Egy érdekes érvelésre bukkantam a napokban kétszer is, és magam is elkezdtem ezen gondolkodni. Az érvelés úgy szól, hogy igen, a vallás jót és rosszat is eredményezett a világtörténelemben. De a szokásos mérlegelés helyett, hogy most több jót és rosszat eredményezett-e, hasonlítsuk össze a tudománnyal!
Persze ez idáig még nem új: a vallásokat jóra és rosszra is fel lehet használni, lásd keresztes hadjáratok, iszlám terrorizmus, boszorkányüldözés (stb), a katolikus egyház bigottsága szexualitás, homoszexualitás területén, negatív befolyása az oktatásban, tudományban, és sok gonosz, hívő ember; ezzel szemben irgalmas rendek, kórházi ápolónők, az egyház pozitív szerepe az oktatásban, és sok jó hívő ember.
Az a rész sem új, hogy „bezzeg a tudomány is!” Mert ugye a tudomány jó alkalmazásait tán nem is kell ecsetelnem, de ott vannak a rosszak, mint például az atombomba bevetése (vitatható), a technikán keresztül pedig a természet pusztítása, a DDT meggondolatlan alkalmazásából eredő bajok, esetleg környezet pusztítása, globális felmelegedés.
Namost ezek után a végtelenségig lehetne példákat hozni, analizálni, összehasonlítani, és vitázni vég nélkül. De az érdekes huszárvágás nem ez, hanem egy sommás ítélet: nem az arányok az érdekesek, hanem az, hogy a vallás is felhasználható jóra és rosszra, a tudomány is, nincs lényegi különbség.
Nos igen, egy valláskritikus, tudománypárti ateista erre tényleg mit tud mondani? Tényleg, ha ez igaz, akkor az arányok már ehhez képest másodlagosak. Kicsinyes érvelés volna, hogy „de a tudomány mérlege sokkal jobb”. Ha jól megnézzük, ez igaz, de hosszadalmas elemzést igényel. És a kutya ott is inkább ott van elásva, hogy ez a mérleg miért pozitívabb? Inkább ez lenne az ütős érv, ami mögötte van. Úgy is lehet érvelni, hogy a tudomány mégiscsak empirikusan igazolt állításokat tesz. Ez pedig össze is függ a pozitívabb mérleggel, de ezt azért ennél pontosabban kellene megválaszolni. Induljunk ki pár paradigmatikus esetből!
A tudománynál vegyük azt a példát, hogy az atomfizika elmélete, amely az atommaghasadást leírja, alkalmas atombomba előállítására és atomerőmű előállítására. A másik oldalon vegyük azt, hogy a Korán alapján lehet a dzsihád mellet és ellen is érvelni. Mindkettő egykutya? Nem.
A tudomány ugyan alkalmazható jóra és rosszra, de a fontos dolog, hogy ez az alkalmazás, az itt felmerülő kérdések már nem tudományos kérdések. Az, hogy „mit csináljunk az atommaghasadásból?” Mérnöki, de inkább politikai, erkölcsi kérdés. Nem tudományos kérdés. Egyetlen tudós sem tud úgy érvelni, hogy az atomfizikából alátámasztható az, hogy atombombát kell gyártani, és le kell dobni Japánra. Ezt nem lehet az atomfizikából levezetni, semmi köze hozzá. Van tehát a tudomány esetében pár fontos dolog:
A tudomány szigorúan érték-semleges.
A tudomány felhasználása világosan nem tudományos kérdés. Világos demarkáció van a tudományos kérdés, és az alkalmazásánál felmerülő politikai, erkölcsi kérdések között.
Így a felhasználás mikéntjéről nem lehet tudományos alapon érvelni.
A felhasználás lehet jó és rossz, de ez nem a tudomány hibája, nem a tudomány felelőssége.
Aki tehát tudományos alapon úgy akar érvelni, hogy „az atomelméletből következik, hogy le kell dobni Japánra az atombombát”, az megszegi a tudományosságot. Nem arról van szó, hogy más a tudományos meggyőződése, hanem arról, hogy a meggyőződése nem tudományos kérdés, nem tudományos, sőt, így összekapcsolva badarság.
