Richard Dawkins:The God Delusion

A világ egyik legismertebb ateistájának és ismeretterjesztő írójának könyve, amely ehhez méltó tartalmában és stílusában. Dawkins lényegében összefoglalja a vallásak, vallásos hit általános kritikáját, és egy rendkívül olvasmányos, összefoglaló mű kerekedik ki ebből. Hangsúlyozom, és Dawkins is hangsúlyozza, hogy egy ismeretterjesztő jellegű, népszerűsítőnek szánt könyvről van szó. Tehát aki filozófiai pontosságot, filológiai precizitást vár, az más könyvekben keresse ezt, ahova ez a könyv egyébként jó ismeretterjesztőhöz illően elirányít.

Aki nem járatos a témában, annak a könyv egy elég jó áttekintést ad. Kritizálja az isten-hipotézis melletti érveket, átfut azon a témán, amiben Dawkins legotthonosabb: az evolúció kérdésén. Foglalkozik a vallásosság pszichológiájával és szociológiájával, azaz egy ateista magyarázattal arról, hogy miért van vallásos hit. Választ ad arra a kérdésre is, hogy egy ateista mit mondhat az erkölcsről, majd a vallások néhány káros hatását veszi szemügyre. Mindegyik témában igen hatásos érveket, szempontokat vet fel. Van meggyőző ereje.

Ugyanakkor a könyv nyilván nem elég részletes annak, aki bármelyik partikuláris témában el akar mélyedni, de elvezet azokhoz a forrásokhoz, ahol ezt megteheti. Mi mást is tehetne egy ismeretterjesztő, összefoglaló könyv?

Alkalmas lehet arra, hogy bizonyos olvasókat megingasson hitében, de bizonyára nem győzi meg azokat, akik részletesebb érveket igényelnek. Azok, - nagyon helyesen téve - utána járhatnak máshol. Nagyon fontos szerepe van viszont abban, hogy sok olvasó egyáltalán megismerjen egy lehetséges álláspontot és érveket a mellett.

A mű jó kompromisszum a viszonylag objektív bemutatás, az ateizmus ügyének általános képviselete és Dawkins saját nézeteinek bemutatása között. Az előbbiek fontosak, de az utóbbi az olvasónak minden bizonnyal érdekesebb.

Magam, tájékozott ateistaként ritkán találtam merőben új érvet a könyvben, de sokszor élveztem stílusát. Dawkins-t szokták Darwin rottweilerének titulálni,ami Huxley-re emlékeztet, akit Darwin buldogjának neveztek. Van ebben igazság, elég éles, és nem sok tiszteletet mutat. De szerintem ez nem vészes, illetve nem baj. A szerző maga ír erről egy fejezetben, hogy társadalmunkban egy igazságtalan szokás, hogy a vallás, hit és egyház valami szent dolog. Persze a hívők véleménye szerint ez jogos, hiszen igazuk van. No de semelyik vélemény vélt igazsága sem jogosít fel senkit különleges tiszteletre.

Persze nem értek egyet Dawkins minden nézetével. Az agnoszticizmusról és isten valószínűségéről írtak szerintem pontatlanok. Nem lehet isten valószínűségéről beszélni. Ellenben helyes az érv olyan megfogalmazása, hogy egy a természetnél is bonyolultabb isten feltételezése nem jó magyarázat a természet komplexitására. Az egyszerűbből egy bizonyos szempont szerint komplexebb dolgok kialakulására csak az evolúció ad elfogadható elméletet.

Sok helyen találtam tájékozott ateistaként is olyan párhuzamokat, hasonlatokat, amelyek ismert érvekhez adtak egy hatásos eszközt. Néhány adat arról, hogy a Nobel-díjasok, akadémikusok között mennyi az ateista, nagyon informatív volt. Így a magam számára is hasznos a könyv, és ateistáknak is ajánlhatom.