Természetesen a cím pontatlan, mert hát persze vannak triviális különbségek: a számítógép egy különböző, főképpen szervetlen anyagokból készült valami, az ember pedig egy különböző szerves és szervetlen anyagokból felépített valami. Mindenképpen más az összetételük, és azt, hogy a „valami” mi, azt szándékosan nem neveztem meg, mert nem akartam belebonyolódni, továbbá részben visszavezet kérdésünkhöz.
A számítógép formája is más, és felépítése, működése is más, továbbá a számítógépet ember alkotta és tervezte, az embereket pedig az evolúció „alkotta” és persze a szülei is csinálták. Amire mégis szinte minden ember gondol, amikor elhangzik ez a kérdés, az persze az, hogy az ember egy intelligens lény, a számítógép pedig jelenleg még nem tart az intelligencia olyan fokán, vagy nem tartozik olyan típusába. Tehát mi az intelligenciában a különbség, ez itt a kérdés? Mi a jellege és mi az oka?
Különbségek - ötletek
Sok ötlet felvetődik. Például, hogy a számítógép nem tud asszociálni. Nos, ha akarjuk, akkor tud asszociálni is, miért ne tudna. Mi az asszociáció? Egy bizonyos fogalom, vagy mondat, vagy akár gondolat bizonyos résztulajdonságai alapján egy másik fogalom vagy gondolat jut eszünkbe. A dolog tehát egy kicsit véletlenszerű, de másrészt determinisztikus összefüggéseken is alapuló művelet. A számítógépben mindkettő van: kiválaszthat véletlenszerűen egy tulajdonságot, és kereshet az adatbázisban azzal egyező másik objektumot. Kereshet több dologban megegyező objektumot, és ha valami hasonlósági mérce van, akkor akár kereshet csak hasonló tulajdonságú obejktumot is. Kereshet a memóriájában véletlenszerűen is, nem végigkeresve azt szisztematikusan. A számítógépek ezt csak azért nem szokták csinálni,mert kevés igazán nagy adatbázis van, és kevés esetben várunk a számítógéptől ilyet.
Azt nem szokták mondani, hogy a számítógép nem tud logikusan gondolkodni. Mert hát triviálisan nagyon is tud algoritmikusan, logikusan gondolkodni, sőt, abszolút tévedhetetlenül tudja ezt csinálni, ha jól programozták be. Azt az emberek elfelejtik, hogy ez programozás kérdése. Egy számítógép teljes zűrzavart is csinálhat, olyan őrült is lehet, mint egy elmebeteg, ha így programozzák.
Ennek megfelelően a számítógép tud bizony kreatív is lenni. Ugyanis a dolog csak annyit jelent, hogy elengedjük neki a véletlent is. Adunk neki lehetőséget, hogy véletlenszerűen is találgasson. Sok olyan optimalizáló algoritmus van, ami ilyen, mint a szimulált lehűtés (simulated annealing) vagy a genetikus algoritmusok.
Az ember tud párhuzamosan „gondolkodni” sok esetben: ránéz egy képre, és kapásból megmondja, hol van rajta a piros pötty, melyik a grafikonon a legmagasabb csúcs, stb. A számítógépek legismertebb fajtája nem ilyen, hanem soros. Legalábbis a Neumann elvű számítógépek, ami a digitális számítógépek legtöbbjét jelenti. A PC-ket mindenképpen. De van párhuzamos architektúra és folytonos, azaz analóg számítógép is. Gép mindenképpen van ilyen, hogy ezt számítógépnek nevezzük-e szakszerűen, az kérdés. De az közembernek mindenképpen az. Tehát van olyan gép is, ami ránézésre megmondja, hol a piros pötty, és hogy hol van a legmagasabb pont a grafikonon. Nem sorban megy végig, hanem egyszerre „látja”.
Mit tud az ember, amit a gép nem?
Nézzünk egy pár példát, mit tud az ember, és a számítógép? Az ember mondjuk tud zenét szerezni. A számítógép is. Van olyan program, ami megtévesztésig hasonló Bach műveket komponál. Nem egészen pontosan ér fel Bach tehetségével, de megközelíti azt. Rendben, de az átlagember meg még ennyire sem tud komponálni. Itt tehát az átlag számítógép veri az átlag embert. Hasonlóan tud a számítógép költészetet is. Rendben, József Attilát nem éri utol, de az átlag ember sem. Azt tudjuk, hogy mi a különbség József Attila és Bach és a számítógép között, de ugyanez a különbség megvan eme tehetségek és az átlag ember között is. Az okát pedig hát tudjuk is, meg nem is: mindenképpen szerepet valami egyedi dolog, ami nincs meg az átlagemberben. És persze a számítógépben sem.
