Neuroteológia

Ez a bejegyzésem a Wikipédia hasonló című szócikkén alapul, amit szintén én írtam.

Neuroteológia vagy bioteológia a tudományos kutatás egy viszonylag új területe, amely a spiritualitás, vallás, hit biológiai összefüggéseit vizsgálja. A tradícionálisan spirituálisnak mondott szubjektív élmények evolóciós vagy neurobiológiai alapjaival foglalkozik. Ilyen élmények például azok, amelyben a tudatosság, az univerzummal való egység, a téridőnkívüliség, megvilágosodás, módosult tudatállapotairól számolnak be, amelyek a hit egyik alapját képezik sokak számára.

A neuroteológiában például a pszichológusok a szokásos neurobiológiai eljárások szerint megpróbálják meghatározni, hogy az agy mely területei aktívizálódnak, vagy inaktiválódnak bizonyos élmények átélése esetén. A jelenlegi agytomográfiás technológiák felbontóképessége jelentős előrelépést jelent az 1950-es és 1960-as évek viszonyaihoz képest, amikor csak az agyhullámok változásait tudták vizsgálni ilyene setekben. A jelenlegi technológia elérhetővé teszi, hogy az agyhullámok változásainak okát is vizsgálják. A kissé szenzációhajhász címekben ezen a kutatások eredményeit "God Spot" kifejezéssel is illetik, amely kicsit félrevezető, hiszen valószínúleg nem egyetlen, és nem egy nagyon kis terület köthető a vallásos élményekhez.

David Wulf a massachusetts-i Wheaton College kutatója szerint, a mostani agytomográfiás eljárások a spirituális élmények kultúrák, vallások és területek közötti állandóságával "azt sugalmazza, hogy az közös ok valószínűleg az agybeli struktúrák hatása".

A neuroteológia részben kifejlett tudományos diszciplínák alterülete, részben viszont olyan filozófiai gondolkodók is kapcsolódnak hozzá, amely miatt egyes lazábban értelmezett és ide kötött kutatás pszeudotudománynak is minősíthetőek.

1 Eredmények

 

2 Az én értékelésem

Nos, ezek utát itt had mondjam el a saját véleményemet is, hiszen itt megtehetem. Azt szokták mondani, hogy ezek az eredmények még nem "bizonyítanak semmit". Nos, Dean Hammer "God Gene" című műve valóban gyenge. Zimmer leírja, hogy miért: a kutatások nincsenek publikálva, nagyon gyenge korrelációt mutatnak csupán, és ha van valamilyen spiritualitás-gén, akkor biztosan több ilyen is van. Az, amit spiritualitásnak nevezünk, mindenképpen az agynak egy olyan tulajdonsága, amely több gén közreműködésével alakul ki. Az én nézőpontom szerint a spiritualitás az olyasmi túlzott dolog, mint mondjuk ha valaki szeszélyes, vagy mániákus, vagy paranoiás. Normálisan evolúciósan előnyösektulajdonságok mellékhatásáról, esetleg szélsőséges esetéről van szó. Így lehetséges, hogy ez a csalóka tulajdonság van az emberben. De erről majd máskor.

A többi kutatás viszont jól megalapozott. Valóban arról nincs szó, hogy mindent értenénk, és minden le lenne szögezve. De ezek a kutatésok nagyon utalnak, kezdik igazolni azt, hogy a hit, a spiritualitás az agy egyik tulajdonsága, amely mögött nincs transzcendencia. A spirituálinak nevezetts élményeket az agy maga generálja. Nos, erre szokták azt felhozni ellenvetésként, hogy az agynak eme központjai lehetnek felelősek az istennel való kapcsolattartásért. Logikailag ez éppen lehetséges volna, de azért ez az elgondolás az, amit felesleges metafizikának mondunk. Miért?

(i) Van először is egy elméletünk, amely a kísérletek által igazolt, és amely azt mondja, hogy a spirituális élmények agyi folyamatok, trancscendens okozó nélkül. Ezek az agyi tartományok komplexitásuknál fogva képesek lehetnek az említett élmények előídézésére magukban is.

(ii) A transzcendens elmélet egyrészt nem mond ezen kívül semmi plusszt, nincs külön igazolása. Nincs annak külön igazolása, hogy mondjuk ezek az agyi neuronok kapcsolódnak a transzcendenssel, elmélete sincs annak, hogy hogyan. Ami tehát plussz lehetne benne, az igazából üres, és igazolatlan.

(iii) A transzcendens elmélet nem magyarázza meg, minek ekkora agyterületek egy egyszerű kommunikációhoz.

Had éljek egy hasonlattal. Olyan ez, mintha valaki azzal az elmélettel állna elő, hogy egy kocsmai zenegép nem generálja a hangokat, hanem csak egy rádióféleség, amely egy nagy transzcendens zenetárból veszi az adást. Namost tegyük fel, hogy még egy kicsit nem értünk a hanglemezek működéséhez, és csak körülbelüli ismereteink vannak a zenegépek működési módjáról. Eme elmélet szerint a zenegép lehetséges, hogy maga állítja elő a hangokat, tudjuk, hogy bizonyos gombok lenyomására ez meg is történik, előidézhető, a zenegép bizonyos alkatrészeit el is tudtuk különíteni, és a mechanika általános elveit is értjük. A zenegépnél egyszerűbb gépeket szerkesztettünk is. Ezek után joggal mondhatjuk, hogy a zenegép maga állítja elő a zenét, hiszen elég nagy, és bonyolult hozzá, és nagyjából megvannak a működési elvei. A kísérleti adatok pedig szintén igazolják ezt.

A rádiós elméletre azt mondhatjuk, hogy logikailag még lehetséges, de igen valószerűtlen hipotézis, hiszen semmi jele a rádiós működésnek, nem látjuk a kapcsolat lehetőségét, és eleve, egy rádió sokkal kisebb, egyszerűbb, mint egy zenegép. A hasonlat teljességéhez azt is feltételezni kell, hogy a rádióról meg aztán tényleg nem tudjuk, hogy hog ymúködhetne, tudomásunk szerint semmiféle rádiónak semmiféle múködési lehetősége nincsen. Úgy kell gondoljuk a hasonlatot, mintha a "rádió" csak egy úres szó lenne, nem takar semmi szerkezeti és működési elképzelést. Teljesen felesleges egy rádióra gyanakodni, csak azért, mert a zenegép túl bonyolult, és még nincs róla egy részletes, de átfogó elméletünk.

Ezzel analóg módon az agy is egy spirituaális élményeket is előálltani képes "gép", amelynek az alap mechanikáját, azaz a neurobiológiáját ismerjük, az alap múködési egységeket el tudjuk különíteni, (agyközpontok), ezek alaapján lehetséges, hogy előállítsa ezeket az élményeket, és a kísérleti igazolásokis megerősítik ezt. Miért volna rádió? Annak semmi jele, és ahhzo túl bonyolult.

3 Hivatkozások