::Mit keresett Isten a nappalimban?

Napfényes, álmos reggel volt, a fény betűzött az ablakon, hunyorogva botorkáltam ki a konyha felé, hogy feltegyek egy kávét az ébredéshez.
 A sezlonok közt botorkálva belerúgtam az asztalba. „Az istenit!”- káromkodtam, És lehuppantam a fotelba, a lábamat nézegettem, hogy mekkora a seb.
Ahogy így merengtem, éreztem, hogy valaki figyel, megpördültem, és ott volt. Egy árnyék a vakító nap fényében, csak egy folt, amelynek alig volt kivehető alakja. A feje körül, vagy, ami annak látszott, különböző színű aurák voltak: sárga, piros, zöld... Visszapördültem. „Mi a fene lehet ez?” Az asztalon megláttam a szemüvegem, felvettem. (Közben azon csodálkoztam, hogy megmertem volna esküdni, hogy a hálószobában vettem le lefekvés előtt.)
Még mindig ott volt: egy férfi, farmerban, pólóban, hippi sapkában.
- Bocs haver, nem akartalak megijeszteni. Jesua vagyok. - közelebb jött, és a kezét nyújtotta. Aztán ő is lehuppant egy fotelba.
- Úgy érted, zsidó?
- Úgy is lehet mondani, születtem Izraelben, igaz régen volt. - kicsit furcsa volt a szórend.
- Értem, és mi a fenét, keres a nappalimban? - Jesua ekkor közelebb hajolt, egészen közel, kinyújtotta a kezét. Hátrahőköltem.
- Ne félj! - mondta, és továbbnyújtotta a kezét az arcomhoz. Végre odaért, de nem érintett meg, csak levette a szemüvegem.
- Ezért jöttem. - megzavarodtam, volt egy olyan furcsa érzésem, hogy az arcomat akarja megérinteni.
- A szemüvegért?! - kérdeztem megdöbbenve.
- Igen, ez az enyém. - a fejére tette, és akkor látom, hogy egy John Lennon -féle szemüvegről van szó. Tényleg nem az enyém. Az enyém minden bizonnyal tényleg a hálószobában volt.
- De hogyhogy itt hagyta, mikor járt itt?
- Nem jártam itt.
- Hát? - nem tudtam kiigazodni ezen az emberen.
- Egy kósza gondolat volt, bocs, haver. Nem akartam zavarni, az én hibám. - azzal felállt.
- Hát máskor vigyázz, hogy mit csinálsz! - kiabáltam utána.
- Oké főnök. - mondta még elmenőben.
Egyenesen az ablak fele ment. Könnyed léptekkel, mintha nem is a földön járna. Meg voltam győződve róla, hogy be van tépve. Aztán nekiment az ablaknak. Felugrottam – vigyázz te őrült – kiabáltam. Ő megfordult, mosolygott, és eltűnt. Az ablaknak semmi baja nem volt.