A számítógép előnye, hogy tud gyorsan, pontosan számolni, megbízható, ha jól van programozva. Ha egy számítógépet megtanítunk sakkozni mondjuk, akkor könnyen megtanítható a másik is, csak át kell tölteni a programot. Ez embernél nem megy. Egyébként ugyebár a számítógép sakkozni is jobban tud, mint az átlag emberek. Gózni kicsit jobban tudnak a legjobb emberek, mint a gép, de egy átlagembert itt is megver a gép.
Azt szokták mondani, hogy míg a számítógép „brute force” módon előre számolva sakkozik, és sokkal többet nem is tud, addig az ember intuitíven. Nos, én elég jól sakkozok, és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon sokat számol az ember előre. Egyáltalán nem használ olyan gyakran „intuíciót”. A góban is sokat számolok előre, de ott tényleg sokszor „intuitíve” teszem le azt a követ egy bizonyos helyre, amit még jónak gondolok.
Tudja-e ezt a számítógép? Tulajdonképpen most gyenge benne, de megint nem arról van szó, hogy egyáltalán ne tudná. Nagyon jól be lehet tanítani egy számítógépet is egy-egy ilyen intuitív feladat elvégzésére. Tud a számítógép is „becsülni”. A dologra nagyon jó, az ún. Neurális háló, és még az is igaz, hogy az emberben is ez végzi ezt a feladatot: neuronok hálója.
Szóval azt láttuk, hogy a számítógép egyesével szinte bármire képes, amire az ember is. Mindenféle részfeladat elvégzésére képes. Néhány olyan feladatban gyengébb, ami már nagyon általános intelligenciát jelentenek.
Arcfelismerésben nem olyan jók, karakterfelismerésben, beszédértésben. Ezek már teljes intelligenciát igénylő feladatok. Ebben lemarad, és csak egy olyan megoldást tud mutatni, ami részleges intelligenciával elérhető.
Megjegyezzük, hogy persze a diszlexiás is ember, és a prosopnagnóziások, akik nem tudnak arcokat felismerni, emberek, sőt, intelligensek lehetnek.
Tanulás
Szokás azt mondani, hogy a számítógép csak azt tudja, amit beleprogramoztak. Hát ez így pontatlan. Mert egy embernek is van egy alapprogramja, amit ez evolúció „programozott bele”, és az ember rendkívül sokat tanul a környezetéből próbálgatással, és az emberektől tanulással. Gondoljunk csak bele, hogy egy gyerek mondjuk 20 évig csak tanul és tanul. Játszik, nevelik, aztán iskolába jár, olvas. Egyetlen egy számítógép sem tanult még eddig a világon, legfeljebb pár évig.
A számítógépnek is lehet olyan programja, ami további tanulást tesz lehetővé. Annyi különbség van, hogy még sosem alkalmaztak egy nagyon általános programot. Nincs olyan jó tanuló keretprogramunk, mint az evolúciónak. Van egyébként olyan jó programunk, mint az evolúció, ott viszont nincs annyi forrásunk (idő, tér), mint ami az evolúciónak rendelkezésre állt az ember kifejlesztésére. Szóval a számítógépes „evolúciós” programunk erőforrás hiányos, emiatt az egyedi tanulási programunk nem a legjobb „genetikus alapanyaggal” dolgozik, és aztán ez is erőforrás hiányos. Szóval miért várnánk el akkor a számítógéptől annyit, mint az embertől?
Más elvárások
Végül pedig ebben az is különbség, hogy a számítógéptől egyáltalán nem várjuk el azt, amit az embertől. Az embernek elnézzük, ha késik 2 percet a randiról. A Windowstól nem néznénk el, ha késne 5 másodpercet egy időzítése. Az embernek elnézzük, ha elszámol egy 10*10-es mátrixszorzást (én meg nem tudnám csinálni hibátlanul), a számítógéptől nem fogadjuk el, ha egy 3 oldalas excell számításon egy tizedet téved.
Tehát a számítógéppel szemben egészen mások az elvárásaink. Képzeljünk el egy embert, akit minden kicsi pontatlanságnál elvernek. Kreatív lesz ez az ember? Ugye nem? Olyan pontos nem lesz, mint egy számítógép, mert nem képes rá. A számítógép viszont eleve úgy épült, hogy gyors és pontos legyen, ne találgasson, ne becsüljön. Hogy lenne akkor kreatív. Bele lehet tenni a véletlenszám generátorral a programba, de akkor elvész a pontosság.
Észre kell venni, hogy ez a két igény ellentmond, egymás ellen játszik. A pontosság a kreativitás, a kreativitás a pontosság és megbízhatóság ellenjátszik. Néhány optimizálási feladatban ez egyértelműen ki is jön: az evolúciós algoritmus és a szimulált lehűtés a találgatást és a pontos kiértékelést vegyíti. Ez a határ, amit a kettő egyesítésében el tudunk érni. Az ember se tud többet: az emberben is a kreativitás a megbízhatóság rovására megy és vice versa.
