Tudatosság
Egy ateistának a tudatosságról való tájékozódás igen fontos lehet, hiszen a hívők egyik leggyakoribb érve a tudatosság jelenségén alapul. Az érv szerint ez egy olyan jelenség, amelyet a "materialista" tudomány nem tud megmagyarázni, és nemis lehet képes, mégpedig azért nem, mert a jelenség magyarázata dualista, azaz, hogy a tudatosságunk valahogy egy nem anyagi "lélek"-hez, vagy "szellem"-hez kapcsolódik. Persze az érv eleve képtelenség, hiszen a tudománynak nincs "materialista" módszere, hanem csak az ideológiákra viszonylag semleges módszerei vannak. Ha teháét a tudomány meg tud valamit magyarázni, akkor meg tud, ha nem, akkor nem azért, mert materialista, hanem azért, mert nincs tudományos magyarázat. Nem lehetséges "materialista tudomány", és "idealista tudomány" vagy "keresztény tudomány", vagy más, hívő, vagy ideologikus tudomány, mert tudományból egyféle van, és az ideológiákra az semleges. Ráadásul szerintem egy létező jelenségre keresünk magyarázatot, az vagy tudományos, vagy nincs (esetleg lehet pre-tudományos, mindennapi magyarázat). Nos erről bővebben majd máskor, most térjünk vissza a tudatosságra. Ott tartottunk, hogy a tudatosságról való tájékozódás egy ateistának nagyon fontos kell, hogy legyen.
Susan Blackmore könyve az Oxford University Press "A Very Short Introduction" sorozatában jelent meg, és ennek megfelelően a témában egy rövid bevezetőt, illetve áttekintést ad. Mindamellett egy laikus olvasónak érdekes ismereteket nyújt, magamat beleértve. Blackmore ateista és pszichológus, a könyvét ez utóbbi minőségben írta, és korrektnek mondható.
A könyv nagyon sok kísérletet, megfigyelést mutat be, és megpróbálja számba venni a különböző elméleteket. Először is arről az elgondolásről, amelyet Descartes színházának neveznek (és még pár hasonló néven), kimondja, amit sokan tudunk, hogy hát tulajdonképpen nem magyaráz meg semmi. Azzal az elképzeléssel, hogy az agyban valamilyen központ, vagy szellem figyeli a bejövő ingereket, tulajdonképpen csak elodázzuk a magyarázatot, legfeljebb az agy legkülső, perifériás múködését sikerült feltérképezni ezzel. Descartes színházának nem kielégítő volta a dualista elképzeléseket és érveket is hazavágja, hiszen azok is ide tartoznak. Jellegzetes, hogy a hívő, vagy duálisan-idealista elképzelések valóban nem is jutnak tovább egy ilyen álmagyarázatnál.
Tehát mint annyi sok helyen, itt is azt látjuk, hogy a hit nem alternatív magyarázat, hanem magyarázat-pótlék: magyarázat helyett vaami könnyen emészthető, egyszerű, de abszolút magyarázatot nem jelentő dogmát adnak a hívőknek csalétkül. Sajnos a tájékozatlan ember, illetve a gondolkodásában következetlen ember bele is esik a csapdába. A tájékozott ember viszont egyes esetekbenismer magyarázatot, amely kicsit komplexebb, mint a vallásos maszlag, vagy elfogadja, hogy a magyarázat hiánya még nem ok a hitre.
Nos, egy másik elképzelés szerint, amelyet "global workspace theory"-nak neveznek, az agy különböző feldolgozási folyamatai párhuzamosan játszódnak le, és a figyelem az,a mely ezek közül kiemel valamit tudatosnak. Ennek az elméletnek sok igazolása van, valóban az egyterületek párhuzamosan múködnek, és valóban, vannak egy olyan jelenség is, amelyet "figyelemnek", "fókusznak" nevezünk. Ugyanakkor nincs egy fókuszközpontunk, tehát gond van ezzel az elmélettel is.
A legmegdöbbentőbb elmélet Daniel Dennett elmélete, amely szerint a tudatosság inkább egy bizonyos illúzió, érzés (belső érzékelés), amely sokszor a döntés után keletkezik. Vannak kísérletek, amelyek igazolják, hogy valóban, a tudatos döntés késik a tudattalan döntéshez képest. Tehát, amikor úgy érezzük (érzékeljük), hogy tudatosan döntöttünk, akkor az előtt már tudat alatt megvolt a döntés. Az érzés csak utólagos. Természetesen ennek az elméletnek illik megmagyarázni, hogy mire jó ez az illúzió, és hogyan jön létre. Mindenesetre egy érzés létrejöttének magyarázata sokkal egyszerűbb lehet, mint a tudat magyarázata.
Ezzel szemben felvethető, hogy "de hát én érzem, hogy valóban van tudatom, ez nemlehet illúzió". No de milyen ellenvetés ez? Hiszen pont arról van szó, hogy egy illúzió csapdájában vagyunk, akkor nem jöhet valaki azzal, hogy ő érzi, hogy nincs csapdában. Természetesen, ha az elmélet igaz, akkor úgy hisszük, hogy van tudatunk, hogy az valami speciális, magyarázatra szoruló valami. De ez egy tévedés. Hiába az intuíció, az intuíció téved.
Dennett elmélete véleményem szerint produktív, megoldás felé mutat és kutatható. Dennett korunk legismertebb filozófusa, tehát sokan elismerik gondolatainak komolyságát. A filozófusoknak véleményem szerint le kellene szokniuk arról, hogy valamit elvessenek, csupán, mert anti-intitív. A tudatosságnak régóta kísérleteznek megoldásával sikertelenül. Ha itt van egy megoldás, amely jól hangzik, akkor nem kellene csak azért fujjolni, mert anti-intuitív. Egyébként is, nekem nagyon is inutitív, jól hangzik.
Persze Dennett elgondolása mögött sok részletet fel kell kutatni, és az igazság lehet valahol a workspace area elgondolás, és Dennett elgondolása között is. Blackmore nem mondja, hogy a tudatosság meg volna oldva. Nem az a tanulság tehát, hogy "minden meg van oldva, a hívők mehetnek a fenébe, a tudósok mehetnek haza", hanem az, hogy minden okunk meg van arra, hogy azt gondoljuk, a kérdés megoldható, s nincs itt semmiféle rejtély, amihez transzcendens magyaráézat kell. Az is egy tanulság, hogy sokszor azonis el kell gondolkodni, hogy ha nincs magyarázat, hogy egyáltalán, biztosan minden, amit magyarázandónak gondolunk magyarázandó? Nincsenek-e értelmetlen álkérdések, illetve nincsenek-e illúziók akár a leginkább bevett vélekedéseinkben is?