A fajok és az evolúció

Nem akarok itt belemenni az egész kreacionizmus vitába, mert az hosszú, és megtalálható máshol, és egy könyvet kéne róla írni, vagy egy külön blogot. A kreacionista érvelés egyetlen olyan pontjára szeretnék utalni, ami szinte minden baj gyökere náluk. (Persze nem ez az egyetlen hibája az érvelésüknek).

A kreacionisták általában a "faj" szó fogalmát értelmezik nagyon merven, pongyolán, és leegyszerűsítve. Persze az evolúciónista pártiak közül is nagyon sokan semmivel sem látják át jobban a helyzetet, és esetleg ők is a "faj" egy leegyszerűsített fogalmát használják, és nagyon ragaszkodnak hozzá.

Először is azt kell elmondanunk, hogy az evolúció elmondható a "faj" fogalom használata nélkül is. Persze maga Darwin a fajok eredetéről beszélt, és ez egy olyan dolog, amiben a darwinista elmélet nem is állja már meg a helyét. Egyrészt Dawkins a géneket tette meg az evolúció alapjává, és a mellett érvelt, hogy a fajok szintjén tapasztalható evolúció visszavezethető a gének versengésére. Így tehát a faj nem is az evolúció alap egysége.

Más szempontból pedig szintén ajánlatosabb populációról beszélni fajok helyett, hamár ezen a "makro-szinten" (a génekhez viszonyítva) akarjuk leírni az evolúciót.

Mielőtt erre rátérnénk, had utaljak vissza a kreacionisták egyik fő érvelésére: e szerint a mutációk okozhatnak változást, de nem képesek új fajok létrehozására, ilyet még soha senki nem látott. Ráadásul egy fajok közötti átmenet teljesen életképtelen lenne. Egy másik érv szerint pedig a különböző leletek sem mutatnak átmeneti formákat, azok mindig egy bizonyos jól meghatérozott faj egyedei, sosem átmenetiek.

Nos ezekkel az érvelésekkel sok baj van, de egy nagy közös bajuk van: a "faj" fogalmának merev, primitív használata. Miről is van szó?

Az ábrán egy populáció eloszlása van ábrázolva egy bizonyos morfológiai tulajdonság szerint.  (mondjuk magasság, nyak hosszúság, farokhosszúság, súly, agytérfogat, stb.)

Az eloszlás általában egy normális eloszláshoz hasonlít, a maga szórásával és várható értékével. Az eloszlás részletes tulajdonságai nem lényegesek. Ez az eloszlás azt ábrázolja, hogy ezen morfológiai tulajdonság egy egy értékét a populáció egyedei egy bizonyos időpillanatban milyen valószínűséggel veszik fel. A valóságban a valószínűségi eloszlás helyett hisztogramról beszélhetünk, azaz arról, hogy hány egyed rendelkezik annak a morfológiai tulajdonságnak egy meghatározott értékével. Tehát például, hogy hány ember az, aki 180 centiméter +-5 centiméter. Ez a legalapvetőbb statisztikus adatok szokásos ábrázolásmódja. A két matematikai fogalom közötti különbség érvünk szempontjából, és a közembernek meg plána, elhanyagolható. Tehát az egyszerúség kedvéért eloszlásról fogok beszélni.

Nos az nyilvánvaló, hogy ez a bizonyos eloszlás az idővel változhat. A mutációk és a szelekciós nyomás hatására "sodródhat". De lehet, hogy az eloszlás kiszélesedik, mert a szelekciós nyomás gyengül. Természetesen egy fajra nagyon sok ilyen tulajdonság jellemő, itt csak egyet vettünk fel, mivel többet már igen nehéz volna ábrázolni. (Az ábrát nem is én csináltam.)

Namost a populáció láthatóan "sodródik", majd egyszer csak az eloszlás elkezd ketté válni. Mondjuk ennek oka, hogy a populáció egy hegy két oldalán telepedett le, és a hegy két oldalán más viszonyok vannak. Ha a hegy hermetikusan elzárja a populáció két részét, akkor is eltart egy ideig, amíg a két populáció tulajdonságaiban eltávolodik egymástól. Ha pedig szorványos keveredés is van, akkor aztán ki tudja, lehet, el sem válnak.

A köztes állapotban lehetséges az, hogy a két populáció fajai ugyan párosodhatnának, de nem teszik, mivel fizikai korlát jelenik meg. Ez esetben a két populáció még nevezhető egy fajnak, a faj azon definíciója alapján, amely az életképes utódot tekinti definíciónak.

Nyilvánvaló, hogy ha a két populáció nagyon eltávolodik egymástól, akkor elkezdődnek olyan akadályok létrejönni, hogy a két  populáció egyedei már igen nehezen párosodhatnának. Mondjuk méretben különbözőek, vagy most már az egyik fajta nagyon hideg helyeken él, a másik nagyon meleg helyeken, és már nem is találkoznak akkor sem, ha nincs ott az a hegy. Még mindig tekinthetőek egy fajnak, ha ragaszkodunk a faj előbb említett definíciójához, mert mesterségesen tulajdonképpen lehetne utódot létre hozni, de a természetben nem nagyon fordul elő ilyen. Számos ilyen eset van, amikor két különböző "faj" tulajdonképpen képes közös utódot létrehozni.

