Reinkarnáció

Egy reinkarnációról szóló vitában vettem a minap részt a Szabad Változók fórumán math néven. Itt a saját véleményemet foglalnám össze. Arról fogalmam sincs, hogy eme vélemény mennyire egyezik valamely közismert filozófus véleményével, mennyire új, vagy csupán újra feltaláltam valamely létező nézetet. Nem vagyok elmélyedve a reinkarnáéció "filozófiájában".

Jó lenne, ha lenne...

Először is, személyesen a reinkarnáció számomra egy igen szimpatikus világrendszer lehetne első ránézésre. Egy számomra igazságos világ lehetne az, amelyben az emberek egy életciklusuk leteltével valahova máshova születnének meg, valamilyen más testben fejlődnének újra, valamilyen más szerepet játszanának, és valamennyire más genetikai örökséggel indulnának. Az is, ha mondjuk az életüket jutalmaznák, vagy büntetnék valamilyen igazságos, törvényes, ismerhető módon. (Tudom, hogy ez nem minden reinkarnáció felfogásban van így.) Ennyit a reinkarnáció, mint lehetséges "világrend' szubjektív értékeléséről.

Nézzük meg a személyiség, énazonosság kérdését. Számomra a személyiségem, a tudatom lényegét, a legfontosabb részt a tudatos tudásom, emlékeim, képességeim jelentik. Leginkább azért vagyok én én, mert ezek az emlékeim, mert magamat magamnak tudom. Ezek után jönnek a tudattalan képességeim, érzéseim és hasonlók. Minél eldugottabbb, inaktívabb, tudattalanabb dologról van szó, annál kevésbé járul hozzá az énemhez. Emiatt számomra nem volna reinkarnáció, sőt, nem volna különösen jó hír az, ha az emlékeimet, a tudatomat nem örzöm meg, hanem csak valami kevesebbet. Amennyiben tehát a világrendszer olyan volna, hogy mondjuk valaki örököl tőlem valamit, de az emlékeim, tudatom ellvész, akkor az számomra lényegében halál. Kevés vígasztalást jelentene, hogy érzéseimet, vagy valamilyen képességemet örökli valaki.

Lehet ugyanezen kérdés felfogásában valemennyi személyes eltérés. Nyilván vannak kevésbé tudatos emberek, és vannak, akik azt mondanák, egyáltalán nem az szablya meg az éntudatukat, amit én mondok. Ugyanakkor szerintem, ha komoly a helyzet, legtöbbünk ugyanígy állna hozzá. Legtöbbünk egyfajta memória-törlést komoly személyiségvesztésnek fognának fel, és legtöbbünknek nem volna kielégítő, ha személyükből csak tudatalatti képességek, érzések maradnának meg.

Ha a másik oldalt nézzük, nem azt, hogy mi öröklődik, hanem azt, hogy hogyan elevenedik fel, akkor sok elvi problémába ütközünk. Mondjuk ha tudatos emlékek épülnek be egy újszülött életébe, akkor mikor is épülnének be? Azonnal fogamzás után, az tudomásunk szerint képtelenség, mivel egy embriónak nincsenek emlékei, nemhogy tudata. Hova épülnének be? Nyilvánvalóan csak fokozatosan, és csak később épülhetnének be. Itt egy dilemma lenne számomra a következő: minél hamarabb épül be az emlék, a régi tudat az új személybe, annál kevesebb lehetőség van az új élethelyzetben új irányokba menni, új dolgokat kialakítani. A reinkarnáció egyik nagyon csodálatos lehetősége volna ez a megújhodás. Viszont minél később épül be, annál kevésbé mondhatom, hogy a lényegem, a számomra fontos dolgok újraéledtek, hiszen közben az az egyed már önálló személyiséget alakított ki. Ugyanez a dilemma minden ember mindennapi életében is benne van: minden megújhodás egyben valaminek a halála is egyben. Ezért is nehéz megújulnunk: ragaszkodunk a régihez. Talán mégis jobb volna az egyszerű örök élet, a reinkarnációnál, hiszen akkor magam irányítom, hogy mi újul meg, mi marad a régi. Mondjuk egy hasonló mechanizmus elképzelhető volna a reinkarnációban is: a "halott" maga dönti el, mi éledjen újra. (Valószínűleg keveset ítélnénk halálra.)

A legjobb verzió, úgy tűnik, hogy nincs...

Nos akkor most eme személyesebb kitérő után jöjjön a fogalmi elemzés, a reinkarnációs hit kritikája. Ateistaként, és bizonyos értelemben materialistaként azt gondolom, hogy az emlékeim, a tudatom de a tudatalattim is, egyszóval a személyiségem egésze az agyam szerkezetének, állapotának, működésének megnyilvánulása. Az agyam halálomkor leáll, utána pedig elbomlik. Mindez tehát tudomásom szerint elvész. Ezt persze sokan vitatják, de a tudománynak akkor is valami ilyesmi a jelenlegi állása. A kérdés megér majd egy külön "értekezést".

