Régóta szerettem volna erről a témáról írni, hiszen oly sok vitában merül fel ez a kérdés, és bizony azt kell mondanunk, hogy a legtöbb racionalitást képviselő ember is egy téveszmét hangoztat ezzel kapcsolatban.  Ahogy ezt a hibát nemrég elkövette Hraskó Gábor is egy riportban az index.hu-n.  Idézem:

Még mielőtt elemezni kezdeném ezt a megfogalmazás, had vezessem fel a problémát egy szembesítéssel!

Figyeljük meg, hogy a cikk írója szinte ugyanazokat a feltételeket támasztja egy tudományos elmélettel szemben, mint amelyeket Hraskó Gábor említ! És mégis, micsoda abszurd következtetés: az evolúció nem állja ki a követelményeket. Hát bizony itt két lehetőség van: (i) az evolúció vagy nem tudományos elmélet, (ii) vagy Hraskó nem pontosan fogalmazta meg a követelményeit. Különösen a reprodukálhatóság kérdése az, ami a nagy dilemmát okozza.

Tudjuk, hogy Hraskó Gábor, és a Szkeptikus Társaság, melyet képvisel egyáltalán nem evolúció-ellenes Bizony, szerintük az evolúció tudományos elmélet. Hát akkor bizony a második lehetőség marad csak fent.

Egy kis önreklám:  A fenti anti-evolúcionista kritika igen elterjedt, és magam már kritizáltam ezt, pont a Szkeptikus Társaság blogjában.

Sajnos Hraskó Gábor az ilyesfajta észrevételeimre soha nem volt nyitott. A belső kritikát a Szkeptikus Társaságban igen határozottan elnyomják. Hát igen. Látjuk, hogy a reprodukálhatóság követelményének komolyan vétele nem csak az evolúciót áldozná be, hanem nagyon is sok, fontos tudományágat.

Nos, akkor hogy is van ez? Mi a helyzet a reprodukálhatósággal? Az első mentő ötlet, hogy Hraskó Gábor reáltudományokra gondolt.  A reprodukálhatóság csak itt volna feltétel. Igen, jogosan elvárható mondjuk Egely Györgytől, hogy reprodukálja kísérleteit. De nem, ez a mentő ötlet bukik: az evolúciós elmélet természettudomány. És ha valaki azt gondolná, hogy határeset, akkor a csillagászat tényleg határozottan reáltudomány. Nem, sajnos ilyet nem mondhatunk.

Az biztos, hogy bizonyos esetekben elvárhatunk reprodukálhatóságot. A legtöbb fizikai kísérletben ez jogos. És természetesen egy örökmozgó, egy mentalista, egy ezoterikus embernél komoly kritika az, hogy az illető vajon meg tudja-e ismételni a jelenséget.

De egy hurrikánt, egy szupernóva-robbanást, egy népvándorlást és az élet kialakulását nem kell tudnunk reprodukálni. Ez ugyanis nagy tér, sok idő, sok pénz, energia és technológia kérdése lehet. Ezen természeti jelenségek a jövőben akár reprodukálhatóak is lehetnek, de a történelmi esetben még ebben sem reménykedhetünk, mert etikai megfontolásokból emberekkel nem kísérletezhetünk akármilyen mértékben.

A reprodukálási probléma miatt természetesen a tesztelés is kérdéses. Amennyiben olyan tesztről van szó, amiben a reprodukció benne foglaltatik. Egy tágabb értelemben a tesztelhetőség jogos igény lehet, ezt majd látni fogjuk.

Megint egy kis önreklám.  A Wikipédia jól fogalmaz a tudományos módszertanról (megjegyzem, csak azért, mert magam írtam ezt a részt):

Tisztázzuk akkor, miért jogos igény a reprodukálhatóság a mentalista esetében, és miért nem jogos az evolúciónál? Az evolúció esetében azt mondhatjuk, hogy az elméletből és a világról alkotott tudásunk alapján, valamint a technikai fejlettségünket tekintve nem várhatunk reprodukciót. Pontosan azért, mert ha az elmélet igaz, akkor az élőlények kialakulása egy nagy téridőbeli intervallumot szükségeltetett. Ezt nem tudjuk reprodukálni. Az evolúció elméleti következménye, hogy – mint az összes elmélet esetén – bizonyos körülmények között bizonyos folyamatok nagy valószínűséggel lejátszódnak. A jelenség reprodukciója csak akkor várható, ha a körülményeket elő tudjuk állítani, és ez nem áll módunkban.

Ezzel szemben egy örökmozgóról való elképzelés általában úgy szól, hogy bizonyos gépezet veszteség nélküli zárt folyamatot tud alkotni. Ez a feltalálónak állítólag sikerült. Nincs semmi indok az elméletben, hogy miért nem sikerül reprodukálni.

Figyeljünk meg egy nagyon fontos különbséget! Ha az evolúcióbiológust megkérdezzük, hogy „Uram, itt van két liter víz, raktam bele aminosavat, cukrot, zsírt, stb. Rákapcsolom a 220 voltot, várok rá két órát, lesz benne kifejlett élet?” Akkor a tudós válasza az, hogy nem.  A híres miller kísérletben nem találtak, és nem is vártak életet a lombikban. Az evolúció elméletéből ez nem várható. Vagy ha azt kérdezzük: „Van nekem egy szöcsketenyészetem, beraktam őket a hűtőbe, és két hétig szaporítom őket, lesz-e nekem ebből antarktiszi szöcském a végén?” A tudós azt fogja mondani, hogy „nem, az evolúció elmélet alapján ez egyáltalán nem várható”.

