Bizonyos vitában ez a kérdés így explicit módon elhangzik, bizonyos vitákban a logika alapjai, megalapozottsága a kérdés. A következőkben meg fogom vizsgálni ezt a szűk kérdést, és a tágabb kérdést is, sőt, valamennyit a nyelvről is fogok írni. A legkönnyebb talán úgy kezdeni, hogy tényleg a címbeli kérdésre próbálunk választ keresni, és a többi kérdés, az majd bejön magától.

Mi az, hogy "igaz"?

Nos, ha valaki megkérdezi, hogy igaz-e a logika, akkor a jó hagyományos analitikus módszer szerint, vissza kell, hogy kérdezzek, „Miért, mit értesz az alatt, hogy ‘igaz’?” Hát nehéz kérdés, ugye? Nos persze a logikus (mint foglalkozás) erre tud egy egész jó válatsz adni, hogy az „igaz” az egy logikai fogalom, pontosabban egy érték, amiket állításokhoz rendelünk. Más nem lehet igaz. Egy kérdés nem lehet igaz, egy óhajtó, felszólító mondat sem. Az, hogy „Menjünk el epret szedni!’” nem lehet igaz, vagy hamis, hiszen ez egy felszólítás. Utána vagy elmennek, vagy sem, de ettől a felszólítás sem igaz, sem hamis nem lesz. Ami igaz vagy hamis lesz ezután, az a dologról szóló állítás: „Elmentünk epret szedni.” Ez lehet igaz vagy hamis, ez egy állitás. Meg kell, hogy jegyezzük, hogy az állítások kijelentő mondatok, de vannak olyan kijelentő mondatok, amik még sem állítások, nem lehetnek igazak vagy hamisak.

Igazsága tehát állításnak van, és az állítások igazságának összefüggéseivel a logika foglalkozik. Az „igazság” klasszikus fogalma szempontjából fontos az, hogy ha egy állítás igaz, akkor nem lehet egyben hamis is, továbbá, ha egy állítás értelmes, akkor vagy igaz, vagy hamis, harmadik eset nem lehet. Szóval az „igazság” fogalma szempontjából a logikai összefüggések fontosak. Ha ezek megváltoznának, akkor az „igazság” fogalma sem jelentené azt, amit jelent. Ha egy ember állandóan ellentmondásosan beszél, akkor ennek az embernek a szájából az „igaz” fogalma valami nagyon megfoghatatlan, semmit sem jelent. Talán azt, hogy „pillanatnyi hangulatom ez”, ami ugye egészen más, mint amit úgy általában „igaz” alatt értünk. A köznapi nyelvben persze mit sem tudunk ezekről a logikai összefüggésekről tudatosan, de tudat alatt mégis ezek határozzák meg az „igaz” szó jelentését.

Ebből következően az a kérdés, hogy „Igaz-e a logika” teljesen értelmetlen, ugyanis az „igaz” logikai fogalom, és aki feltette ezt akérdést, az vagy nem azt érti alatta, amit mi általában szoktunk, vagy már előtte elfogadta a logikát.

Máshogy megközelítve, a logikát félretéve, a logikán kívül nem vizsgálható valaminek az igazsága, így a logika igazsága maga sem vizsgálható saját magán kívül. Persze a logika igazsága amúgy is problémás dolog, mert hát a logika az nem egy állítás. Amire itt az emberek gondolnak, az a logikai összefüggések igazsága.

Keretrendszeren kívüli kérdés

Csakhogy így még nyilvánvalóbb a dolog képtelensége, mert hát a logikai összefüggések azok, amiket használunk akkor, amikor valaminek az igazságát vizsgáljuk (meg persze lehet, hogy empíriát is, de erre most ne térjünk ki). Szóval, ha ezeket félretesszük, vagy pont ezek igazáságt vizsgáljuk, akkor mit használnánk a vizsgálathoz? Nyilván semmit se tudnánk, és ezért ez lehetetlenség. A logika az az igazság vizsgálatának alapja, ez az, amit el kell fogadnunk ahhoz, hogy ilyen kérdéseket értelmesen meg tudjuk vizsgálni. A logika igazásága maga viszont vizsgálhatatlan.

Így tehát a logika maga, egy olyan konszenzus (megállapodás), amit azért teszünk, hogy állítások izagságát értelmezni tudjuk, és vizsgálni tudjuk. A logika ennek az alapja. Márpedig egy bizonyos szempont alapját nem lehet a bizonyos szempont szerint vizsgálni.

Olyan ez, mint mondjuk az etalonok. Értelmetlen megkérdezni, hogy hány méter a párizsi méter etalon, mert az az, amivel végülis minden hosszúságot mérünk. Ahhoz viszonyítunk. Ha nem is közvetlenül, de közvetve az az alapja. (a modern SI-ben már úgy tudom nem, de a példa így egyszerúbb). Szóval a logika úgymond az igazság etalonrendszere.

Persze lehetséges, hogy valaki ne fogadja el a logikát. De akkor nem tud igazságról beszélni. Persze kifejleszthetne más etalonrednszert is, például, hogy a husszúság alapegysége egy másik rúd, de végül is akármit is fejleszt ki, az lefordítható volna az SI etalonrendszerre. És minek csinálnánk ilyet a logikában, ha abban az SI-nél is nagyobb a közmegegyezés, és ráadásul természetes módon így működik az agyunk egy bizonyos tudatos üzemmódban? Továbbá minden más logikát a klasszikus logikára alapozva írnak le. A klasszikus logika az az alap, amit természetes módon megértünk, ez alapján értünk meg más rendszereket.

