::Stephen Batchelor: Buddhizmus hitetleneknek

 "Képzeld el Malunkyaputta egy embert, akit egy méreggel vastagon bekent nyillal sebeznek meg, és barátai és kísérői gyógyítót hívnak, hogy meggyógyítsa. Képzeld el, hogy az ember azt mondja: 'Nem engedem meg, hogy a gyógyító kihúzza a nyilat, amíg nem tudom annak a nevét, aki rámlőtt, amíg nem tudom, milyen fajta nyílból lőtték ki és hogy a nylívessző hegye, amely megsebzett egyenes, vagy görbített.' Mindeyt nem lehetne megtapasztalni, mielőtt meghalna." Ehhez hasonlóan Malunkyaputta, ha valaki azt mondaná: 'Nem fogom a Buddha megvilágosodott életét élni, amíg nem világosít fel arról, hogy a Világ örök vagy véges, végtelen vagy véges-e, és hogy eegy megvilágosodott a halál után tovább él-e vagy sem.' Ugyanígy a Buddha nem világosítaná fel, és az ember, aki ehhez ragaszkodik, ezalatt meghal."

Stephen Bachelor: Buddhizmus hit nélkül, Agnoszticizmus c. fejezet, 27. oldal.

 

 

Stephen Batchelor: Buddhizmus hitetleneknek. Ez a könyv is -akár Osho könyve - a bochumi könyvesboltban akadt a kezembe. A kedd esti go-játék előtt mindig bemegyek a városba, körülnézek a városháza környékén, esetleg eszek valamit, és egy kis időt eltöltök a könyvesboltban. A go maga az a városháza melletti kis kocsmában van, és mindig később, mint az előre meghírdetett időpont.
Sajnos nincs lehetőségem túl sok könyvet venni, mert hogy viszem innen majd haza. Az Osho könyvet egy tucat más könyvvel már hazavittem, amikor egyszer otthon jártam, de most már erre nem lesz több alkalom.
A cím sokaknak meglepő lehet, akik a buddhizmusról felszínesen gondolkodnak, valahogy így: a buddhizmus vallás, tehát hogy is szólhatna hitetleneknek?
Már az Osho könyvben is volt egy utalás, hogy Osho szerint nemcsak ő maga, hanem Buddha is agnosztikus volt. Nekem már korábban is voltak ilyen gondolataim, ami nem olyan nagy találmány, mert a buddhizmust sokszor mutatják be úgy, hogy igazából isten nélküli vallás.
Szintén régóta az a felfogásom, hogy bizonyos vallásos könyveket is el szabad olvasni egy ateistának is, és lehet belőlük kimazsolázni érdekes dolgokat. A nyugati embernek különösen a keleti dolgok érdekesek, merthogy ami idegen, más, távoli, ismeretlen az érdekes, és persze azokban lehetnek inkább új gondolatok.
Tehát bizonyos keleti gondolkodásmóddal sokszor előfordult, hogy elolvastam, lefordítottam magamnak nyugati tudományra, és úgy raktam el magamban. Írtam ez ügyben már a meditációról például, vagy így voltam konkrétan Oshoval.
A buddhizmussal kapcsolatban még inkább igaz ez, mivel azoknak a tanításai már eleve sokszor teljesen miszticizmus és transzcendens-mentesek. Gyakorlatilag egyfajta életszemléletről van szó, nem annyira vallásról, illetve egyfajta korai pszichológiai vizsgálódásról. A felfogásukban sok szimpatikus elem van számomra.
Öröm elolvasni ezt a könyvet, még ha sok mindent tudtam már eleve a buddhizmusról.
Batchelor azzal a képpel kezdi könyvét, hogy egy buddhista templom meglehetősen vallásosan néz ki, megvannak a vallásnak sok kellékei. Mégis, Batchelor szerint a buddhizmus eredeti értelmezésében nem vallás, hanem egy életmód-tanítás. Ebben van valami.
A buddhizmus szerinte eredetileg agnosztikus volt, és Buddha maga is. Azaz nem foglalkozott istennel, valószínűleg nem hitt benne. A buddhizmus később a környező kultúra nyomására vált valamennyire vallásossá.
Az igaz, hogy Buddha eredetileg is sok vallásos szimbólumot, kifejezést, fogalmat használt, de ezeknek transzcendens vetületeivel nem foglalkozott. Az olyan fogalmakat, mint „dharma", „karma”, „nirvána” is világi értelemben használta, legalábbis a szóhasználatában nincs semmi, ami túlvilági dologra utalna.
Batchelor tehát végigcsinálja ezt a projectet, és visszatér a buddhizmus e korai felfogásához, amely agnosztikus, amely arról szól, hogy ezen a világon hogy lehetünk megelégedettek, hogy kerülhetjük el a szenvedést, hogyan élhetünk a közép-úton. Hasznos és érdekes vállalkozás ez, érdemes elolvasni.
Amikor én a kezembe kaptam, nemis annak örültem, hogy de jó könyv. A mérete elég kicsi, nem mondhatni, hogy iszonyatosan sokmindent tartalmaz. Aminek igazán örültem, az egyszerűen az, hogy ezek a gondolatok, amik megfogalmazódttak bennem, másban is felmerült. Nem tudom ugyanis végigvinni, és mondjuk könyvvé tenni minden ilyen gondolatomat, és jó látni azt, hogy van más is a téren.