Az életképes utód létrehozása sem egy determinisztikus dolog. Lehet, hogy ritkán képesek utódot létrehozni, de sokszor nem lesz életképes. Aztán van az a fok, amikor már olyan genetikus különbség alakul ki, ami az életképes utód létrehozását praktikusan lehetetlenné teszi. Mondjuk más a kromoszóma-szám.

Az első tanulság az, hogy a "faj" fogalmát nem is igen lehet nagyon pontosan definiálni. Akármilyen szakszerűek is vagyunk, lehetnek kétes esetek. Például ott vannak a gyűrűs-fajok. Például egy bagoly fajtából a finn bagoly képes a szibériaival párosodni, a szibériai az alaszkaival, az alaszkai a kanadaival, de a kanadai nem tud a finnel. Nos, akkor ilyenkor mi van?

A matematikusok azt mondanák, hogy a "párosodni képes", vagy "életképes utódot létrehzoni képes", azon kívül, hogy nem definiálható egzakt módon, nem is ekvivalenciareláció, hanem hasonlósági reláció. Lehet, hogy A képes B-vel, B képes C-vbel, de A nem képes C-vel. Ez esetben értelmetlen dolgo fajokról beszélni. Szakszóval: a reláció nem feltétlenül hoz létre ekvivalencia-osztályokat. A faj fogalma pedig egy ilyen hallgatólagos feltételezésen alapul, hogy ez a reláció az egyedeket osztályokba szegmentálja. Nos, ez az idő egy bizonyos szeletében sokszor nagyjából igaz, de még akkor is csak nagyjából, és az idő haladtával, azaz az evolúció folyamán nagyjából sem. Értelmetlenné válik még körülbelül is fajokról beszélni.

Nyilvánvaló, hogy a "faj" az a különböző egyedek halmazának egy bizonyos időben egy hozzávetőleges csoportosítása. A különböző egyedek nagyrészt alkotnak olyan csoportokat, amelyek egymással tudnak párosodni, de a csoporton kívüliekkel nem. Nagyrészt, mert mindig vannak kivételek. A "faj" fogalma azokban az esetekben jól alkalmazhatóak, amikor ezeket a kivételeket elhanyagolhatjuk. De az avolóció folyamata maga , a "fajok keletkezése" pont olyan folyamat, amelyben ez hiba volna.

Nem alkalmazható a "faj" fogalma egyáltalán, ha időbeli fejlődésről van szó. Tehát akármilyen furcsán is hangzik, pont az evolúciós kérdésekben a "faj" fogalma tulajdonképpen gondot okoz. Mivelhogy a "faj" fogalma számunkra egy ilyen csoportot jelent, aminél egyértelmű, hogy valaki bent van, vagy kint. Az evolúció során pedig pont ez nem egyértelmű, hiszen az egyedek változnak, a populációk elválasztódnak, stb...

Az evolúció nagyon pontosan csak úgy írható le, ha fajokról nem is beszélünk, sőt, a populáció is csak egy hozzávetőleges csoportosítás. A pontosabb leírás csak azt rögzíti, hogy milyen egyedek, miféle tulajdonságokkal, miféle génkészlettel éltek, és miféle utódokat hoztak létre. Ha ilyen szintre visszük a leírást, akkor az a kérdés, hogy "mikor és hogyan alakult ki egy új faj", értelmetlen, pontatlan kérdés. Hiszen ami történt, hogy bizonyos egyedek bizonyos csoportjai egyre nagyobb valószínűséggel szétváltak, és genetikusan-morfológiailag kétféle irányba sodródtak a különböző környezet által létrehzoott különböző szelekciós nyomás hatására. Egy bizonyos ponton túl a pongyola fogalomrendszerrel már mondhatjuk praktikusan azt, hogy két külön fajról van szó. De ennek nincs egy pontos időpontja, hiszen minden fokozatos, nagyon apró mutációk, és reprodukciók során ment végbe. Fokozatosan, és nem egy csapásra, és nem egy bizonyos ponton.

Olyasmi ez, mint a kopasz paradoxon: ha egy ember haja elkezd hullani, akkor mikortól lesz kopasz? Melyik az a bizonyos hajszál, amelyik a kopaszságot létrehozza? Nyilván nincs ilyen. De ebből nem az következik, hogy az emberek nem kopaszodnak, hogy a kopaszokat isten teremti, hanem csupán azt, hogy a "kopasz" fogalma kicsit homályos, és nem alkalmas az ilyen átmenetek leírására.

Hasonlóan, amikor hüllőszerű élőlények egy csoportjából az evolóció során lassan madárszerű élőlények, és hüllőszerű élőlények alakulnak ki, akkor a sok apró mutációs, és reprodukciós változás egyetlen lépésére sem mondható, hogy "na ez még hüllő, de az utódja már madár". De ez nem azt jelenti, hogy ez a folyamat nem megy végbe, és nem is azt, hogy isten teremtette őket, hanem azt, hogy a "hüllő" és "madár" fogalmaink csak hozzávetőlegesek, és az evolúciós folyamat leírásában pont problémát okoznak. A "hüllő" és a "madár" fogalmak csak a jelenkorban alkalmazhatóak, az evolóció egy "megfagyott szeletében", ahol pont ezektől a változásoktól tekintünk el. És még itt is lehetnek problémás esetek.

A fentiekhez hasonló gondolatokat Kampis Györgytől olvastam egyszer. Azonban régóta nem találom, hogy melyik az a cikk.