Ezek a gondolatok nagyrészt szerepelnek Daniel Dennett: Breaking the
Spell című könyvében, annak is „The roots of religion” című negyedik
fejezetében. Itt összefoglalom ezeket a gondolatokat, mivel annyira
tetszett, és mivel ezen elég sokat gondolkodtam magam is, továbbá egy
viszonylag nyitott kérdés.
Az ateista nem hisz istenben, viszont általában elfogadja az evolúciót.
Egy ténykérdés, amit nem lehet vitatni, hogy az emberiség nagy része
hívő, hívő volt, és egy ideig hívő lesz. A fogós kérdés a következő:
amennyiben a hívők tévednek, akkor hogy a fenében lehetséges, hogy a
nem szelektálódott ki, vagy egyáltalán, miért fejlődött ki az
emberiségben?
Nos először is a hit a normális formájában, azaz a nem túl
fundamentalista változatában nem okoz túl nagy kárt. Isten létezésében
alaptalanul hinni,netán tévedni, nem okoz közvetlenül semmiféle kárt,
mint például abban hinni alaptalanul, hogy egy bizonyos gomba faj nem
mérgező. A hívők nagy része valóban tartja magát valahogy ahhoz a
mesterséges felosztáshoz, hogy „földi dolgokban józan ész, tudomány,
égi dolgokban hit, vallás”. Így gyakorlatilag egy védőhálót vonnak a
hitük köré: pont abban hisznek, amiben nem sok praktikus következménye
van.
A nagyon szigorúan vett metafizikai, ellenőrizhetetlen, megfoghatatlan
istent ugye nem lehet empirikusan ellenőrizni, tehát nem lehet a benne
való hitnek semmilyen kellemetlen következménye. De azért ez nem ilyen
egyszerű. Vannak például erkölcsi előírások Ezt manapság a hívők nagy
része egyszerűen úgy küszöböli ki, hogy nem tartja be azokat az
erkölcsi előírásokat, amelyek nem praktikusak, idejét múlták,
kényelmetlenek.
Nos jó, és itt csatlakozunk Dennett gondolataihoz, a hívő mégis egy
csomó energiát fektet bele hitébe, mégiscsak voltak ezek az erkölcsi
előírások mégis csak egy csomó templomot építettünk. Ha mindez
felesleges, akkor ez komoly szelekciós hátrány. Hogy ehet ez? Az
evolúció elég szigorúan kiszelektálja a haszontalan dolgokat.
A hívőnek sok könnyű válasza van erre (ez egy olyan ritka kérdés, ahol
neki könnyű válaszolni). Egyrészt például lehet, hogy nem hisz az
evolúcióban. A másik, hogy a hit igaz, és hasznos. A harmadik pedig,
hogy a hit nem is hasznos, az ember egyszerűen felismeri az igazságot,
akár hasznos, akár nem. Nos jó, meg tud-e felelni erre a kérdésre az
ateista? Neki is több lehetősége van. Dennett sok lehetőséget felsorol,
amiket megpróbálok én is felsorolni, de nem garantálom, hogy akár
Dennett összes ötletét leírom, mert most nincs kedvem végigbogarászni a
fejezete, akit érdekel, olvassa el.
Nos az első, hogy a hit lehet egyfajta parazita. Dennett egy bizonyos
hangyákban élő élősködőt hoz fel párhuzamként. A parazita természetesen
a saját túlélését nézi, emiatt olyan viselkedésre kényszeríti a
hangyát, ami a hangyának veszélyes, de az élősködő szaporodásához
szükséges. Ebből tehát azt látjuk, hogy egy parazita esetében
lehetséges olyan viselkedés, ami szelektíven hátrányos. A hipotézis
teljességéhez szükséges az is, hogy a vallást mémnek tekintsük, hogy be
tudjuk vonni, mint élősködőt, mivel nem lehet biológiai parazita. Ez a
mém elmélet külön is érdekes. Akár parazita a vallás, akár nem,
tekinthető egy mémnek.
Egy másik feltevés szerint a vallás mondjuk egyszerűen mellékterméke
valaminek, ami evolúciósan előnyös. Ez főleg akkor jó elgondolás, ha a
vallás egyébként nem túl hátrányos, vagy semleges jelenség. Ha kicsit
hátrányos, de egy sokkal előnyösebb készségünk mellékterméke, akkor nem
szelektálódik ki. Például ha a hit mellékterméke a sámánisztikus
gyógyításnak, ami hasznos, akkor ez jó ok lehetett a kifejlődésére.
Egy nagyon kézenfekvő elmélet az, hogy a vallásnak igen jelentős
előnyei vannak, mint mondjuk az összetartás erősítése, az emberek
megnyugtatása, a célorientáltság erősítése (élet értelme). Ezek elég
jól hangzanak, régi elgondolások, sokan leírták már ezeket. Egy
ateistának ez a válasz ha igaz, nem olyan jó hír, méghozzá azért, mert
akkor a vallásnak van előnye, tehát még ha nem isigaz, hasznos. Kevésbé
lehet érvelni ellene. Még ha hamis is, meg fog maradni haszonelv
szerint esetleg azoknál, akik ezt így gondolják jónak. Azt se lehet ez
esetben mondani, hogy a társadalomnak érdemes volna megszabadulnia a
vallásoktól, mert mit érdekli a társadalom egészét az igazság, ha
valami hasznos?
Véleményem szerint igen valószínű, hogy a vallásnak voltak ilyen
előnyös tulajdonságai. Csakhogy manapság már a hátrányai nagyobbak, az
előnyök gyengültek, mi több, vannak jobb eszközeink az előnyök
elérésére. Nem kell hívőnek lenni sem egy (szubjektíven) értelmes élet
éléséért, sem az összefogás erősítéséért. Ez pedig azt is jelenti, hogy
véleményem szerint társadalmunkban eljött az idő a vallások
felszámolására,mert amire jók lennének, arra jobb eszközeink vannak, és
emelett igen károsak.