Ebben az írásban szeretnék beszámolni Székely László azon előadásáról, amelynek címe a következő volt: „Az értelmes tervezet elmélete a természettudomány és a filozófiai dimenziójában”, és 2007. április 23.-án hangzott el a „Theoretical Philosophy Forum” (http://philosophy.elte.hu/colloquium/) keretében. A beszámoló fokozatosan átmegy a véleményem leírásába.

Az előadás lényegében az intelligens tervezés elgondolásának egy régi típusát próbálta bemutatni, és ezt az utat javasolni ezen nézet képviselőinek. Székely megkülönbözteti a kreacionizmus több válfaját és az intelligens tervezés elgondolását. A kreacionisták között van aki a tudomány nagyon sok eredményét támadja, így például a milliárd éves Földet is. Van, aki ezeket elfogadja, de amellett érvel, hogy szükséges az evolúcióba való isteni beavatkozást feltételeznünk. Végül létezhet egy olyan nézet, amely szerint isten megtervezte az evolúció, amely létrehozta az élővilágot és az embert. Székely László ez utóbbi nézetet próbálta bemutatni és ajánlani.

Az ateista evolucionista és a kreacionista legtöbb mai védelmezője egy dologban osztozik: abban, hogy empirikus, tudományos kérdésekről vitatkoznak. A kreacionisták legtöbbször az evolúciót támadják, kritizálják. Azt próbálják kimutatni, hogy az az evolúció, mint tudományos magyarázat elégtelen, szükséges isten beavatkozása.

Székely László mindkét felet, mint műveletlent aposztrofálja, a műveletlen párttitkárról és falusi papról szól. Ezek után felvázolja, hogy az intelligens tervezés elmélete nem zárja ki azt, hogy isten teremtet egy világot, amelyben az evolúció létrehozza az élővilágot. Tehát egy olyan nézetet mutat be, amely kompatibilis az evolúcióval. Sőt, e szerint az evolúcióban semmiféle hiányosságot nem kell keresni, hiszen a tervező egy tökéletesen működő gépezetként hozta azt létre. Mint egy automatát, amely beavatkozás nélkül legyártja a termékeket. Az evolúció tehát tökéletes magyarázat lehet, és isten valahol a világ teremtésénél tervezett csupán. Nevezzük ezt a továbbiakban az intelligens tervezés metafizikai elgondolásának.

Székely László bemutatja, hogy ez a fajta nézet megjelenik Descaresnél és Leibnitznél. Sőt, hogy ezek a filozófusok megelőlegeztek valamiféle elméletet, mint az evolúció, amely meg kell, hogy magyarázza az élőlények létrejöttét. Ez a metafizikai elgondolás tehát kompatibilis a tudománny eredményeivel, bármik is legyenek azok, sőt, a tudományos kutatás motivációja lehet, bizalmat kelthet a sikerességében. Hiszen ha isten egy jól működő gépezetet teremtett, az megismerhető lehet. Sőt, a természet megismerésével istenhez jutunk el, tehát a tudomány kívánatos.

Valóban létezik a kereszténységnek egy ilyen válfaja, amelynek a tudomány fejlődésében sok szerepe volt.

Dawkins, mint „párttitkár” és a szokásos kreacionista , mint „falusi pap” Székely László szerint műveletlen. Mint kiderült, műveletlenségük az volna, hogy a metafizikai elgondolást nem veszik figyelembe. Székely László Wittgenstein Tractatusának egy idézetére hivatkozik:

„Az egész modern világszemlélet alapja az az illúzió, hogy az úgynevezett természettörvények a természeti jelenségek magyarázatai. Úgy állnak meg a természettörvényeknél, mint valami érinthetetlennél, mint ahogyan a régiek álltak meg az Istennél és a sorsnál. És mind a modernek, mind a régieknek igazuk is van, meg nem is. A régiek annyiban mégis világosabban láttak, hogy elismertek egy világos határt, míg az új rendszerek esetében szükségszerűen tűnik úgy, mintha minden meg lenne magyarázva.” (Wittgenstein: Logikai-filozófiai értekezés, 6371-6372. pontok.) Dawkins műveletlensége e szerint az, hogy nem veszi figyelembe a metafizikai lehetőséget.