Tehát nagyrészt mi inkább a pontos és megbízható gépet választjuk, és nem is folyik olyan nagy fejlesztés a pontatlan, megbízhatatlan,d e kreatív gépek fejlesztésében, mert nincs is rá akkora igény. Minek nekünk egy szeszélyes, hisztis gép, amikor annyi ilyen ember van körülöttünk?
Hasonlóan van ez az érzelmekkel. Mert mik az érzelmek? Célok, értékek, kötődések, kicsit primitív gondolatok. Miért ne lehetnének a számítógépnek céljai? Miért ne lehetne, hogy saját célok kialakulását engedjük meg neki? Miért ne értékelné céljai szerint a dolgokat? Miért ne kötődne valamihez ez alapján, vagy kerülne más dolgokat? Miért ne lehetnének kifinomult gondolatai helyett sztereotípiái, mint az embernek? Miért ne lehetne egy számítógép rasszista, fradi-drukker, málnát szerető, és spenótot utáló? Egyetlen akadálya van ennek, hogy nem ezt akarjuk a számítógéptől. Nem erre fejlesszük. Nem akarjuk, hogy ránk köpje a spenótot, arra ott van a kisbaba, nem akarjuk, hogy összeverje a négereket, arra vannak saját nácijaink.
Mindezt nem akarjuk a számítógéptől, és gyökerénél fogva nem engedünk neki semmi ilyesmit.
Ha az emberek nagyon pontosan tudnák, mi a különbség számítógép és ember között, és az valami egyszerű dolog lenne, és meg akarnák, akkor valószínűleg megvalósítanák. De nem tudják, és nem is akarják igazán megvalósítani.
Komplexitás
A számítógép és ember közötti különbség nem egy egyszerű kis részlet. Arról van csak szó, hogy az emberben egy csomó dolog speciálisan összeilleszkedik. A számítógépben nincs olyan fokozattal meg, hanem kevesebb van belőle, vagy nem rakták össze mind az összes többi résszel, ami kell. Az emberben sok memória van, asszociációs képesség, bizonyos logikus gondolkodás, kiértékelés, motiváció, érzelmek, véletlen szeszély, általános tanulási képesség, sok-sok nevelés és tanulás. A számítógépben pedig mindezekből van kevesebb, és egyikben sincs annyi ezekből, és úgy összerakva, mint egy emberben.
Szerintem mihelyt akarnak egy mesterséges emberszerű számítógépet csinálni, és meg lesznek hozzá az erőforrások, akkor sikerülni fog. Ehhez az kell, hogy a számítógépnél is elfogadják, hogy nem tévedhetetlen, hogy pontatlan, hogy nem teljesen megbízható. Engedjenek neki találgatást, asszociációkat. Legyen egy olyan jó alapprogram, mint az emberi agy születéskor, amely tud tanulni mindenféléből. Legyenek beültetve azok a célok, amik az emberek céljai. Kapjon az számítógép olyan érzékelőket, mint az ember, annyi memóriát, mint az ember. Ezek után pedig nevelkedjen, játsszon, tanítsák fáradhatatlanul, mint ahogy az embert nevelik és tanítják 20 éven keresztül. Az eredménytől pedig ne várjanak jobbat, mint egy átlagos ember: kicsit tud sakkozni, kicsit tud valami ócska verset írni, tud dúdolgatni valami zenét, olvas, beszélget, felismeri a haverokat, stb. Semmi zseniális.
Menni fog. Ugyanis nincs semmiféle kiküszöbölhetetlen különbség ember és számítógép között. Az embernek nincs misztikus lelke, nincs benne isteni szikra: csupán az evolúció egy igen általános tanulási képességekkel, és mindenféle más kognitív képességekből összerakott, partikuláris faja.
A kép
Spielberg: Artificial Intelligence c. filmjéből való. A film szerintem teljesen a mesterséges érzelemről szól. Pont egy olyan robot kifejlesztését mutatja, amely nem is annyira értelmes, de nagyon érzelmes,emberi. Jól példázza, hogy az emberiességhez a gépekből jelenleg nem csak az értelem, hanem még inkább az értelem hiányzik, mert nem teszünk bele ilyet, nem is akarjuk, hogy legyen nekik ilyen. Pedig lehetne.
A kép azért tetszik, mert az ember rajta jobban különbözik a mai embertől kinézetre, mint a robot, amely teljesen emberi. Szemlélteti, hogy nem ebben van a lényeg. Sem külsőben, sem összetételben, sem abban, hogy az evolúció vagy az ember alkot-e meg egy lényt. Csakis az absztrakt szerkezet a lényeg abból a szempontból, hogy mi intelligens, mi viselkedik emberszerűen. Az pedig sok alapanyaggal implementálható lehet.