Érzelem és értelem

Érzelem és értelem. Régi kérdés ez, és divatos nézet, hogy e kettő összeférhetetlen, és egymás ellen van. Ez elől az ellentmondás alól általában a kompromisszumot szokták megoldásnak tekinteni. Tehát azt mondják, az a jó jellem, akiben az érzelem és értelem is lakozik, és mindkettőből éppen egy ideális megfelelő mennyiség. A következőkben arra szeretnék rámutatni, hogy ez egy nagyon egyszerű, naív gondolat, amely messze van az igazságtól.

Az én álláspontom, hogy az érzelem és az értelem nem riválisok, hanem mindkettőnek megvan a maga hasznos helye az életben. És csak az mondható jó jellemnek, akiben az érzelem a megfelelő időben kap szerepet, és az értelem szintúgy. Nem elég, ha megfelelő mennyiségben van jelen szeretet, felelősség, büszkeség, hanem ezeknek az érzelmeknek csak olyankor kell szerepet kapniuk, amikor ez helyes, mert ilyenkor ez a személy előnyére válik, és nem szabad, hogy olyankor érvényesüljenek, amikor például az értelem ellen vannak, mert ekkor az a személy kárára válik.

Hasonlóan és ezzel összefüggően nem mindegy, hogy a szeretet büszkeség, és más érzelmek mire, hogyan vonatkoznak. Nem az a jó ember, aki eléggé szeret, hanem az, aki megfelelő módon szeret. A nem jó módon megnyilvánuló szeretetet nem is nevezném annak, mert az mindkét ember kárára van. Ezt részletesen még taglalom.

Bármely érzésre kimondhatjuk, hogy nem ér semmit, ha nem befolyásolja tetteinket. A szeretet, a büszkeség, a felelőség mind csak álszenteskedés, ha nem ezeknek megfelelően viselkedünk. Nem neveznem semelyik érzést sem annak egy személynél, akinél nem lehet lemérni tetteiben az érzést, mert ez csak félrevezető lenne.

Utoljára még megválaszolnám, hogy hol van az életben jogos szerepe az érzelmeknek, mik azok a lehetőségek, ahol nem az értelem ellen vannak, és így nem károsítanak, hanem többé tesznek minket. Először is vannak olyan kérdések, amelyben nem lehet, vagy nemigen érdemes értelemmel döntenünk. Nem érdemes a sok kiválló művész közül értelemmel a legkedvesebbet kiválasztani. Nem érdemes a sok értékes ember közül értelemmel megválasztani a számunkra kedveset. Mert ez úgyis kivihetetlen. Nem tudunk és nem érdemes ilyen finoman rangsorolni, és nem tudunk minden tényezőt megismerni. Egy másik fontos lehetőség, hogy az értelemmel meghozott döntéseinket támogathatjuk érzelmeinkkel. Egy pozitív célért küzdhetünk lelkesedéssel. Egy negatív kihívást elvethetünk büszkeséggel. Egy jó együttest szerethetünk rajongással. Ezek az érzelmek nincsenek az értelem ellen, nem rontják, hanem javítják életünket. És így tökéletesen kielégítően oldottuk meg ezt az elbonyolított, régi problémát.

 Szeretet

Érzelmek alatt a legtöbb ember legelőször is a szeretetet érti. A szeretet valóban talán a legfontosabb érzelem, a legtöbb pozitív érzelem embertársaink iránt származtatható belőle és bizonyos értelemben hozzá is tartozik. A szeretet e sokoldalúságát gyakran hangoztatják is, valamint azt is szokás mondani, hogy nem igazán lehet megmondani egy mondatban mi a szeretet, mert olyan sokminden tartozik hozzá és olyan sokoldalú lehet. Mégis bele lehet foglalni egy mondatba azt, hogy mit értünk szeretet alatt: egy ember másik iránti jelentősen pozitív hozzáálását, azaz a másik ember boldogságára való őszinte igyekvés. Ez a megfogalmazás nem valami eredeti, inkább az a jelentőségteljes, hogy ebből a meghatározásból akarjuk származtathatni a szeretet megnyilvánulásainak teljes skáláját. Az embertársaink boldogságára való igyekvés egyáltalán nem összeegyeztethetetlen az egészséges önzéssel, hiszen - lévén társaslények - megfelelően magas intelligenciájú ember nem lelheti meg a maga boldogságát bizonyos embertársai boldogsága nélkül.

