Hit és tudás

Hit és tudás

Az utóbbi időben divattá vált tudomány és vallás, hit és tudás kapcsolatáról beszélni. Néhány magyar momentum: http://www.jesenius.hu/konferencia/index.php, http://www.mindentudas.hu/magazin2/20050616atudomany.html és egy kicsit inkább inkompatibilista nézőpont: http://www.szabadgondolkodo.hu/ateizmus/tudomany-es-vallas/.
Mivel sok vita van, igen nehéz ezügyben újat mondani, viszont megkísérlek egy nagyon éles elemzést végezni.

TÖRTÉNELMI VIZSGÁLATOK

A különféle elemzések kimutatják, hogy a vallásoknak és a tudománynak sok történelmi kapcsolata van. Nyilván van sok személyes kapcsolata is, sok tudós hívő, vagy egyenesen vallásos. De mindezek nem igazolják a kettő elvi kompatibilitását. Lehetséges az, hogy az életben alapvetően ellentmondó dolgok kapcsolatba kerüljenek. A kérdésnek tehát a történelmi, esettenulmányi, anekdotális és statisztikus megközelítése helyett mindenek előtt is a fogalmi analízis szükséges.
Ehhez először is meg kell határozni, hogy mit hasonlítok össze mivel, és mi alatt mit értek. Először is a (vallásos) hitet és a (tudományos) tudást hasonlítom össze. Nem a tudományt és a vallást magát. Ugyanis ezek intézményesen, történelmileg és személyesen valóban kapcsolódhatnak, és természetesen nem minden tudós kifogástalanul tudományos a valóságban.
Amit összehasonlítok az tehát nem gyakorlati esetlegességek, hanem a vallásos hit és a tudományos tudás céljai, ideája. Ugyanis ez az, ami között szerintem feloldhatatlan ellentét van.

FOGALMI VIZSGÁLAT

Nos mit értek vallásos hit alatt? Nem rejtélyes ez, de fontos mégis megfogalmazni. Vallásos hit alatt azt értem, hogy bizonyos emberek olyan dolgok létezését állítják, amelyet empirikus-logikai módon nem ellenőriztek megfelelően, sőt, legtöbbször eleve nem is gondolják ellenőrizhetőnek a dolgot.
Tudományos tudás alatt ezzel szemben azt értem, hogy valaminek a létezését állítjuk, amelyet empirikus-logikai módon ellenőriztünk és igazoltnak találtuk.
A tudományossághoz tehát hozzá tartozik a valóságosnak állított dolgok empirikus ellenőrzésének igénye, és hogy ez elengedhetetlen az elfogadás procedúrájában. A vallásos hit esetében viszont ez az igény nincs meg. Előfordulhat, hogy a vallásos hit tekintetében is mondanak néhány empirikus érvet, de ez nem metodikai előírás, nem szükséges feltétel a hittételek igaznak elfogadásához. A hittételek elfogadásának nincs pontos módszere, a katolikus vallásban van egy bizonyos intézményes módszer, más vallásokban egy kevésbé intézményes módszer, vagy nincs is módszer. Mindenesetre a módszer nem az empirikus ellenőrzés módszere. Persze a tudományban is van eltérés a módszertől, de ez nem norma. A vallás és a tudomány különbségét a normatív eltérések adják. A gyakorlatban lehetnek közelebb álló esetek.

KÜLÖN SZFÉRÁK?

Azt szokták mondani, hogy a tudomány és a vallás úgy kompatibilis, hogy a vallás az nem evilági dolgokról szól, a tudomány viszont evilági dolgokról. Vagy a vallás nem anyagi, a tudás anyagi dolgokról. Vagy a tudomány a hogyanról, a vallás a miértről. Ez mind nem igaz. A tudományosság az minden valós dologra vonatkozó módszer. A tudomány nem tesz különbséget „szférák” között, és nem határolja le magát földi dolgokra. Nem, a tudományosság azt jelenti, hogy minden valóságosnak mondott dolognál elengedhetetlen az empirikus ellenőrzés igénye. Ez az igény nem holmi földi, vagy csak anyagi dolgokra vonatkozik, hanem mindenre, amit valósnak állítunk. Az empirikus ellenőrzés a valóságossághoz kapcsolódik, nem az anyagiassághoz vagy földiséghez, vagy evilágisághoz. Ennek megfelelően a tudomány nem csak valós létezőket („anyagot”), hanem azoknak jelenségeit, tulajdonságait is kutatja. Tudományos kutatás alapja lehet a gondolkodás, a szerelem, a szeretet, a társadalom, a tudat, a psziché, stb… És ezeknél is az empirikus ellenőrzés ugyanúgy elengedhetetlen feltétel. Igaz, ezeknél komplexebb dolgokról van szó, így az empirikus ellenőrzés is bonyolultabb, de elengedhetetlen.

