Magyarországon volt több kezdeményezés ateista szervezet megalakítására, de eddig egy sem hozott átütő sikert. A következőkben azt írom le, hogy miért, és hogy hogy látom a helyzetet a jövőben.
Először is persze semelyik országban sincs olyan nagy tolongás ateista szervezetekben. Az USA-ban van ilyen, és nem hinném, hogy azért, mert az USA ateistább, sőt, hanem valószínűleg csak nagyobb ország. Az is lehet, hogy az amerikaiak jobban szeretik képviselni az ideológiájukat, vagy pedig talán pont a nagy vallásosság hozza jobban össze az ateistákat. Más országokban a helyzetet nem nagyon tudom, de nem futottam még bele ateista szervezetbe (weben sem), míg templomokat, hittérítőket és vallásos szervezeteket láttam.
Nem kell sokat győzködni az olvasót, hogy sehol a világon sem hemzsegnek az ateista szervezetek, ha egyáltalán vannak.
Nos, az amerikai és nemzetközi helyzetbe nem átok annyira bele, de a magyarral kapcsolatban van egy kis tapasztalatom. Nem túl mély, inkább csak a partvonalról figyeltem.
Nos nézzük. Először is az ateistákat ugye csak egy dolog jellemzi szükségszerűen, hogy nem hisznek istenben. Mondjuk nagy részük más transzcendens dologban sem, hisz. A deisták kevesen vannak, és nem igazán jelentősek a kérdés szempontjából. Egyesületi szempontból nem sokat számít, hogy az ateisták közé soroljuk-e őket, vagy sem.
Ezen belül az ateisták egy része hisz abban, hogy nincs isten, egy része pedig agnosztikus. Ez már egy olyan dolog, ami megoszt. Lehetne külön agnosztikus és erős ateista szervezet is, ha túl nagy veszekedés lenne. De ha ezen túl is esünk, akkor is ott van a kérdés, hogy az ateistákra továbbra sem jellemző az, hogy hinnének valami olyan dologban, amire érdemes lehet szervezetet létrehozni. Tegyük fel, hogy az erős ateistákra gondolunk, akik nem hisznek istenben. Azért egyesületi szempontból nem ugyanolyan hinni istenben, vagy nem hinni istenben. Nem ugyanaz az összetartó erő. Egy hasonlattal élve: nem tudunk olyanról sem, hogy „ping-pongot nem szeretők klubja”.
Az istenben való nem hívésen túl az ateisták erkölcsi, politikai szempontból rendkívül szerteágazóak. Egy ateista erkölcse és politikai nézete szinte akármi is lehet. Lehet liberális, baloldali, de jobboldali is. Persze a hívők is lehetnek bal és jobboldaliak, tehát mondjuk ezen is túl lehetne lépni. De az ateistákat nem jellemzi erkölcsi azonosság sem. Lehetnek liberálisak, lehetnek konzervatívabbak is.
Jó, a hívők is lehetnek többfélék, emiatt az egyházak forgácsolódtak is a történelem folyamán, de mondjuk a protestantizmus vagy egy katolicizmus azért egy bizonyos erkölcsi felfogást is jelent.
Ha a vallások ma forgácsolódnak is, ha az erkölcsi nézetek változnak is, azért valamikor a történelem folyamán, amikor ezek az egyházak formálódtak, volt egy bizonyos szűkebb erkölcsi felfogás. Ha visszagondolunk az első keresztény közösségekre, akkor őket nem csupán a hitük, hanem a közös erkölcs is összetartotta. No és a közös életmód, a szertartások.
Az ateisták életmódja is szerteágazó, ez aztán csak igazán az. Nem mondható, hogy mondjuk az ateisták jellemzően szeretik a sci-fit. De még az sem, hogy mondjuk a tudományért mind odavan. Ha lenne valami ilyesmi, akkor az talán összetartaná a közösséget. Igen, az ateistákra jellemző a tudomány szeretete is, de még sem elég erős ez, úgy tűnik. Továbbá a tudományt azért igen jól lehet élvezni közösség nélkül is. A szertartások igen távol állnak általában az ateistáktól. Ez, mint összetartó erő a legkevésbé esélyes.
Az ateistákkal az is a gond, hogy igen kritikus, önálló, szabad gondolkodású emberek. Ezért is lettek ateisták. Persze ez nem gond, csak ha azt nézzük, hogy szervezetet alapítsanak, akkor nem igazán szerencsés tulajdonság. Emiatt ugyanis veszekednek, nem követik a vezetőt. Nem jellemző rájuk a nyájszellem, az autoritás elfogadása. Nem rajonganak a prófétáért, nem követik a tanítót tűzön-vízen át.
Tehát majdhogynem úgy van ez, hogy az ateista egyesület az ellentmondás. Nem kell tehát csodálkozni azon, hogy egy ateista szervezetnek nem sikerült eddig felvirágoznia. Alakulgatni alakulgatott, csak nem tartotta össze semmi, szétvetették. Milyen motivációja lehetne egy ilyen szervezetnek? Mivel igazából a közösségi igények nem erősek, inkább a pénzért, támogatásért alakulna. Vagy azért, mert valakinek tök jó lenne, ha egy ilyen szervezete volna. Előjöhet itt akár hatalomvágy is. Mindenesetre ezek nem teszik működőképessé a szervezetet. Ha a dolog csak pénzből működik, és nem a tagok igényéből, akkor nem működik.
Ha valamikor Magyarországon megalakul egy ilyen szervezet, akkor annak a következő feltételeit látom:
1)Mivel az ateisták nem szeretik az autoritásokat, igen demokratikusnak, és jól formáltnak kell lennie. Hogy a tagok elfogadhassák a vezetést, és ne panaszkodjanak.
2)Motivációként, közös tevékenységként valami olyasmi a legjobb, mint az ismeretterjesztés, tudománnyal való amatőr foglalkozás (profi szinten ugyebár az ember kutatóintézetbe megy). Ez csak akkor működik, ha a tagok tényleg igénylik ezt, és ingyen csinálják is egymásnak, egymásért.
3)Egy kisebb motiváció lehet érdekképviselet, egyházkritika és ilyenek. De ez magától nem elég, és nem is lenne egészséges, ha a negatív célok lennének túlsúlyban. Negatív: értsd valami ellen szóló cél.
Hogy erre mennyi esélyt látok? Nem sokat. Olvasni otthon is lehet. Kevesen éreznek magukban annyi ambíciót, hogy amit olvastak, azt másoknak is el akarják mondani, megbeszéljék. Egyébként a vita az egy jó motiváció, csak sajnos bomlaszt is. Az ateisták valószínűleg nem vitatkoznának túl sokat, hanem bólogatnának. Így nem olyan érdekes. Ha mégis, akkor az meg szétvetheti a társaságot.
Szóval a tipikus ateista az valószínűleg otthon ül, olvasgat, és nem nagyon van szüksége egyesületre. Talán nem is baj ez, jól van ez így.