A hit és a vakok országa

H.G. Wells írt "A Vakok Országa" címmel egy novellát, amelyben egy bizonyos Nunez nevű ember egy bizonyos okból kizárólag vakokból álló miniállamba érkezik, és próbálja sikertelenül meggyőzni a vakokat, hogy ő lát, és hogy van látás.

A hívőknek ez egy klasszikus érve: a vakok országában sem lehet meggyőzni valakit arról, hogy van látás. Nos, nem tudok sokat Wellsről, de nem vagyok biztos benne, hogy ő ilyen tanulsággal írta meg et a kis novellát. Van némi gond a párhuzammal.

Ha a hit a látással analóg, akkor a mi világunk a látók világa, amelyben az ateisták, a vakok kisebbségben, és nem többségben vannak.

Ha a hit a vallásos élmény, akkor nem egészen ez a helyzet, hanem, hogy az ilyen élményekkel rendelkezők kisebbségben vannak, de nem elenyésző kisebbségben. És a nekik többé-kevésbé hívők nem.

Wells szerintem inkább arra akart rámutatni a novellájában, hogy bizonyos társadalmi előítéletekkel szemben gyakorlatilag igen nehéz érvényt szerezni az igazságnak. Ez valóban igaz lehet. De ha már itt vagyunk, akkor inkább azt mondhatjuk, hogy az ateisták azok, akik talán társadalmi előítéletekkel szemben küzdenek.

A novella hősei egyáltalán nem tudósok és nem tudományos módon próbáltak hozzáállni a kérdéshez. Nuneznek voltak elvetélt próbálkozásai, amelyek kísérleteket is tartalmaztak, de ezek nem voltak tudományos szinvonalon. Valóban, a vakok azért sem hitték el Nuneznek, hogy lát, mert például nem is voltak nagyon nyitottak az effajta kísérletezésre, vagy annak objektív értékelésére. Ugyanez azonban egyáltalán nem igaz a tudományra nézve, vagy az ateistákra. A tudomány bizony kezd még olyan kísérleteket is végezni, amelyek a misztikus élményekkel kapcsolatosak, vagy az ima erejét ellenőrzik. Eleddig nem sok meggyőző, vagy jelentős pozitív eredménnyel. (ld. irodalom).

Azt kell, hogy mondjuk, hogy a misztikus élményekben részesülők, vagy képessélggel rendelkezők nem hajlandóak még olyan kísérletekre sem, amelyre Nunez hajlandó volt. Nunez a maga tökéletlen módján lelkesen próbált empírikus igazolásokat hozni az állítására. A hívők elég ritkán.

A tudomány manapság olyan dolgokkal kísérletezik, mint a neutrínók, amelyek olyan kis hatással vannak ránk, hogy a neutrínók óriási tübbsége az egész Földön áthatol, minden gond nélkül. Ennyire gyenge kölcsönhatás van aneutrínó és a "normális" anyag között. De a tudomány eljutott odáig, hogy ezeket is ismeri, sőt, ezeknek is egészen apró részleteit kutatja, mint pl., hogy a napból annyi neutrínó érkezik hozzánk, mint amit az elméletek jósolnak. Bárgyó dolog lenne azt mondani, hogy a tudomány mindent felfedezett, de ha nem, akkor az valami olyan dolog lehet, ami a neutrínónál is jelentéktelenebb. Azaz mindennapi életünk szempontjából abszolút jelentéktelen. Azt a tézist, hogy "minden, ami hatással van ránk, empírikusan igazolható, és minél nagyobb a hatás, annál könyebb", majd egy másik bejegyzésben fogom alátámasztani.

Vegyük azt is észre, hogy mi vakok vagyunk a fény egy óriási tartományára, vagy például a neutrínókra, vagy mondjuk a mágneses kölcsönhatást sem érzékeljük kölün érzékszervvel. Vagy a hangokból is csak bizonyos tartományt érzékelünk. Mégis, már a józan ésszel is képesek vagyunk ennél több létező létezését felfedezni, a tudomány pedig teljesen kiszélesítette a világunkat. Egyáltalán nem igaz az, hogy csak azt ismerjük, amit érzékelünk. A tudomány jóval továébb megy ezen.

