::A hit mint gondolkodási hiba

Pál meghatározásszámba menő leírása a hitről a következő: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” Zsid. 11.1. Kifejtést és példákat is kapunk: „A hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtett, hogy mi látható, a láthatatlanból állt elő.” Zsid. 11.3. „A hit által vitt Ábel becsesebb ajándékot Istennek,” Zsid. 11.4. „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet öröklendő vala, ás kimene, nem tudván, hova megy. Hit által lakott az ígéret földjén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös tartásával.” Zsid. 11.8-9.
Sok minden keveredik itt egybe. Bizalom, remény, ígéret, cél. A bizalom, a célok nem feltétlenül hittel egyenlőek, de Pál olyan esetekről beszél, amikor ezek hiten alapulnak. Az, hogy „nem tudván, hova megy”, azt is jelenti, hogy a hit ellentéte a tudás, és lehet célokat tudással is követni, lehet valakiben tudva, ismerve őt, is megbízni. De a hit nem ez. A hit az, amikor tudás nélkül bízunk, tudás nélkül követünk valamit, tudás nélkül gondolunk valamit létezőnek.
Az idézetekből összetéve, kézenfekvőnek látszik, hogy Pál szerint a tudás „ a látott dolgokról való meggyőződés”. Ezt metaforikusa kell érteni hiszen a modern filozófia ennél pontosabban fogalmaz, amikor empirikus igazoláshoz köti a tudást. Pál korában azonban az emberiség összes tudása nagyrészt tényleg látott dolgokról szólt. Nem ismerték az elemi részecskéket, nem ismerték a láthatatlan fekete lyukakat, nem ismerték a csak mikroszkóppal látható mikroorganizmusokat, és csak távcsővel látható távoli csillagokat. Volt pár atomista akkoriban, de sejtéseiket nem tudták elég erősen alátámasztani, és nem is terjedtek el.
Nos, tehát mondhatjuk, hogy Pál fogalmazásából azt szűrhetjük le, hogy akár reményről, akár bizalomról, akár célok követéséről van szó, akár bizonyos dolgok létezéséről és magyarázatáról, a tudás az egyik járható út, de szükséges és hasznos a hit is Pál szerint.
Véleményem szerint az életben el lehet boldogulni csak tudással, a hit felesleges. Lehet bízni valakiben, akit igazoltan megbízhatónak gondolhatunk, lehet reménykedni valamiben, ami igazoltan reálisnak gondolunk, nem torzítva el a remélt cél reális valószínűségéről való tudásunkat, lehet célokat követni, mert reálisak, és csak mert követni akarjuk őket, nem támaszkodva semmiféle hitre, hanem csak saját akaratunkra. És megint csak nem torzítva el ama tudásunkat, hogy a mi céljaink nem feltétlenül kell mindenkinek céljai legyenek.
De mindezekről máshol írtam. Itt nem erről akarok írni. A hitre alapozott bizalom, célkövetés páli esetei pozitívak. Pál példái egy mitológia gyűjteményből valók, szóval nem is feltétlenül igazak, sőt...
De minden bizonnyal lehet találni az életben pár pozitív példát. Természetesen, ha idegenekben vakon megbízunk, akkor néha lehet az az idegen jó szándékú. De messze több negatív esetet tudunk felsorolni csalókról, szélhámosokról, házasságszédelgőkről , cukrosbácsikról, akik kihasználják naiv emberek hitét.
Az angol nyelven van egy kifejezés „wishful thinking”. A Sceptics Dictionary így határozza meg: „Wishful thinking is interpreting facts reports, events, perceptions, etc. according to what one would like to be the case rather then according to the actual evidence.” (scepdic.com), azaz „tények, beszámolók, események, érzékelések stb. olyan értékelése, amely azt nézi, hogy mit szeretnénk, hogy legyen a helyett, hogy a tényleges bizonyítékokat néznénk”. A fallacyfiles.org szerint: „Wishful thinking has been practiced under suchnames as 'positive thinking', 'optimism', 'visualisation' and 'faith'.”, azaz „wishfull thinking a gyakorlatban olyan nevek alatt jelennek meg, mint 'pozitív gondolkodás', 'optimizmus', 'vizualizáció', 'hit'. Ezek közül azonban a hit az egyetlen, amely ténylegesen logikai hiba, ugyanis ténylegesen hozzá tartozik a téves érvelés konkluziójában való meggyőződés is. Az optimista csak akkor követ el hibát, ha el is hisz valamit, amire nem volna alapja, azaz, ha hívő.
A hit tehát egészen pontosan ugyanaz, mint a „wishful thinking” nevű logikai hiba. Hibás gondolkodás. A gyakorlatban a „wishful thinking” logikai hibát valóban hibásnak fogadjuk el, elítéljük, elvetjük. Az egyetlen kivétel a vallásos hit. Ez a következetlenség maga szintén egy gondolkodási hiba.