A szeretet érzése természetesen megfelelő értelem nélkül semmit sem ér. Kevesebbet érünk egy minket végtelenül szerető, de gondolataiban következetlen emberrel, mint egy közepes motivációjú, értelmes személy szeretetével. Ha valaki értelemmel szeret, mindjárt eljut ahhoz a tényhez is, hogy nem a szeretet érzelmének erőssége fontos a másiknak, hanem fontosabb, hogy ebből mennyi nyilvánul meg tetteinkben. A cselekedeteinkben meg nem nyilvánuló, csak hangoztatott szeretetet nem is kell annak nevezni, hisz ez csak megtévesztő, ha mit sem érünk ezzel az érzéssel.

Beletartozik a szeretet érzésébe az embertársunkkal eltöltött idő maximális élvezetének igénye is. A szeretett személy boldogságára való törekvés azt jelenti, hogy a forró szeretet nem elégedhet meg kevesebbel, mint, a szeretett személlyel való legörömteljesebb kapcsolatot. Ezt csak még fontosabb kapcsolat, fizikai akadály vagy saját boldogságunk korlátozhatja, de más ok semmiképpen sem fogadható el.

Mindemellett rendkívül fontos, hogy a felsorolt elvek természetesen csak a teljes helyzetet tekintve, maximálisan ésszerű meggondolással igazak, és ekkor alkalmazhatók. Például a lustaság az előbbi elv szerint saját boldogságunk nagyobb prioritása okán nem lehet akadálya a szeretett személlyel való örömteli élménytől való tartózkodásra. Ha meggondoljuk ugyanis, ekkor a lustaság a saját boldogságunk elvének meggondolatlan, korlátolt alkalmazása, amennyiben az említett élmény boldogságunkra szolgálhatna. Így az elvek maximális ésszarű alkalmazása nem teljesül.

Felelőség

A szeretet nem lehet meg felelőség nélkül. A felelőség a saját tetteink mások iránti kihatásána iránti érdeklődés. Valójában a felelőségérzetbe a jövő is bele kell, hogy tartozzon. Az emberi intelligencia egyik alapköve  a jövő felfogása. A felelős ember ezért felelőséget kell, hogy érezzen a jövőben elkövetett cselekedeteiért. Sőt csak ezáltal válik a felelőség értelmes, használható érzelemmé. A múltbeli felelőségérzetet, jövő idejű felelőségvállalás nélkül nem eredményez semmit. Nem javít semmit egyik fél helyzetén sem. Ha a felelőségérzet nem eredményezi azt, hogy hibáinkat legközelebb ne kövessük el, akkor ez az érzés nem vígasztalja a károsultat, és nem válik javára az elkövetőnek. Mint sok más pozitív érzésnél, itt is elmondhatjuk, hogy a felelőségérzés csak akkor ér valamit, ha tettekben mérhető. Ha nem, akkor az csak álérzés, hisz valójában nem nyilvánul meg.

Büszkeség

A büszkeség érzéseink azon momentuma, amely kifejezi, hogy mennyire nyilvánul meg meggyőződésünk (érzésünk) tetteinkben, mennyire vagyunk álhatatosak abban, hogy érzéseinknek megfelelően viselkedjünk. Ezért a büszkeségről ünmagáról sem mondhatjuk, hogy jó. Csak az a büszkeség válik javunkra, amely olyan meggyőződés mellett áll, amely értelmünk szerint is igaz. Ha nem így van, a büszkeség csak hatványozza érzéseink amúgy is káros hatását.