Nézzük ezzel szemben a vallásos példát! A Korán alapján valóban lehet érvelni a dzsihád mellett. Valóban vannak benne békésebb szúrák is. Valójában a békésebb igehelyek Mohamed mekkai korszakából való, ahol kisebbségben volt, és ezért békét hirdetett (ezt. Robert Misik: „Gott behüte” c. könyvéből vettem). A harcosabb részek pedig a medinai korszakból, ahol már többségben volt, hadúr volt, és megtehette, hogy agresszívabb legyen. Ez jellemző a vallásra: ellentmondásos igehelyek. De lehet Jézus mondásai alapján is jámborság mellett érvelni, de a máglya mellett is. Vannak Jézusnak is agresszívebb kirohanásai. És aki így érvel vagy úgy érvel, az nem sérti meg a vallás, mint olyan szabályait. Mert a vallás nem semleges. A vallásban az erkölcsi kérdések nem tabuk, sőt, a vallásnak fontos részei. Mitöbb, a vallások igyekeznek beleszólni, meghatározni jót és rosszat. Tehát ha valaki a dzsihád mellett érvel, az abszolút nem sért semmiféle vallási metodikai elvet. Lehet, hogy a másik imám nem ért egyet vele, de nem mondhatja, hogy az első imám nem is imám. Tehát:
A vallások kifejezetten nem érték-semlegesek.
A vallásokból lehet, erkölcsi értékben, azaz felhasználásban érvelni.
A vallások nem különíthetőek el a felhasználásától metodikailag.
A vallások tehát felelősek a jó és rossz felhasználásukért.
Lehet mondani azt is, hogy az, hogy ki mit csinál, a saját felelőssége. Tehát minden erkölcsi kérdésben az illető maga felelős. A tudomány esetében lehet ezt mondani. A vallás esetében nem, mert a vallás igenis mond arról valamit, hogy mit csináljál. Beleszól. A tudomány esetében a rossz nem abból adódik, hogy követed a tudomány utasításait, mert nincsenek neki utasításai. A vallás esetében viszont arról, hogy követed a vallások általad igaznak vélt erkölcsi utasításait.
A tudomány esetében mondhatjuk, hogy ha valaki azt hiszi, hogy a tudomány szerint csinál rosszat, akkor téved, és ilyenre ne hivatkozzon, ilyet ne csináljon, sose kövessen vélt utasításokat, mert nincsenek! A vallás esetében nem mondhatjuk, hogy sose kövessen erkölcsi utasításokat, mert akkor mi marad a vallásból?
Egy hasonlat: ha van egy felnőtt ember, és van egy másik ember, aki azt mondja neki, hogy „itt van, így lehet maghasadást csinálni, és hogy abból mit csinálsz, abba én nem szólok bele, mert nem tudok erről mit mondai”, akkor az az ember nem felelős. Feltéve, hogy felelős, felnőtt embernek mondja. Ellenben ha z az ember azt mondja, hogy „dzsihádot folytatnod helyes”, az felelős. Még akkor is, ha másnap azt mondja, hogy „légy békés”. Ha valaki beleszól, akkor felelőssé válik.
Ha A és B a tudományban vitatkozik az elméletükről, akkor azt empirikus és logikus vitában kell tenniük, különben nem tudományosak. A hitben viszont ha A és B vitázik, akkor az empíria autoritása igen gyenge, a logikáé is kétséges. Nézhetnek szent szövegeket, de azok ellentmondásosak, értelmezésük kétséges. És sokszor teljesen illogikus dolgok vannak benne, vagy olyan dolgok, amelyek állítólag nem érthetőek meg logikával. Rendben, de ha nem empíria, nem logika, akkor mi? Nyilván a fegyver.
Ha az embereknek a logika és empíria a vita eszköze, akkor nem kell fegyverhez fordulniuk. Ha viszont nem ez, akkor nem nagyon van más fegyverük.