Könnyen meglehet, hogy Dawkins nem olvasta a Tractatust, vagy Descartes és Leibnitz idézett műveit. Ilyen értelemben meglehet, hogy hiányzik belőle egy nagyon részletes filozófiai műveltség. De nem tudhatjuk. Dawkins bizonyára hallgatólagosan feltételezi, hogy amennyiben tudományos magyarázatot ad valamire, akkor nincs több kérdés, azaz nem ért egyet Wittgenstein eme idézetével. Emiatt számára Paley vak órásmester példájában annyi a kérdés, hogy az evolúció meg tudja-e magyarázni az élőlények kialakulását vagy nem. Valóban, Dawkins számára ezután már nincs több kérdés. Ezt kísérli meg könyvében, és többet nem.

Dawkins tehát nem műveletlen szerintem, hanem hallgatólagosan metafizika-ellenes. Mint ahogy a tudomány, mint olyan, metodikailag metafizika-ellenes, és Dawkins tudomány-népszerűsítő. Székely László rámutat arra, hogy egy tudós lehet tudós a hivatásában, ugyanakkor igényelhet metafizikai magyarázatokat. Ez logikailag lehetséges, amennyiben a tudományt korlátozottan fogja fel: mint egy eszköz, amely a magyarázatok egy részét feltárja. Mégis, kötve hiszem, hogy sok tudós ezt egyeztetni tudná. Érthetetlen volna, hogy amennyiben a metafizika ennyire csodálatos, miért ne használja a tudomány is? Persze mondhatjuk, hogy egy szigorú distinkcióhoz való ragaszkodásról van szó, de nem reális ez a magyarázat.

A tudomány ugyanis azért nem foglalkozik metafizikával, mert ezáltal vált progresszív diszciplínává. És itt visszaköszön a logikai pozitivizmus metafizika-kritikája, amely azon a megfigyelésen alapult motivációs szinten, hogy a metafizika évszázadok alatt nem hozott semmit. A tudomány pedig igen. A tudomány, amely a magyarázatokat bizony csak törvényekben látja.

Visszatérve tehát a felekre, az ateista tudósok nagy része nyilván egyfajta hallgatólagos vagy tudatos logikai-empirista, amennyiben metafizika ellenes. A furcsa dolog az, amire Székely László rámutat, hogy manapság a kreacionisták is erre a síkra jönnek vitázni. Tehát ők is úgy látják, hogy a csatát empirikus téren kell megnyerni. Ennek oka az lehet, hogy a tudomány sikerességével olyan tekintélyt szerzett, hogy praktikusan csak ez a csata az érdekes. A valóságot illetően csak empirikus kérdésekről lehet jól vitázni. Mintha tudat alatt majd mindenki logikai-empirista lenne, mivelhogy a tudomány progresszivitása ezt gyakorlatilag igazolta. Itt szerintem egy fontos, praktikus érv húzódik meg a metafizika ellen. Tehát senki sem műveletlen, csupán a logikai-empirizmus egyfajta gyakorlati győzelméről van szó. Holott már annyira leírták.

Az intelligens tervezés elgondolása természetesen immunizálható az evolúcióra nézve, és ekkor egy tökéletesen metafizikai elgondolást kapunk: Isten teremtette a világot, ez a hit, és erre semmiféle empirikus igazolás nincs. Pontosan ez az, amitől a logikai pozitivisták óvva intettek minket, és amely megjósolhatóan semmiféle progresszivitást nem tud felmutatni, csak egy helyben toporgást, vagy végtelen vitákat.

Én magam sem értek egyet Wittgensteinnel: amennyiben a tudomány meg tudja magyarázni a dolgokat, azaz tud természettörvények útján egy leírást adni, akkor mi szükség erre a metafizikai elgondolásra? Én pont azt nem gondolom magyarázatnak, amit egy ilyen metafizikai elgondolás adhat. Ugyanis mit jelent az, hogy „isten”, „teremtette”, ha nincsenek törvények amik ezeket a fogalmakat leírják?

Székely László olyan kérdéseket hoz fel, mint hogy „miért van egyáltalán valami?” majd megjegyzi, hogy ez az analitikus filozófia szerint értelmetlen. Kétséges tehát, hogy a metafizikának mi alapja volna. Egyébként is ez a fajta érvelés mindig visszatáncol a kreacionizmus empirista válfajaihoz, mert ha van valami, ami metafizikai magyarázatot igényel, akkor végül is empirikus kérdéssé próbáljuk tenni.

