A vallás magánügy?

Politikai kampány

A választás előtti kampány egyik újra felélénkülő kérdése lett ez, amelynek apropója néhány nyilatkozat. Nos, nézzük ezeket a nyilaktozatokat:

Semjén Zsolt: " (Gyurcsány Ferenc) nem átallott Mária országán poénkodni, klerikálisozott, a vallás magánügy ideológiával pedig korlátozni akarja a keresztények közéleti szerepvállalását (...) ahol a vallás magánügy, ott korrupcióba, bűnbe, kegyetlenkedésbe fordul az élet. S Hitlerék is magánügynek tekintették a vallást, jött is utána a Gestapo, Auschwitz, a börtönbirodalom".  Valamint: "Hitlerék is magánügynek tekintették a vallást, jött is utána a Gestapo, Auschwitz."

http://www.nol.hu/cikk/398560/

Deutsch-Für Tamás: "a vallás a legszemélyesebb közügy"

http://www.nethirlap.hu/cikk/nethirlap.20611.html

Fodor Gábor: "szigorúan magánügynek nevezte a vallást, és hozzátette: ragaszkodni kell ahhoz az alkotmányos normához, amely Magyarországon és a világ más részein is ezt deklarálja."

http://www.nethirlap.hu/cikk/nethirlap.20611.html

Gyurcsány Ferenc: Nem találtam idézetet, de Semjén utalásai szerint Gyurcsány magánügynek tekinti a vallást.

http://www.nol.hu/cikk/398560/

Magánügy, közügy, közösségi ügy, államügy?

Szeretném ezt a kérdést a politikai felhangok nélkül megvizsgálni. Semjén Zsoltnak semmiképpen nem mondhatóak szerencsések a nyilatkozatai, de az egyéb megjegyzéseitől eltekintek, és csak azon véleményét nézem, miszerint a vallás szerinte közügy. Ebben segít Deutsch költőiesen homályos kijelentése, amely szintén valami ilyesmit fogalmaz meg.

A költőiesen homályos megfogalmazással mindjárt a problematika "lényegénél" is vagyunk. Ugyanis az SZDSZ és Gyrucsány kijelentésének az a gyengéje, hogy nem eléggé finom megfogalmazás. A vallás ugyanis nyilvánvalóan egy közözsség ügye. Ennyiben igaza van a jobboldalnak, de semmi többen. Ugyanis azon kívül, hogy az SZDSZ és Gyurcsány nyilatkozata ezen a kis ponton megtámadhatóak, csak a megfogalamzás támadható meg. A mögötte rejlő szándék és tartalom nem.

A lényeges kérdés ugyanis az, hogy a vallás nem állami ügy, és nem országos közügy. Azaz Gyurcsány és az SZDSZ szekularizációs elképzelései helyesek, eme kis fogalmazási pontatlanság azt nem érintik. Az államot és az egyházat szét kell választani jobban, mint ahogy az most van, az egyházak állami támogatását meg kell szüntetni.

Továbbá a vallás olyan értelemben magányügy, hogy ha valaki úgy gondolja, akkor semmi köze nincs másnak a vallásához, és semmiféle diszkriminááció nem érheti e miatt. Továbbá magányögy a vallás olyan szempontból is, hogy mindenki eldöntheti, hogy melyik egyházat támogatja, ha egyáltalán szándékozik támogatni valamilyen egyházat. Tehát az, hogy a vallás magánügy, egy igen fontos szempontot fogalmaz meg, de csak ezt a szempontot, az a baj vele.

Szekuláris elvek

Az egyházak, mint közösségi szervezetek pontosan olyan elbánásmódban kell, hogy részesüljenek, mint a többi civil szervezet. Kaphatnak állami támogatást, de csak a többi civil szervzettel versengve, pályáztatással, vagy valamilyen alapból arányosan elosztva. Kaphatnak támogatást, ha valamilyen funkcióra pályáznak, és azt elnyerik. Tehét amennyiben egészségügyi vagy műemlékvédelmi, oktatási feladatot látnak el, akkor pályáztatással kell, hogy kapjanak erre pénzt. Külön kell választani az egyházak karitatív és hitéleti funkcióinak pénzelését. Mindkettőt a maga módján kell támogatni: a hitéleti funkciót a hívők pénzéből, a karitatív funkciót közpénzből, pályáztatással, elszámolással, és a munkával arányosan kaphatnak az egyházak. El kell törölni az egyházak külön adómentességét, kedvezményeit, vagy többlettámogatásait. A Vatikáni Szerződést pedig fel kellene mondani. Ezek volnának azok a szekuláris elvek, amelyek szerintem helyesek.

A vallás  bizonyos szempontból magánügy, bizonyos közösségek ügye, de nem közügy

Az egyházügyi kérdésekben ez a szekuláris válasz tehát pontosan azért helyes, mert az egyház egy nagyobb közösség ügye, de nem közügy, és bizonyos szempontból magánügy. Az egyházak a lakosság egy jelentős, de kisebb százalékának aktív támogatását élvezik, a lakosság egy jelentős, de kissebb része jár templomba. Egyenként pedig a különböző egyházak még ennél is kevesebb jentősséggel bírnak. Ez a jelentősség, társadalmi funkció nem elhanyagolható, de figyelemmel kell lenni a máshogy gondolkodókra, a vallásszabadságra, a másik egyházra is. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az egyházak támogatottsága változhat, feltehetően csökkenni fog a jövőben. A vallás tehát olyan közösségi ügy, amely semmiképpen nem államügy, bár az országban talán a legnagyobb közösségeket alkotják (sajnos).