A Jean Cousteau Tengerbiolgóiai Laboratóriumba új, automata fényképezőgép került. Sajnos egy kicsit elromlott, így kicsit véletlenszerűen készít képeket. Viszont bele lehet rakni a kicsi, automata tengeralattjáróba, Mervinbe, és a tenger fenekén csodálatos képeket lehet készíteni.
A Mervint le is küldték, és valóban érdekes képekkel jött vissza a mélytengeri élővilágról. Volt egy igen hatalmas, újfajta élőlény, amelyről fantasztikus képeket készített.
Charles, amint meglátta a képeket, fel is állított egy elméletet az élőlény közlekedéséről. Szerinte az élőlény lökhajtással közlekedik, azaz tengervizet lövell ki magából hátrafele. Az élőlényt elnevezték bálna-medúzának. Charles rá is mutatott, hogy a fizikusok ezt kiszámolták, hogy hogy működhet. Krea azonban hitetlenkedett, mivel ő ilyet még nem látott. Azt mondta, ez nem lehetséges, mivel az élőlénynek be is kell szívnia a vizet. Meg a bálna-medúza túl nagy.
Charles megmutatta a fizikusok számításait, és a számítógépes szimulációkat, de Krea azt mondta, hogy ezek csak szimulációk, majd ha csinálnak ugyanolyan élőlényt. Charles azt mondta, hogy az intézetnek nincs erre pénze, a tudomány elfogadja ezeket az eredményeket, nem kell mindent megcsinálni, és van, amit nem is lehet.
Krea viszont más irányból is kritizálta Charles elméletét. Krea azt mondta, hogy a fényképezőgép csak pillanatfelvételeket készít, és ezért ez nem igazolja, hogy a bálna-medúza folytonosan mozog. Az ő elmélete szerint a bálna-medúza egyik helyről a másikra terem egyetlen tér-ugrással. Ekkora állat máshogy nem is mozoghatna, és a stroboszkóp felvételek is szaggatottak.
Charles azt mondta, ez teljesen feleslegesen csodára építő elmélet, a helyett, hogy a természetes megoldást néznénk. Kleo azt kérdezte, hogy ha a bálna-medúza folytonosan mozog, akkor miért csak szakadozott képek vannak róla? Charles rámutatott, hogy ez a fényképezőgép miatt van, amely hát nem tud mást, csak pillanatfelvételeket készíteni. Charles arra is rámutatott, hogy a tudomány összes elmélete olyan, hogy egy véges számú mérésből általánosít. Nem is lehet másmilyen, mivel mindig csak véges, szakadozott adataink vannak. Erre próbálunk ráilleszteni egy elméletet. Például a hőtágulás törvényét csak pár ponton mérték meg, mégis azt mondták, ez igazolja az elméletet.
A tudósok mindig véges adatból próbálnak általánosítani. Az elméleteket mindig csak véges adat támasztja alá, és az, hogy bárki megmérheti még sok másik helyen is. Ez végül is egy becsületes kockázatvállalás, amit a tudósok felvállalnak.
Néha pedig nem lehet akárhol kimérni az elméletet, mert nem mi irányítjuk a kísérletet. Ilyenkor sem más a helyzet, csak annyi a különbség, hogy véletlenszerűen jönnek az adatok. A kockázatvállalás ugyanaz: bármikor bejöhet egy adat, amelyik cáfol. És amíg nem jön be, addig teljesen becsületes dolog igaznak elfogadni az igazolt elméletet.
Ahogy a hőtágulásnál sem természetes az az extrapoláció, hogy a vasrudak tágulása nem folytonos, hanem a kimért pontok között ugrálva, szakadozottan tágul. Az ember természetesen úgy extrapolál, hogy a tágulás folytonos, mert ez természetes, mert ez a legegyszerűbb, és mert ez nem egy ad-hoc elmélet. A másik elméletet, miszerint szakadozva tágul a vas, minden újabb adatnál felül kellene vizsgálni. Mondjuk ha bejön 67 fokról az adat, akkor: „ja 67 foknál is van egy ugrás”. A folytonos elméletet viszont nem kell változtatni, mivel az eddig is megjósolta, hogy 67 foknál mennyi a tágulás.
Krea ragaszkodott ahhoz, hogy az elméletet nem igazolja a véges sok adat, és még az sem változtatott a véleményén, hogy a fényképezőgépből újabb és újabb adatok jöttek, és mind megfelelt Charles elméletének. Krea ragaszkodott hozzá, hogy a medúza-bálna ugrik, de mindig ott, ahol a fényképezőgép nem mutatja, és mindig elfogadta az ugrást ott, ahol a fényképezőgép mutatta.
Charles rámutatott, hogy ez olyan abszurdum, mint az az elmélet, miszerint az erdőben ledőlő fa nem is puffan, ha senki nem hallgatja. Megcáfolhatatlan, metafizikai abszrudum, ad-hoc feltételezés, amit nem lehet igazolni és cáfolni sem, mert direkt úgy van kialakítva és direkt mindig igazítják a megfigyeléshez ad-hoc, utólag. De pont ezért az ember nem kezd el hinni ilyen elgondolásokban, mert semmi értelme. Hanem helyette a természetes elméletekben, amikkel tud is mit kezdeni.
Krea azt kérte Charlestől, hogy mutasson olyan képet, amikor a medúza-bálna átmenetben van éppen valahonnan valahova. Charles rámutatott, hogy minden képen éppen átmenetben van a medúza valahonnan valahova. Nincsen átmeneti pont, meg nem átmeneti pont, mindegyik pont átmeneti, de a felvétel az egy kép, amin nem látszik ez. Krea ragaszkodott hozzá, hogy egyik kép sem átmeneti, és ez azt bizonyítja, hogy a bálna-medúza mindig térugrást végez.
Charles rámutatott, hogy a térugrás igazolásához nem elég, hogy éppen bizonyos felvételek között nincs felvétel, mert ez természetes a fényképezőgép miatt. Ehhez ki kellene mutatni, hogy az egyik felvételen mondjuk nincs ott a bálna-medúza. Vagy két olyan közeli felvétel kellene, amely között olyan sebességgel kellene közlekednie a bálna-medúzának, ami irreális. Mondjuk ha a felvételeken az átlagos sebesség olyan egy méter per szekundum körüli, és volna két olyan felvétel, amelynél mondjuk a medúza egy százezred szekundum alatt kerül egy méterrel arrább, az volna az igazolás. Akkor Krea elmélete volna a természetesebb. De ilyen nincs ilyen adat.