Meditáció
A meditációról egy kicsit tájékozott magánvéleményt fogok leírni, amely azonban sok helyen fedi bizonyos szakértők véleményét, akikre fogok hivatkozni, amennyire tudom.
Az én meditációm...
Különféle könyveket olvasva, különösen Popper Péter egyik könyve alapján, kipróbáltam valamennyire a meditációt. Nem mondom, hogy sűrűn csinálom, azt sem, hogy úgy "igaziból", de egy bizonyos fajta gyakrolatot elég sokszor csináltam.
Ez a gyakorlat annyiból áll, hogy egy csendes helyen leülök, vagy lefekszek, becsukom a szemem (nem muszály, de nekem így megy), és megpróbálok semmire sem gondolni. A dolog igen nehéz. Ugyebár az embernek tódulnak be a gondolatai, egyik dologról más jut az eszébe, és nehéz leállítani az agyát.
Közbevetőleg mondom el, hogy természetesen vannak másfajta meditációk is, mint például az, hogy csak egy bizonyos pontra, egy tárgyra, egy hangra koncentrálunk, vagy egy bizonyos monoton tevékenységet végzünk, vagy dalt éneklünk, stb... Mindezek tulajdonképpen eme általam említett meditáció közelítései. Hasonló a funkciójuk: az, hogy a szokásos agytevékenységet lecsillapítsák. A semmire sem gondolás egy jó közelítése, ha csak egyvalamire fókuszálunk, ami egyszerű.
A képek elképzelésével az a baj, hogy pont azért veszélyes, mert lehet, hogy elkalandozunk, jót álmodozunk, de végül is elkezd járni az agyunk, és az nem meditáció, de jó kikapcsolódás lehet.
Az is nehéz, hogy az ember végül is ne aludjon el. Elvégre a meditáció nem alvás. Bár persze sok embernek az is hasznos volna, ha el tudna így aludni. Sok alvászavaros ember van... Sokan pont azért nem tudnak elaludni, mert kattog az agyuk este, nekik még az is jó volna, ha meditáció közben elaludnának.
Nos visszatérve, ezen túl azért is nehéz ez a meditáció, mert én személy szerint ha elkezdem, van egy pont, amikor igen feszült leszek. A semmire sem gondolás igen nagy feszültséget okoz valamiért. El kell hessegetni a gondolatokat, magamra parancsolni, hogy ne gondoljak rájuk. Ami maga is egy gondolat. Azért idővel ez sikerül, de előtte van egy "küszöbfeszültség", amikor szinte kibírhatatlan a dolog.
Ha ezen túl jutok, akkor lecsendesedik az agyam, és megnyugodok. Ez egy nagyon jó érzés. Ilyenkor elkezd egy kicsit csiklandós, boldogságérzés nőni bennem, ami az egész gyakorlatnak a jutalma. Meg kell jegyeznem, soha semilyen misztikus élményem nem volt sem meditáció közben, sem máskor.
A meditáció működése
Több tudományos cikket is olvastam a meditáció tudományos vizsgálatáról. Elsősorban az EEG, MRI és CT vizsgálatok az elterjedtek, tehát azt nézik, hogy meditáció közben az agy mely területei milyen aktívak.
Az derült ki, hogy természetesen a meditáció az agy aktivitsának nagy részét lecsökkenti. Nyilván, ha a gondolatainkat megszüntetjük, akkor azok a nagy részek az agyban, amik ehhez kapcsolódnak, elcsitulnak. Ilyen nem csupán a nyelvi központ, hanem a téridőbeli orientációs központ is. Tehát nem csupán azok a központok csillapodnak le, amik azokért a gondolatokért felelősek, hanem az azzal kapcsolatos központok is, sőt, azok a központok is, amik egészen általános háttérfeldolgozást végeznek. Ennek lehet a következménye az a tudatállapotváltás, amit érzünk. Például téren és időn kívüli érzés.
A meditáció azonban nem csak csökkenti az aktivitást, hanem bizonyos más agyterületek aktivitását meg is növelheti. Tipikusan olyanokét, amelyek egyébként nem olyan "hangosak", és jól köthetőek a meditáció során előforduló jelenségekhez. Ilyen például a temporális lebbeny, amelyet a neurteológiai vizsgálatokspirituális élményekhez kötnek.
Az is közismert, hogy az agynak vannak hullámai (EEG), azaz vannak az aktivitásának tipikus mintázatai. Nemcsak az aktivitás változik meg, hanem ez az agyhullám-mintázat is. Ez is jelzi a tudatállapot-váltást.
A meditáció lehetséges funkciói
A meditáció funkciója tehát valami olyasmi lehet, hogy létrehozza az agy aktivitásának csökkenését, ezáltal pihenteti az agyat, kikapcsolódást jelent. A tudatállapotváltás maga pedig kifejezetten jó érzéseket kelt.
A meditáció felfogható egy szellemi tornának is, amely a tanuláshoz hasonlóan átformálja, edzi az gyat, mint ahogy a sport átformálja, edzi a testet. Konkréétan egész biztosan erősíti az önuralmat, az önkontrollt, az akaratot, hiszen magunkra kell tudni parancsolni. A gyenge akaratú emberek tapasztalatom szerint nem jók a meditációban.
Az agy kikapcsolódása nem csak az alvászavarosoknak jó, hanem mindenkinek, hiszen mindenkire jellemző, hogy sokszor túl sok dologgal foglalkozik, és túl sokáig. Sokmindenkire jellemző egyfajta stresszelés a stressz enyhébb értelmében, rágódás, vívódás.
Számomra a meditáció ezekből a stresszes, görcsös állapotokból való kilépés egy módja. Azt is megfigyeltem, hogy a meditáció közben boldogságot érzek, és ezt magam tudom előidézni. Persze a mesterséges boldogság egy eltúlzott formában már nem jó. valószínűleg nem is működik, mert megunjuk, már nem az igazi.
Ugyanakkor jó hatás az, hogy az embernek van lehetősége egy kicsit irányítani azt, hogy boldogabb legyen. Jobban kézben tudja tartani a boldogságát. Azt vettem észre, hogy ez segít abban is, hogy az ember a meditáció nélkül is megtanulja a felesleges görcsöléseket elkerülni, és az élet dolgait egy olyan szemléletből nézni, ami boldogabb. Erre szokták mondani, hogy "a jelenben élni", "Carpe Diem", "az apróságoknak is örülni", "pozitívan felfogni a dolgokat", "meglátni mindenben a jó oldalt", vagy csak egyszerűen lazábbnak lenni.
Irodalom:
1) Tracing the Synapses of Our Spirituality , Researchers Examine Relationship Between Brain and Religion By Shankar Vedantam, Washington Post
2) Meditation mapped in monks, BBC News
3)Meditation Gives Brain a Charge, By Marc Kaufman Washington Post, Monday, January 3, 2005; Page A05.