Az a hipotézis, amit itt reinkarnációként én leírtam, tudomásunk szerint csak akkor volna lehetséges, ha volna egy olyan folyamat, amely az agyunk tartalmát kimásolja, és ezt a tartalmat valahogy nagyrészt valamilyen módon beletenné az új, fejlődő egyén agyába. Hogy ez hogyan férne el az új agyban, hogyan rendeződne, az külön probléma. Aztán az új és a régi harmonizálásáról, a pszichológiai gondokról ne is beszéljünk. Vagy például a régi tulajdonságok és az új genetikus állomány harmonizációjáról. Ne feledjük azt sem, hogy a kognitív épességeink részben genetikus eredetűek is. Tehát mondjuk egy genetikusan rossz zenei képsséggel rendelkező gyerek mit kezd az előző életének sok zenei tudásával? Mit eredményez, jelent egyébként az, hogy mondjuk az előző élet jó zenei képességei és az új élet rossz genetikus zenei alapjai együtt vannak jelen egy személlyben? Mondjuk a régi személy sok zenei képessége egy súrún behálózott agyközpontot jelent, az új személy genetikai állománya pedig egy ritkábban behálózott agyközpontot kódol. Nyilván fel oldódik valahogy ez a dolog, és nyilván valami elvész. Igen problematikus a dolog. Hogy ez a folyamat miként működne, az is egy probléma. A tudomány fejlődésével egy ilyen mesterséges procedurát akár el is lehet képzelni. De hogy a természetben nincs ilyen folyamat és szerkezet, az a tudomásunk szerint igen valószínű, semmi igazolás, alap nincs az ellenkezőjére. Tehát először is nem tudunk ilyen folyamatról, tudomásunk szerint nincs reinkarnáció, és technikailag nincsenek is meg a feltételei.

A következő kritika az, hogy én minden emlékemről el tudok számolni, és minden képességemmel is el tudok számolni. Még a tudattalan képességekkel is. A képességeimet kemény tanulás útján szereztem. Tehát tudtommal én nem lehetek senkinek az olyan reinkarnációja, amiről én beszéltem. Tudtommal ismerőseim sem fedeztek fel ilyet magukban. Tudom, hogy sok mendemonda van olyan messzi idegenekről, akiknek csodás nyelvtudásuk van, de megbízható hírt erről sem hallottam, csak mende-mondákat. A reinkarnáció tehát nem csupán technikailag nem lehetséges tudtommal a természet ismert működése mellett, hanem tapasztalataim szerint sincs semmi nyoma semmiféle reinkarnációnak.

A maradék lehetőségek sem túl kecsegtetőek...

Maradt még két lehetőség. Az utolsó előtti az az, és erről gyakran beszélnek, hogy az emberekben bizonyos emlékek vagy képességek rejtve vannak meg. azaz nem hogy tudattalan képességek ezek, hanem inaktív képességek. Ezeket állítólag elő lehet hívni. Egyrészt azt tudjuk, hogy hipnózissal lehetséges álemlékeket, esetleg álképességeket generálni. Tehát ha volna erre sikeres kísérlet, az sem feltétlenül igazolná a reinkarnációt. Másrészt nem tudok ilyen kísérletekről sem megbízható beszámolót. Így tehát ez is egy olyan hipotézis, aminek semmi alapja nincs. Legfeljebb itt van némi lehetőség arra, hogy kísérletezni lehet vele. De hát ez igen kevés, ettől én még nem fogom hinni. Majd ha esetleg a kísérletek eredményesek, és a más magyarázati lehetőségek kevésbé lesznek valószerűek.

Van azonban ezzel a hipotézissel még egy gond. Ha igazolnának is valami ilyet, akkor a mechanizmus mibenlétének kérdése mellett az a problémám lenne, hogy egy igen kicsi, jelentéktelenebb dolgról van szó. Elvégre arról lenne szó, hogy bennem néhány inaktív, előhívható képesség van, amit valami előző életből örököltem. Ez a személyiségemet igen kicsit befolyásolná, sőt, amíg inaktív, sehogy. Ha tehát engem ilyen újjászületéssel kecsegtetnének, azt én halálnak venném. Nem igazán vígasztalna, hogy mondjuk a snowboard tudásom hipnózissal előhívható képességként fennaradna valakiben a jövő században. Hol van ez a reinkarnációtól?! Úgy vélem, az emberek többsége ebben egyet ért velem, nem igazán lenne vidám egy ilyen hírre.

Az utolsó lehetőség, amit szoktak még mondani, hogy a reinkarnáció valami meg nem határozható "lélek" újjászületése. Nos ez aztán a "nesze semmi, fogd meg jól"! Ezek szerint az emlékeim, a tudatom, a tudásom, az érzelmeim, mind meghalnak. De fennmarad valami meg nem határozott dolog. És, mit érdekel ez engem? Engem az előbbiek érdekelnek, ez számomra nem reinkarnéció. És itt is elmondom: gondolom az emberek többsége szerint ez bizony halál, ha őszintén belegondolnak. Bizony szomorúak lennének ettől a hírtől még. Azon kívül persze, ha nem határozzák meg, hogy mi éled újra, akkor egy ilyen hipotézis ellenőrizhetetlen, sőt, tartalmatlan. Nem jelent semmit: üres metafizika.