::Dean Hamer: „The God Gene”

Korábban több negatív kritikát olvastam erről a könyvről, és nem volt szándékomban megvenni, de Ottawában ott volt a könyvesboltban, kezembe vettem, és megvettem.
Nem fektettem volna bele energiát, hogy megrendeljem, de ha már a kezembe került, akkor miért ne venném meg?
Másrészt azért is döntöttem így, mert miután belelapoztam, úgy tűnt, hogy több mindenről van benne szó, mint ahogy gondoltam, és amiről a kritika szól.
A kritika több gyengeségét is említi a könyvnek. Az egyik a hatásvadász cím, és ez tényleg elég problémás. Hammer maga is említi, hogy szó sincs egy génről, amely a vallásért felelős, ráadásul Hammer maga hangsúlyozza, hogy csak a spiritualitás alapjait vizsgálja, és hogy ez mennyire független a vallásos hittől, pláne a vallásosságtól. Maga említ empirikus bizonyítékokat arra, hogy a kettő nem függ össze.
Hammer eredménye pedig tényleg nem túl sok. Kevés potenciális gént vizsgált, és egyet talált, amelynél egy igen halvány statisztikai összefüggés van. Ha van a spiritualitásnak genetikus alapja, akkor ez a gén csak az egyik a sok közül, valószínűleg nem a legjelentősebb.
A könyv el próbál magyarázni sok bonyolult statisztikus összefüggést, képletek nélkül. Emiatt aztán sok helyen nem követhető pontosan. Jobb lett volna azokat a részeket akkor leegyszerűsíteni az eredmények szimpla bemutatására.
A könyv azért mégis érdekes, és érdemes lehet elolvasni. Egyrészt tartalmaz jó eredményeket, ami azt igazolja, hogy a spiritualitás és a vallásosság is félig genetikus alapú. Azt is meg tudjuk, hogy pontosan hány százalékos korreláció van (48% a spiritualitásnál). Ezt iker-kísérletekből tudjuk meg, a nélkül, hogy a specifikus géneket ebből megtudnánk. Hammer kísérlete a gén megtalálására nem túl sikeres, de elindíthat egy kutatást.
Hammer kísérlete egy másik kísérlet mellékterméke. Erre közvetlenül nem kapott volna pénzt, és emiatt nem is várható sokkal jobb eredmény. Viszont talán megnyit lehetőségeket finanszírozott, céltudatos kísérletekre.
Hammer maga semleges a vallással szemben. Leszögezi, hogy véleménye szerint az eredmények nem cáfolják isten létét, és nem is igazolják. Hammer szerint ez nem tudományos kérdés. Ebben én egy kicsit erősebb érvelést adnék. A Hammer által bemutatott eredmények, és főleg az iker-kísérletek, amelyek erős genetikus alapot mutatnak a vallásnak, szerintem erősen csökkentik a vallás melletti érveket. Ha a vallásos élmények kimutathatóan erősen genetikusak, és kimutathatóan agyi termékek (Hammer materialista a tudatosság tekintetében), akkor a legegyszerűbb magyarázat az, hogy csupán az agy termékei, aminek lehetett bizonyos evolúciós haszna. Ha egy ilyen magyarázat körvonalazódik, márpedig körvonalazódik, akkor a bonyolultabb magyarázat felesleges. Hammer azt felejti el, hogy a tudományos gondolkodás mindenhol ezt a mintát kell kövesse. A tudomány nem cáfolja közvetlenül, hogy a Nap kering a Föld körül, hanem a heliocentrikus elmélet jobban, egyszerűbben magyarázza a tapasztalatainkat. A geocentrikus világképet az Occam borotvája, és más tudományos elvek szerint vetjük el.
Ugyanígy el kell vetnünk a transzcendens magyarázatát a misztikus jelenségeknek, ha erre kaptunk egy „materialista” magyarázatot. Sőt, ez esetben a különbség sokkal nagyobb, mert a transzcendens „magyarázat” sehol nincs a Ptolemaioszi elmélethez képest.
A könyvet azért is érdemes elolvasni, mert a neuroteológia más eredményeit is ismerteti, azokról is tartalmaz egy-egy fejezetet. Hammer eredményein túl több mindenről van szó benne. Ezek nélkül nem is tenne ki egy könyvet.
Érdemes úgy tekinteni, hogy Hammer egy cikk helyett írt egy könyvet, amelyben bemutatja eredményeit, és hogy könyv legyen, kibővítette egy kis ismeretterjesztéssel . Nem mondom, hogy ez számomra szimpatikus, kicsit kavarja a dolgokat, de végül is jó dolgokat ír le.
Ha valaki a neuroteológiában érdekelt általában, akkor azért nem ez a legjobb könyv.