Zsarnokság

Azt hihetnénk, hogy ez a fogalom egyértelműen rosz. Természetesen attól függ, mit tekintünk zsarnokságnak. Zsarnokság az, ha valaki más valaki más java ellen, rákényszerít valamit. Ilyen megfogalmazásban egyértelműen negatívum. Nem nyilvánvaló azonban, ha valaki valakire rá kényszerít valamit, ami annak nem tetszik. Lehetséges, hogy javára válhat. Mindenesetre nem szabad senkire rákényszeríteni valamit, ami akarata ellen van. Meg kell tudni győzni arról, hogy akarata van a java ellen. Ezt persze csakis olyan eszközökkel, amit jogunkban áll használni. Ezek az értelmes érvek. Ha valakinek ez nem használ, persze jogunk van olyan eszközöket használni, amelyek sajátunk. Jogunk van nem szeretni. Divatos felfogás ellenére sem lehetséges azonban senkit tisztességtelen eszközökkel kényszeríteni, a bűnesetektől eltekintve. A büntetett eszközökön kívül ugyani semmijen eszközünk nincs, amit ne volna jogunk használni. Nem jogtalanság például valakit nem szeretni. Így igazából közönapi kapcsolatokban nem is lehetséges zsarnokság. Ezért ezt a továbbiakban álhatatosságnak fogom nevezni. Hiszen itt csak arról van szó, hogy valaki meggyőződését szélsőséges, de jogos eszközökkel próbálja elérni.

Fel kell hívni azonban a figyelmet a relytett álhatatosságra. Ez lehet ugyanolyan veszélyes, mint a nyílt álhatatosság. A nyílt álhatatosságnál mindenképpen felmerül a cél jogossága. A rekytett esetekben azonban ez sokszor elkendőződik. Relytett álhatatosságnál a cél jogosságát nem kérdőjelezik meg, így az álhatatosság csak érthető elvárássá válik. Így könnyen elfogadtatik, és ez tovább erősíti azt, hogy ne is merüljön fel jogossága. Egy ilyen relytett álhatatosság könnyen előfordulhat olyan nem igaz, hagyományos elveknél, amelynek nem illik kételkedni jogosságában. Az ilyen relytett zsarnokságok, mert a jogosság hiányában ezt ismét annak nevezném sokkal többször érnek el eredményt, mint a nyílt álhatatosság, a nyílt álhatatosságnál ugyanis a nyíltság ellenszenvet kelt, míg a relytett zsarnokságnál a zsarnokság felett elsiklik figyelmünk, és nem is kérdezzük meg jogosságát.

 Elvárások

 Az elvárások mind a szeretettel, mind a zsarnoksággal kapcsolatban vannak. A zsarnokságnál központi kérdés mik a jogos elvárások, és a szeretet fogalmát segítségül véve ezt nagyon jól meg is lehet fogalmazni. Két szeretü ember jogosan várja el egymástól egymás szeretetét. Ebből következően jogosan várhatom el a másiktól, hogy igyekezzen velem minél nagyobb boldogságban és minél értékesebben együtt élni. Ebben első prioritása van az ő boldogságának, de amennyiben ez nem korlátozódik maximális prioritása van az én boldogságomnak. Ebben az értelemben elvárhatom a másiktól, hogy igyekezzen mindent megtegyen értem, ami boldogságomra válik, ha ez nem jelenti az ő boldogtalanságát. Namost itt egy érdekes kérdés, mit kell tennem mit várhatok el a másiktól a boldogsága érdekében? Itt az összes esetet tekinteni kell, és össze kell hasonlítani az érzett boldogságokat. És kötelességem azt tenni, vagy azt elvárni, amelyik a maximális. Például elvárhatom a másiktól valamit, ami kellemetlen, de ehhez képest sokkal többet hoz. Ha nem teljesíti kényelmes boldogsága lesz, mert nem kellett kellemetlenséget tennie. Ha azonban teljesíti, akkor sokkal többet nyer. És ez az ember, aki teljesítette az elvárást büszkén néz le a kényelmes emberre, és egyértelműen azt mondja, hogy ő a boldogabb.