HOGYAN ÉS MIÉRT?

Továbbá a tudomány nem ismer olyan különbségtételt, hogy a „hogyan” és a „Miért” az valami két különféle kérdés volna, amire két különféle módszer van. A tudomány elméletekkel igyekszik magyarázni a dolgokat, eme elméletek magyarázzák a történések hogyanját is és miértjét is. A kettő nem is választható el egymástól, nem is igazán definiálható, hogy mi lenne egy éles különbség a kettő között.
Például a pollenek brown-mozgásának magyarázata az, hogy a molekulák (esetleg atomok) véletlenszerű mozgást végeznek a folyadékban, amely az anyag hőmérsékletétől függő sajátsággal rendelkezik. Ez a pollenek mozgásának hogyanját és miértjét is megadja egyben. Nincs a két kérdésre külön válasz, nincs külön módszer.
Nos térjünk vissza egy kicsit a hívő tudósra. Azt állítom, hogy a hit és tudomány ellentmondásos, akkor miért vannak hívő tudósok? Hát miért, talán az emberek tökéletesek? Nem, sok ember, sokfajta ellentmondással él együtt. Sokszor ez nagy gondot okoz, néha sikerül eltakarni, elfedni. Általában a hit és a tudomány ellentéte is azért nem jelentkezik olyan durván, azért férhet meg sok emberben meg együtt, mert a hitet és tudományt ezek a tudósok mégiscsak igyekeznek mesterségesen kettő választani. A valóságban nincs a valóságnak két külön szférája, amelynek egyikére a tudomány volna a megfelelő módszer, a másikra a hit. Mindenre a tudomány a megfelelő módszer, vallásos hitre nincs szükség a megismerésben.

HIT A TUDOMÁNYBAN?

Amire a megismerésben szükség lehet, az bizonyos elkötelezettség egy elmélet kutatására. Remény, célkitűzés. Egy tudósnak remélnie „kell”, hogy elmélete igaz, bíznia „kell” benne. Egyébként még erős ez is. Mert egy tudósnak egyáltalán nem kell ezt tennie. Egy tudós sok tudományos projectben részt vehet. Például egy fizikus egyszerre kutathat két alternatív fizikai elméletet. Nincs ebben ellentmondás, a fizikus egyikről sem tudja, hogy igaz-e vagy sem. A két elmélet lehet kizáró, és ekkor csak az egyik lehet igaz. A fontos, hogy a tudós azért kutatja e két elméletet, hogy ezt kiderítse. Nem hisz egyikben sem. Nem mondja egyiket sem igaznak, csak kutatásra érdemesnek. Fontos különbség. Tehát a több elméletet egyszerre kutató tudós szép példája annak, hogy amire a tudományban szükség van, az nem a hit, legalábbis nem a hitnek azon szűkebb értelme, amibe a vallásos hit beletartozik.