Carnap ezt egy híres írásában úgy fogalmazta meg, hogy az olyan kérdések, amelyek egy keretrendszer nélkül, a keretrendszeren kívül fogalmaznak meg egy kérdést, amely csak a keretrendszeren bellül érvényes, az értelmetlen, metafizikai kérdés. Az "igaz" szó fogalma csak a logika keretrendszerén belül értelmes, azon kívól nem lehet rákérdezni, nincs értelme.

A logika, mint a nyelv alapja

Még egy kicsit ki szeretnék térni a nyelvre. Persze a természetes nyelvben nem látszik az, hogy logika az alapja, de valójában a nyelv alapja is a logika, anélkül lehetetlen volna beszélni. Természetesen itt is tudatalatt használjuk a logikát. De állandóan használunk olyan logikai kifejezéseket, hogy „és”, „vagy”, „de”, „nem”, „minden”, „nincs”, és hasonlók. Ezek vagy klasszikus logikai kifejezések, vagy ahhoz hasonló modális logikai kifejezések, aminek megértéséhez megint kalsszzikus logika kell.

De ennél sokkal „mélyebben” alapul a nyelv logikára. Hiszen minden egyes fogalmunk jelentése szempontjából fontos az, hogy mely esetek tartoznak bele, melyek nem.  A fogalmaink jelentése szempontjából fontos a közöttük levő levő logikai összefüggések rendszere. Például, hogy minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Mindez nem lenne, ha nem lenne logika. A logika nélkül nem csak, hogy nem tudnánk olyan mondatokat alkotni, amiben logikai kifejezések vannak, de a szavaink jelentése maga sem volna meg. Mert mit is jelent a bogár és rovar, ha a „minden”, „nem” és a többi logikai kifejezés értelmetlen, vagy meghatározatlan? Vagy ha mást jelentenének ezek a logikai kifejezések, akkor minden szavunk jelentése is átalakulna.

Valójában az ember, vagy talán már az állatok, az első idegrendszerrel rendelkező élőlények „választották”, vagy jobban mondva beleszülettek a logikába. Persze nem tudatosan, hanem tudat alatt. Az idegrendszerünk ugyanis neurális szerkezetű, abban pedig a jel „mindnent vagy semmi” alapon terjed. A legegyszerűbb idegrendszerre is igazak tehát a logika törvényei, azoknak megfelelően működik. Ez azért van, mert többsejtú élőlények vagyunk. Egy elosztott amorf élőlénynek lehet, hogy a folytonos függvények volnának az alapműveletei, és a logika számára valami bonyolult dolog volna, amit ezekből a folytonos függvényekből kell összerakni.

Mindenesetre mi ilyenek vagyunk. Mi a világról „van jel, vagy nincs jel” információkat kapunk. A jelek feldolgozása pedig „fogalmi”. Persze az állatoknál nem tudatos ez a fogalom, csak az embereknél lett az, de ez most nem volt kérdés. A fogalmak mindenesetre olyan „képződmények”, amik néhány jellemző alapján osztályozzák be a dolgokat. Például az „asztal” fogalma, az bizonyos jellemzők alapjánt öténő osztályozás: mondjuk tárgy, lábai vannak, és van egy vízszintes lapja. De lehet, hogy másvalakinek szűkebb, vagy bővebb ez a fogalma. Mindnesetre a fogalom abból áll, hogy bizonyos dolgokra azt modnjuk, hogy „igen, ez asztal”, másra pedig azt, hogy „nem ez nem asztal”. Itt is megfigyelhető, hogy a dolog alapja logikai, és hogy igen-nem alapú. Avagy mindent vagy semmi alapú. Vagy aktív az aí idegsejt, vagy nem. Persze a dolgok bonyolultabb is lehet, mert több idegsejt is reprezentálhat egy fogalamt, és akkor még egy kis fokozatosság alakulhat ki az egyszerű logikából, ahogy az „asztal” fogalmánál ez biztos így is van. De az egyszerű fogalmak lehetnek egy idegsejt által reprezentálva, lehetnek egyszerű, igen-nem dolgok. Az pedig, hogy mitől és hogyan függ az a fogalom, hogy az „asztal” fogalma mitől és hogyan függ, az a neuron bemeneteinek kérdése. Most erre nem térek ki.

Összefoglalva tehát: ahhoz, hogy beszélni, fogalmakban gondolkodni tudjunk, a logika szükséges. Ahhoz, hogy igazságról gondolkodjunk még közvetlenebbül szükséges. Minden ilyenhez kell a logika, és minden ilyen logika nélkül elképzelhetetlen. Értelmetlen tehát a logika igazságát megkérdezni, ugyanis a logika a beszéd, a gondolkodás és az igazság alapja. A logikát vagy elfogadja valaki, és akkor tud igazágról beszélni, vagy nem, és akkor sokmindent cselekedhet, de igazságró beszélni nem. Ez tehát elfogadás kérdése. De igazából nem is annyira elfogadás, hiszen így születtünk. Igazából nem nagyon tudnánk nem elfogadni a logikát. Azt mondhatjuk, hogy lehetnek olyan lények, akik nem fogadják el a logikát, az idegrendszerük teljesen más.

No és persze az is igaz, hogy egy csomó ember nagyon nagyon nem logikus. Ők hibásan használják a logikát, de csak bonyolultabb esetekben. Valójában ezek az emberek is a szavaik nagyrészében, gondolataik nagy részében logikát használnak tudat alatt. Még akkor is (vagy főleg akkor), ha vehemensen tagadják. A tagadás is logikai. Csak bizonyos bonyolultabb kérdésben használják a logikát rosszul.

Irodalom:

Carnap: The Logical Syntax of Language, 1937.

Carnap: Empiricism, Semantics, and Ontology, Revue Internationale de Philosophie 4 (1950).