Lehet ide-oda táncolni metafizika és az empirista kérdések között, de amint az empirista kérdéshez közeledünk, a tudomány lesz illetékes. Amikor meg eltávolodunk, akkor nem lesz kezelhető a kérdés. Nincs megoldás szerintem, legfeljebb csiki-csukizni lehet. De a csiki-csuki nem teszi a metafizikát értelmessé, csupán becsapás és önbecsapás.

Egy másik ilyen kérdés volt az, hogy bár az evolúció tökéletesen megmagyarázhatja az élőlények kialakulását, azoknak tervezettsége mégis egy tervezés-elgondolást igényel. Székely Lászlónál nem arról van szó, hogy az evolúció nem tud tervezettek látszó dolgokat létrehozni, hiszen az evolúció pont erre van tervezve. No de akkor miről?

Elég homályos dologról, ami véleményem szerint megbukik. Valami olyasmiről, hogy mi tervezettnek látjuk az élőlényeket, amik célszerűségnek megfelelnek. És bár okságilag ez megmagyarázható, de a célszerűség látszatának mégis kell egy metafizikai magyarázat. Sok gond van ezzel. Először is, mi az a tervezettség látszata? Ez egy olyan fogalomnak tűnik, ami teljesen szubjektív.

Székely László hivatkozik valamilyen informatikai meggondolásra, de véleményem szerint ezen az úton sem lehet kihozni semmit. Mondom ezt informatikusként.

Van azonban ennek az érvnek egy rövid ellenérve is. Ugyanis amennyiben a világ tervezett, akkor az élőlények, és az élettelenek egyaránt tervezettek. Tehát a „tervezettség látszata” nem lehet egy megalapozott fogalom, hiszen nem is láttunk még nem tervezett dolgot, mert nincsenek. A „tervezettség”, mint fogalom dől össze, amennyiben minden tervezett. Nincs ellenpélda. A tervezettség látszata tehát teljesen antropomorf, nem objektív fogalom, és visszaestünk az hibás emberközpontú gondolkodásba.

Ugyanilyen antropomorfizmus hibájába esik az, aki azt kérdezi, hogy „miért pont olyan az Univerzum, hogy az ember megjelenhessen benne?” Merthogy az embernek alkalmas Univerzum semmiféle több magyarázatot nem igényel, mint a plazma kialakulásának alkalmas Univerzum. Ugyanis az ember nem egy objektíven kitüntetett dolog az Univerzumban. Nincs is objektíven kitüntetett dolog, mint olyan. Nincs tehát az Univerzumban jele istennek, a jelek látszata antropomorfizmusból erednek. És nem is lehetséges, mert ha a jelek komoly kérdések lennének, akkor emirikus-tudományos kérdések lennének. Ha pedig nem azok, akkor nem komoly érvek, hanem szubjektív anropomorfizmus terheli őket.

Székely Lászlónak igaza van abban, hogy bármely metafizikai kérdés, mint absztrakt logikai konstrukció nem cáfolható. Hiszen Poppernek ez volt a demarkációs kritériuma. Nem cáfolható, és nem igazolható.

Vannak filozófusok, és közemberek, akik ezután azt az elvet vallják, hogy ha valami nem cáfolható, és nem igazolható, azaz nem tudjuk logikai és empirista úton megközelíteni, akkor egyáltalán nem érdemes vele foglalkozni. Vannak, akik szerint egyenesen értelmetlen. De bizonyára többen vannak, akik pragmatikusan azt mondják, hogy ha valami eldönthetetlen, akkor alapértelmezésben nem hiszek benne. Azért nem, mert felesleges bonyodalom, mert kezelhetetlen, és nem visz sehova.

Ezek a köz emberek és filozófusok általában agnosztikusok, és gyenge ateisták. Tehát nem állítják, hogy nincs isten, de nem is hisznek benne. Székely László ugyanis hibásan tudja az „ateista” fogalmának jelentését. Aki nem tagadja istent, csak hitetlen, az is ateista. Gyenge ateista.