Pozitivizmus

A kép festője Walter Gabrielson, címe: "In search of Logical Positivism", avagy "A logikai pozitivizmus keresése" (mondjuk).

A megjegyzések között ért az a vád, hogy logikai pozitivista vagyok. Ez a vád úgy ért, mintha ez maga eredendő bűn lenne. Minden további kifejtés nélkül ért ez a vád, amolyan globális benyomás volt. Nos nézzük.

Először is ha valaki tájékozatlan, akkor nézetei messze vannak az igazságtól, akármilyen irányzathoz is vonzódik. Egy tájékozatlan platonista, materialista, idealista, kantiánus, analitikus (mint filozófiai irányzat), vagy akármilyen irányzat követője biztosan sok-sok dolgot hibásan tud, vagy hisz.

Tehát ha valaki tájékozatlan, akkor nagyjából mindegy, hogy melyik irányban az. Ha viszont elmélyült, tájékozott, akkor akármelyik irányzathoz is hasonlít a véleménye, az erős dolog, és valamennyire közelít az igazsághoz, akármerről is indul. Most ezzel nem akarom azt mondani, hogy bárkinek igaza lehet, mindegy, hogy honnan indul. Azt akarom inkább mondani, hogy az, hogy honnan indul, mire hasonlítanak a nézetei, az nem éppen a jó kritikai megközelítés. Bármihez is hasonlítanak a nézetei, valószínűleg konrétan kell kritizálni, és nem általánosságban lecímkézni.

Kivétel persze, hogy ha valaki egy az egyben hisz egy tényleg egyértelműen elavult nézetet, akkor annak a megnevezése hasznos lehet, és a kritika indulhat innen. Csakhogy a logikai pozitivizmusnál van egy olyan gond, hogy nem is olyan egyértelmű, hogy egy az egyben elavult lenne.

Ez egy nem olyan régi nézet, és persze sok kritika érte. A 20. század derekáig igen erős nézet volt, és a posztmodern filozófia a változást természetesen azzal kezdte, hogy a megelőző filozófiai nézetet szétrombolta. Bizonyos színvonalas filozófusok kritizálták, kevésbé szinvonalas filozófusok inkább csak ócsárolták, teljesen tájékozatlan embereknél pedig akár szitokszó is lehetett. Akár azon bizonyos megjegyzésnél, amit bizonyos írásomhoz fűztek.

Van azonban a logikai pozitivizmusnak jelenleg egy újraértékelése, így nem lehet azt mondani, hogy ez egy lejátszott meccs. Persze egy filozófiai irányzat sosem jön vissza teljesen ugyanazon köntösben, de sokminden visszajöhet még más köntösben, kicsit átalakulva.

Ha engem nézünk, akkor persze én valóban közel érzem magamhoz a logikai pozitivizmust, sokat olvastam a szerzőktől, sokmindennel egyet értettem. Aztán olvastam kritikákat is, és elmélyültem a dologban. Sok dologról odáig jutottam, hogy igazából a logikai pozitivisták nem is részletezték ki a téziseiket, és nem állítottak explicit olyat, amit kritizálnak. Például a verifikácionizmus esetén nekem kétségeim vannak, hogy valaha valaki tarotta abban a formában, amelyben cáfolódott.

Az irányokban, amit a logikai pozitivizmus kitűzött számomra sok szimpatikus van, és ezen irányokat nem sikerült cáfolni. Nehezebb is volna, hiszen ezek nem annyira kézzelfogható tézisek. Illetve nagyon komplex tézisek bizonyos esetben. Például a metafizika értemetlensége egy nagyon nehezen vegigjárható tézis. Ugyanakkor nem metafizikai tézis.

Tehát azt mondhatnám, közel áll hozzám a logikai pozoitivizmus, de ismerem kritikáit is, sőt, jobban ismerem valószínűleg, mint bárki, aki eddig olvasta ezt az oldalt (nem biztos.:) Ez úgymond foglalkozási ártalam, hiszen ez lesz a doktori témám, és már javában publikálok e témában. Hogyan is ne értenék hozzá? És persze, mivel ez a témám, nyilván szeretem ezt az irányzatot. De az kérdéses, hogy logikai pozitivistának volnék-e mondható. Tulajdonképpen az is kérdéses, hogy mit is jelentene az, hogy valaki ma logikai pozitivista. Nehéz megmondani azt is, hogy mi tesz valakit egy filozófiai irányzat képviselőjlévé. Nyilván fő tézisek elfogadása, de hát ebben sok fokozat van, és nincs éles határ.

Mindenesetre akár logikai pozitivista vagyok, akár nem, tájékozott és elmélyült vagyok, sőt tájékozottabb és elmélyültebb, mint az eddigi kritikusaim, azt gondolom. Szóval ez a kritika nem igazán jó irányból indul. Persze végig lehetne vitázni a logikai pozitivizmust, és akkor kiderülne, hogy mennyire nem egyszerűek ezek a dolgok.