Azt is vegyük észre, hogy a közvetve, vagy közvetlenül érzékelt dolgok között nincs éles határ, vagy elvi különbség. Igazából a közvetlenül érzékelt dolgok is közvetve érzékeltek: ha látunk valamit, akkor a fény visszaverődését érzékeljük, amely a tárgyról a közegen keresztül érkezett a szemünkbe. Nem a tárgy érkezik a szemünkbe, hanem valami okozat, amiból visszakövetkeztetünk a tárgyra (rekonstruáljuk azt). A tárgy alakját átkódolta a fény egy intenzitásképpé, és mi két ilyen képből, bizonyos háttérinformációkból, esetleg egy kis fókuszálási tapasztalatból rekonstruáljuk a 3 dimenziós világot.

Alapvetően nincs különbség akkor sem, ha egy műszert rakunk közbe, hiszen a szem is egy műszer. Egy mesterséges műszer beiktatásával csak egyel bonyolultabb a dolog. Valójában nincs elvi jelentsége annak, hogy valamit szemmel látunk, vagy valamilyen műszer segítségével. Amennyiben sikeról konvertálni azt a bizonyos érzékelhetetlen tartományt az érzékelhetőbe, például a gamma-sugárzást normál színekkel kódoljuk, akkor még bizonyos élményt is kaphatunk róla.

Ha nem sikeról átkódolni, akkor csak úgy vagyunk vele, mint a neutrínókkal: detektáljuk, mérjük őket, tehát tudunk róluk. Élményünk nincs velük kapcsolatban, és nincs tudatalatti agymechanizmusunk, amely feldolgozná az ismereteket, mint a látás esetében, ahol a rekonstrukció tudattalanul működik. De mindezek a különbségek lényegtelenek, ha csak a dolgo létzésének igazolása a kérdés. Akár közvetlenül, akár közvetve érzékelünk valamit, a létezés igazolása úgyis egy tudatos, ésszerű folyamat.

Meg kell jegyezzük azt is, hogy az a bizonyos tudatalatti folyamat amúgy is megtéveszthető: vannak ugyebár fizikai és optikai illóziók, mint a délibáb, vagy a Kanizsa-háromszüg. Tehát úgyis ésszerűen kell ellenőrizni, hogy az érzékszerveink által közölt adatokat hogyan értelmezzük. Ha pedig ésszerű utángondolás kell hozzá, akkor a neutrínók, az elektromágneses-kölcsönhatás, az UV sugárzás, a ultrahangok is igazolhatóak.

Ha tehát volna valamilyen misztikus másik világ, élmények, vagy képesség, akkor annak igazolhatónak kell lennie. Amíg nem igazolható, semmi okunk létezőnek tekinteni. És arról sincs szó, hogy ne lenne kísérleti alany. Tehát csak az a kérdés, hogy hajlandóak-e tudományosan vizsgálódni, vagy nem. Illetve, hogy hajlandóak-e egyáltalán valami olyan értelmeset és nem homályosat állítani, ami egyáltalán vizsgálható dolog.

Irodalom, linkek:

Duncan Walker: "Prayer and Spirituality in Health: Ancient Practices, Modern Science" Complementary and Alternative Medicine, Volume XII, Number 1: Winter 2005 , http://nccam.nih.gov/news/newsletter/2005_winter/prayer.htm

"Prayer Under a Microscope", The Christian Science Monitor, from the November 24, 2004 edition ,  http://www.csmonitor.com/2004/1124/p08s02-comv.html

Rob Stein: "Prayer's Power to Heal Strangers Is Examined", Washington Post Friday, July 15, 2005; Page A08 http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2005/07/14/AR2005071401695.html

Részlet: "The study of more than 700 heart patients, one of the most ambitious attempts to test the medicinal power of prayer, showed that those who had people praying for them from a distance, and without their knowledge, were no less likely to suffer a major complication, end up back in the hospital or die."

Office of Prayer research: http://www.officeofprayerresearch.org/opr/release7_8_04.html