Bizonyos érvelések szerint igaz, hogy a hitnek, a vallásnak, a hatalmaskodáson és fanatizmuson keresztül mindenféle káros hatásai vannak/voltak, de jó hatásai is. Dawkins úgy érvel, hogy a hitről a fanatizmus nem választható le. És így van. A hitben az a „lényeg”, hogy nem kell igazolni, így semmiféle mód nincs, hogy a hit leválassza magáról a fanatizmust. A fanatikus hit ugyanúgy hit, és van, amikor, és van akiknek sokkal vonzóbb, mint a langyos irracionalitás. Ha már lúd, legyen kövér!”
Egy másik lehetőség volna a hit, vallás és egyház külön választása. De ez sem megy: a hit egész gyorsan vallásba szerveződik, a vallás pedig egyházba. A taoizmus az egyetlen olyan vallás, ami köré egyház nem nagyon szerveződött. A maga módján hívők pedig szintén mindenféle vallásokhoz igazodnak, legfeljebb nem egyhez. Kevés eredeti, új gondolat van, de ha van, akkor máris elindulhat a szektásodás útján.
Lehet vitázni azon, hogy a hitnek több jó, vagy több rossz tulajdonsága van-e. A legtöbb értekezés ezen a nyomvonalon megy. A baj az, hogy nehezen számolható össze a jó és a rossz, és nehezen is hasonlítható össze. Az ilyen érvelések tehát tulajdonképpen az előzetes beállítottság alapján folynak: aki hívő, az a pozitív hatásokat fogja hangsúlyozni, aki anti-klerikális, az a negatívokat.
Van azonban egy másik érvelési lehetőség.
Képzeljük el, hogy van egy súlyos betegség, például influenza, amire gyógyszert szedünk. A gyógyszernek azonban van egy csomó, súlyos mellékhatása, például fejfájás (irreális példa, de képzeljük el!). Egyéni értékelés és döntés kérdése, hogy a mellékhatásokat és a gyógyszer jó hatásait hogy mérlegeljük, és bevesszük-e a gyógyszert. Lehetnek sokan, akik beveszik, mások nem.
Egészen addig, amíg nincs egy új gyógyszer, ami a jó hatásokat tudja, a mellékhatások nélkül. Ez esetben a régi gyógyszer leváltható. És itt nincs kérdés, a dolog nem szubjektív értékelés kérdése. Nem az a kérdés, hogy a régi gyógyszer inkább jó, vagy inkább rossz, mert az új gyógyszer egyértelműen jobb.
A vallás esetében is ez van. Igaz, hogy a vallás jó hatásai között lehet az, hogy reményt ad, közösség formáló, életet ad a hívők életének, de itt vannak azok a fránya mellékhatások. Az új gyógyszer pedig a világi etika, a különböző világi hobbik (sport, tanulás, kultúra,...) és világi közösségek. A sportnak, kultúrának, tanulásnak nincsenek különösebb rossz mellékhatásai.
Meg kell azt is jegyezni, hogy a hit pozitív hatásai az ateistáknál egyáltalán nem jellemző. Nekem például egy isten létezése se reményt, se értelmet nem ad az életemnek, adnak viszont világi dolgok.
Talán jobb hasonlat volna viszont a dohányzás. Sokkal jobban párhuzamban van a vallással: a dohányzás egy szertartás, unaloműző, pótcselekvés szerepét tölti be. A dohányosnak sokszor betölt 5 percet, amíg a buszra vár, amíg szünetet tart a munkában. A fiatal dohányosok stílust remélnek kapni tőle. A dohányzás közösséget is formál, hiszen – különösen, amióta kijelölt helyek vannak – a dohányosok traccspartit formálnak. Még jellemzőbb ez házibuliknál.
De a dohányzás káros. Ahogy a vallás mellékhatása a fanatizmus, a hatalmi visszaélés párhuzama a dohányzásban az, hogy rákot kelthet. Ez ugyanúgy egy statisztikus jellegű: ahogy nem minden hívő lesz terrorista, úgy nem minden dohányos lesz rákos. Továbbá a dohányzás is veszélyezteti a passzívdohányosokat, ahogy a vallási fanatizmus is a nem hívőáldozatokat.
A dohányzás, akár a vallás, függőség is egyben. Aki belátja, hogy jobb volna leszokni,még koránt sem biztos, hogy leszokik. Akarat kell hozzá, és az is, hogy megtaláljuk a dohányzásszerepeinek pótlását: a buszra várakozásnál el kell foglalni magunkat, a munka szünetében is találni kell valamit. Érdemes más beszélgetési lehetőséget találni másokkal, például teázást.
Ehhez hasonlóan a vallásnál is fontos az, hogy megtaláljuk a vallás funkcióinak kiváltását: reményt és célokat találjunk világi dolgokban. Nem elég tehát a vallás elleni küzdelemben annak árnyoldalait, butaságát, megalapozatlanságát megmutatni. Utat kell mutatni a hívőnek a teljes értékű ateista élethez is.
És talán ki kellene találni egy a vallási függőségtől megszabadító programot is. Az út bizonyára ugyanolyan nehéz, mint a dohányzásról való leszokás.