Nos de írok egy kicsit arról, hogy a pozitivizmusnak és ateizmusnak mi lehet a kapcsolata. Sok pozitivista és logikai pozitivista ateista volt, avagy agnosztikus. Ebben az irányban van egy bizonyos erős kapcsolat. Nyilván a metafizika elutasítása után nehéz hívőnek lenni. Lehetne mondjuk trükközni, de ritka.

Ami a másik irányt illeti a legtöbb ateista úgy ateista, hogy nem gondolja, hogy isten nem létezése bizonyítva van. Néhányan esetleg úgy gondolják az erős ateisták közül, hogy  isten létezése cáfolva van így bizonyítva van nem létezése. De még az erős ateisták közül is szerintem sokan csak azt gondolják legfeljebb, hogy isten létezése nem valószínű. Nem fogadják el cáfolatnak, amit ismerünk, mivel nem teljesen biztos, de azt gondolják, hogy isten nemlétezése legalábbis igazolt, megalapozott nézet.

Többen vannak viszont szerintem azok, akik egyszerűen annyiból indulnak ki, hogy isten létezése nem igazolt. Ha pedig csak ennyit gondolnak, akkor az ateizmushoz vagy agnoszticizmushoz feltehetően alátámasztásként kell valami olyan nézet, hogy csak az igazolt nézeteket fogadjuk el igaznak. Ez pedig egy pozitivista nézet, ama bizonyos verifikácionizmus tartható változata. Amennyiben az "igazolást" gyenge értelemben értjük, mondjuk "konfirmáció" értelmében.

Tehát természetes az, hogy az ateisták jó része kimodnva vagy kimondatlanul egy pozitivista jellegű tézis alapján ateisták. Némely ateista lehet még olyan, hogy egyszerűen nincs alapja az ateizmusának, ateista, és kész.

Az ateisták továbbá jellemzően olyan nézeteket képviselnek, ami nagyon hasonlít a pozitivista nézetekre: szeretik a tudományt. Erkölcseik valamifajta liberális, világi hummanista jellegűek. Tehát sok köze van a kettőnek egymáshoz. Az ateizmusnak érdemes odafigyelni a logikai pozitivizmusra, vagy a pozitivizmusra általában.

Ami engem illet, pozitivista vagyok még a szó egy tágabb értelmében is: pozitív az életszemléletem. Persze ez lehet teljesen semmitmondó is, nagyon sokan állítanák ezt magukról, és az égadta világon semmit nem jelentene. A legáltalánosabb pozitív életszemlélet és a szűkebb filozófiai pozitivizmus között lehet mindenféle átmeneti ideológiai kereteket alkotni, és ezek között van némi kapcsolat. Meggyőződésem az, hogy a logikai pozitivizmus különféle nézetei valóban pozitív motivációjúak voltak, és nem a támadás volt az elsődleges szándékuk.

A metafizika-ellenesség nem a vallások támadása okán indult el, hanem hogy a filozófiát produktívabbá tegyék, a gondolkodást konstruktívabbá, azaz az emberiség szolgálatában történt. A pozitivisták fejlődés orientáltak voltak, és azért vetették el a metafizikát, mert úgy látták, hogy az nem viszi előre a filozófiát, hanem kerékkötője. A logikai analízis is a gondolkodás előrevitelét szándékozta.

Hasonlóan a tudományos világnézet a legjobban fejlődő diszciplínához akarta kötni a filozófiát. Azért kötöttek mindent a tudományhoz, mivel az láthatóan eredményes, fejlődő volt. A pozitivizmus egy második felvilágosodáshoz hasonlított, ami előrevinni akarta az emberiséget. Egy hasonló dolgo szerintem a pszichológia fejlődése, és a tranzakció-analízis, ami ugyan nem kapcsolódik sehol a pozitivizmushoz közvetlenül, de sok rokonságot vettem észre közöttük. Furcsa, hogy Freud és mondjuk Schlick vagy Carnap nem kerültek kapcsolatban, pedig ugyanakkor voltak Bécsben, és szerintem össze köti őket valami. No de erről majd máskor.

A magam nevében tehát nem csak amolyan hurráoptimista módon vagyok pozitív szemléletű. A hurráoptimizmus szerintem nem jó. Én realista, kritikus módon vagyok pozitív szemléletű, azaz mindig a fejlődés mellett vagyok, de mindig a realitásből kiindulva. Vannak ideáim, és látom, hogy mi a valóság, és törekszem az oda vezető utat is megtalálni.

A pozitív életszemléletem tehát nem arról szól, hogy lássuk rózsaszínben a világot. Nem. Ha igaz is, hogy azt modnom, hogy mindenféle dolgokban lássuk meg a jót, ez nem csupán annyi, hogy "nahát mindent lehet pozitívan szemlélni, a világ jó, boldogok lehetünk, nem kell tenni semmit", hanem mindig az, hogy a valóságban lehetőségek is vannak, és bizony kell tenni a fejlődésért. Ugyanakkor persze ehhez kell annyi, hogy a jelenlegi valóságot sem látom borúsan.

Persze fontos az, hogy mindenféle dolgoban meglássuk azt, hogyanlehet pozitívan szemlélni azt,a mi van, de emelllett ugyanúgy fontos az, hogy hogyan lehet meglátni benne a fejlődést.