HÍVŐ TUDÓSOK

Visszatérve a hívő tudós esetére. Ez tudós valószínűleg úgy intézi el a dolgot, hogy azt mondja, a tudományosan kutatott dolgai más szférában vannak, mint a hitének dolgai. Valóban, a hitnek sokszor nem nagyon van köze a valós élethez, és ha van is, azt a tudós nem tudja végigkövetni, mivel mondjuk nem annak a szakembere. A hit világának, és a tudomány világának tényleg olyan a tárgya, aminek nem sok köze van egymáshoz.
Az, hogy a tudós azt hiszi, hogy van mennyország, amivel egész életében nincs kapcsolata, hogy van egy másik világ, hogy van egy metafizikai létező, akivel nem találkozik, stb., az nem okoz praktikus problémát neki, mert majdnem mesterségesen, hermetikusan elzárja a valós életétől. Csak néhány esetben jön elő a dolog, mint az óvszerhasználat, klónozás, eutanázia, ahol meg hát erkölcsi kérdés, amiben szintén tudományos állásponttól függetlenül szubjektíven állást foglalhat.
De ha elvben nézzük a dolgot, súlyos ellentmondás van. Súlyos ellentmondás annak a biológusnak a viselkedése mondjuk, aki igen kritikus, igen szkeptikus, és megfelelő, nagyon szigorú statisztikai vizsgálatok nélkül nem fogadja el egy gyógyszer működését, aztán a templomban mondjuk viszont mindenféle vizsgálat nélkül elfogadja az ima hatékonyságát. Ez egy durva meghasonlás és a hit és tudományos tudás ellentétét mutatja. Az ember nem lehet önkényesen hol teljesen kritikus, hol meg teljesen naiv.
Vagy mondjuk egy történész igen kritikusan foglal állást abban, hogy mondjuk az Artúr-király legendának mennyi a valóságalapja, és az anekdotákat,legendákat nagyon visszafogottan, szkeptikusan vizsgálja, nem hisz el valamit csak azért valósnak, mert valaki mondta, vagy írta. De aztán a Bibliában leírtakkal szemben egyáltalán nem ilyen kritikus.
Vagy a részecske-fizikus azt mondja, hogy „akármilyen kis hatása is van annak az új részecskének, amíg nem sikerül kimutatni, bármilyen nyakatekert, közvetett módon is, addig ezt nem fogadhatjuk el igaz elméletnek. Ugyanakkor elfogadja azt, hogy vannak metafizikai létezők, amelyeknek hát van is hatása a való világra, vagy talán nincs is, mindenesetre empirikus igazolás nélkül valós létezők.
Vagy mondjuk a neuro-pszichológus pszichés jelenségeket kutat, és különböző illúziókat mutat ki, és ezzel foglalkozik, és tudja azt, hogy nem minden valós, amit annak érzékelünk. Így tehát nagyon kritikusan veszi a különböző pszichés jelenségeket, hogy illúziókat mutasson ki, vagy az emberi agy működésének ferdeségeit, hibáit, ezeket kísérletileg ellenőrzi. Ugyanakkor kritika és kísérleti ellenőrzés nélkül elfogadja bizonyos vallásos emberek beszámolóit.
Vagy mondjuk a csillagász, aki nem fogadja el egy üstökös létezését, akármennyire is bizonygatják, hogy hát nem mindig lehet megfigyelni, hanem nagyon ritkán, hanem bizony azt mondja, hogy „majd, ha megfigyeltük, akkor fogjuk elfogadni, addig bizony nem”. Ugyanakkor elfogadja azt, hogy hát isten állítólag csak régen tett csodákat és nem fog most újabbakat tenni, hogy empirikusan is ellenőrizzük, hogy megbízhatóan rögzítsük azokat.
A hit és a tudományos tudás között ez a határozott különbség van meg. A tudományos hozzáállás módszeresen kritikus, és még ha vannak is meg-megbotló tudósok, ez az elv megkérdőjelezhetetlen a tudományban. A hitben pedig nemhogy megkérdőjelezhető, de egyáltalán nem egy kitűzött elv.
Egy hívő tudós pedig egy következetlen ember, aki bizonyos esetekben megfelelően kritikus, más esetekben pedig könnyelműen naiv. Ezt az ellentétető össze tudja egyeztetni magában, meg vannak neki az érzelmi okai erre. De ettől az ellentét még ellentét.

A SZERENCSEJÁTÉKOS RENDŐR

Olyan ez, mint mondjuk egy rendőr-detektív, aki betrőket, gyilkosokat tartóztat le, de titokban illegálisan szerencsekártyázik. Talán kevés ilyen rendpr van, és nyilván sok hívő tudós, mivel a rendőr esetében csak jobban elválasthatatlanok a dolgok, és nem kell nagy ész az ellentét felismeréséhez. De azért a rendőr is kimagyarázhatja valahogy a dolgot valami bonyolult ideológiával. A tudósoknak is termelik ezeket az ideológiákat.