Más a helyzet például a szélhámos mentalistával, aki azt mondja, hogy ő mondjuk képes gondolatot olvasni, belemegy a kísérletbe, és a kísérlet után, ha az nem sikerül, akkor kezd el kifogásokat keresni. Szaknyelven ezt ad hoc hipotézisnek mondják (Karl Popper vezette be). Tehát míg a becsületes tudós már a kísérlet előtt megmondja, mi következik az elméletéből, a becstelen „áltudós” az eredményhez ad-hoc módon igazgatja az „elméletét”. Itt az ad-hoc módon kérdés már roppant bonyolult tudományfilozófiai polémiákba vezet, amelyeket nem részletezek, csak jelzem, hogy tovább is vezet a kérdés.

Az evolúció-biológus elvben tudna mondani olyan kísérleti elrendezést, ahol várható volna valami reprodukálás, csak ezt nem áll módunkban létrehozni. Megjegyzem, ezt a témát már a logikai pozitivisták is pedzegették, és nem véletlenül hangsúlyozták, hogy egy tudományos elméletnek elvi ellenőrizhetőséggel kell rendelkeznie. Hraskó Gábor megfogalmazásában tehát csak az utolsó mondat volt pontos: áltudományos, ami áttételesen sem „ellenőrizhető egzakt módszerekkel”.

Áruljuk el tehát, hogy akkor hogy is van ez? A tudományos elmélet tudományosságának egyetlen feltétele van: hogy elvi empirikus ellenőrizhetőséggel kell rendelkeznie. Tehát az elméletünkből le kell tudnunk vezetni olyan következtetéseket, amelyeket elvben empirikusan ellenőrizni lehet.  Ez a következmény lehet igen áttételes is. Például az evolúció egyik következménye, hogy igen egységes az élővilág örökítő-anyag rendszere. Egy másik, hogy bizonyos rozmár populációkban a hím-nőstény arány bizonyos meghatározott, és különleges szám. És még egy csomó minden igazolja az evolúciót.

Amennyiben egy elméletből olyan kísérleti elrendezésben van valamilyen empirikus következménye, amit elő tudunk állítani – például egy kémiai kísérlet – akkor ezt tesztelni tudjuk, és elvárható, hogy tudjuk reprodukálni a jelenséget. Amennyiben egy elméletnek olyan kísérleti elrendezésben volna egy jelenség következménye, amelyet nem tudunk előállítani, akkor az nem az elmélet hibája. Az elméletnek csak az hibája, ha semmilyen empirikus igazolást nem tudunk felmutatni.

Végül nagyon vázlatosan utalnunk kell arra is, hogy a tudományosság kritériuma és az elméletek elfogadásának kritériuma más kérdés.  Ha egy mentalista azzal az elmélettel jön, hogy bizonyos feltételek mellett ő tud gondolatot olvasni, mert neki van ehhez egy elmélete, és a kísérletet hajlandó elvégezni, és a kísérlet kudarca után becsületesen elveti az elméletét, akkor ez egy igen rövid idejű tudományos elmélet volt (már, amíg ez új volt).

Ha a kreacionista jönne egy olyan elmélettel, amely nem csak arról szól, hogy isten tervezte az élővilágot, hanem arról, hogy egész pontosan milyen elvek mentén, akkor elmélete tudományos lehetne. Hangsúlyozom, hogy olyan elméletnek kell lennie, amelyből tényleg következik, hogy az élőlények milyenek. Nem csupán egy vázlatos elképzelésnek kell lennie.

De ebben az esetben is két versengő elmélet volna, és az evolúció előnye lenne, hogy a mechanizmusát is ismerjük. Gyakorlatilag „nem lehet, hogy ne zajlott volna le valamilyen impozáns evolúció az első egysejtű megjelenése után, ennyi idő alatt”. És az Occam-borotvája itt még mindig az evolúciót részesítené előnyben.

Tehát más kérdés az, hogy egy elmélet mikor tudományos, és áltudományos, és más kérdés az, hogy több tudományos elmélet közül melyiket fogadjuk el igaznak. A newtoni fizikát vagy a relativitáselméletet? A lamarcki evolúciót vagy a darwini evolúciót? Ez már nem tudományosság kérdése, hanem ez a kérdés már arról szól, hogy melyik elmélet az, amelyik nem cáfolódik, amely legerősebben van igazolva, és amelyik legegyszerűbben magyaráz.

Tudomásom szerint Hraskó Gábor a cikkem háromnegyed részével egyetért. Ha ez így van, akkor egyetlen hibát követett el: a tudományosság feltételeinek felsorolásakor meggondolatlan volt. Ennek oka bizonyára az, hogy sok áltudományos és ezoterikus nézet kritikája így jóval gyorsabban megtehető. A baj az, hogy ezt a fegyvert a tudomány ellen is lehet fordítani, pont azért, mert hibás. A hibás pisztoly bizony elsülhet fordítva is. Ajánlatos tehát a tudomány-filozófiában felkészülni, mert ha ez elmarad, akkor az ezoterikusoknak, mentalistáknak, vallásos térítőknek  nagy támadási felületet hagyunk. És annyi eszük van azért, hogy ezt csalafintán kihasználják.