Az antropikus istenérv

Az antropikus elvvel kapcsolatos isten érv a hívők egyik legutolsó istenérve, amelyet sokan érvényesnek, erős érvnek gondolnak. Véleményem szerint persze egyáltalán nem olyan erős érv, amire most szeretnék rámutatni.

Ha megnézzük a tudományos elméleteket, különösen a nagy, alap elméleteket, mint a kvantummechanika, relativitáselmélet, akkor azokban szerepel néhány állandó. Ezen állandók értékére sokszor nincs magyarázat, vagy ha van, akkor más állandók értékére vannak visszavezetve. Van néhány alapállandó, amelyek értékét nem tudjuk visszavezetni más állandókra. Ilyen a gravitációs állandó, a Planck-állandó, és hasonlók. Ezeket jelenleg az Univerzum alapparaméterének tekintjük, amik esetlegesen pont olyanok, amilyenek, nem adunk ár magyarázatot.

Ha feltételezzük is, hogy a tudomány fejlődésével más elméleteket találunk ki, és esetleg ezen állandókat is visszavezetjük más állandókra, úgy tűnik, elkerülhetetlen, hogy ne legyen minden elméletnek, bármannyire is próbáljuk minimálisra csökkenteni, legalább egy vagy két alapállandója.

Az antopikus elvvel kapcsolatos hívő érvelés úgy szól, hogy az Univerzum láthatóan olyan, hogy alkalmas az élővilág, az ember kialakulására. Ráadásul észrevehető az is, hogy ezek a bizonyos alap paraméterek megváltoztatásával olyan lenne az Univerzum, ami már lehetetlenné tenné az emberi élet kialakulását. Például ha a gravitációs állandó más lenne, akkor a naprendszerek stabilitása felborulna, nem alakulnának ki bolygók, stabil naprendszerek, talán csillagok sem egyáltalán. Tehát az Univerzum olyan, mintha emberi élet kialakulására lenne teremtve. Mivel a tudomány nem tud magyarázatot adni, hogy miért van ez, ezért az a magyarázat adható erre, hogy az Univerzumot isten teremtette, az ember kialakulásának céljával. Mivel a tudománynak nincs magyarázata, ez a legjobb magyárzat, és ez igazolja isten létezését.

Ez az érvelés természetesen általában elfogadja az evolúciót, és istent, mint olyan teremtőt képzeli el, aki csak beindította az Univerzumot, nem avatkozott később bele. Persze, az érvelésbe belefér egy olyan isten is, aki belenyúl az Univerzumba, csak jelzem, hogy ez nem szükséges ezen elképzelés szerint.

Az antropikus elv

Namost az antropikus elv, az igazából nem ez az érv, hanem egy alternatív magyarázat. E szerint az Univerzum valóban olyan, hogy az ember kialakulására ki van hegyezve, és ennek magyarázatául nem kell semi különöset felhozni. Az antropikus elv szerint, abból a tényből, hogy mi létezünk, következik, hogy az Univerzum olyan, hogy az emberiség kialakulhasson benne. Tehát nincs itt mit magyarázni. Ha nem volna ilyen az Univerzum, akkor egyszerűen nem lenne, aki feltegye ezt a kérdést.

Az antropikus elv hívei, illetve az ezzel ellentétes antropikus istenérv hívei tehát tulajdonképpen abban nem egyeznek meg, hogy mi az, ami magyarázatra szorul, és mi az, ami magyarázat lehet. Egymáshoz viszonyítva teljesen a feje tetejére állítják az érvet.

Nos nézzük akkor a kérdést szép sorban.

Alternatív univerzumok

Először is azt a legtöbben elfogadják, hogy az Univerzum az élet és az emberiség kialakulására alkalmas, sőt, azt is, hogy valóban, az alapállandók megváltoztatásával nem lenne erre alkalmas. Azt is a legtöbben elfogadják, hogy bármilyen tudományos elmélet nem képes egy olyan magyarázatot adni, amely kiküszöbölne minden paramétert, valahol lesznek benne alapparaméterek, amelyek valószínűleg ilyen kihegyezetteknek fognak tűnni.

Nos, a következő dolog, amit meg kell vizsgálnunk, hogy milyen lenne az Univerzum, ha ezek a paraméterek mások volnának? A helyzet az, hogy erről nagyon keveset tudunk. Valószínűleg egészen más lenne, nem lennének emberek, az biztos, valószínűleg a paraméterek kis változtatása is felborítaná a naprendszereket, és galaxisokat, és egészen más struktúrája lenne az Univerzumnak makro szinten is.

A hívők feltételezik, hogy egy ilyen Univerzumban élet, és intelligens élet nem lehetséges. Nos, ez egy olyan hipotézis, amire nem sok empírikus adat van, sem pedig valamilyen szimuláció, levezetés nincs. Ez egy spekuláció, nem egy tudományosan elfogadható állítás. Tehát, ha a hívők úgy érvelnek, hogy ha mások volnának a paraméterek, akkor mindennemű élet lehetetlen volna, akkor egy bizonytalan állításra alapozzák érvelésüket, tehát az érvelésük nem igazol semmit. Lehet, hogy a hívők nem tudnak elképzelni életet másfaja Univerzumokban, de ez akkor csak a hívők fantáziájának hiányát igazolja. Egyébként pedig irreleváns, hogy mit tudunk elképzelni, és mit nem, ha nem tudjuk igazolni.

Véleményem szerint a paraméterek változtatásával más volna az Univerzum, de sok paraméter mellett elképzelhető egészen másfajta élet, és akár intelligencia kialakulása is. Nem lehetek ebben biztos, és nem is tudom én sem igazolni eme elképzelésemet, ez is csak spekuláció, de én nem is akarom ezt valaminek az igazolására felhasználni, csupán a szubjektív magánvéleményem. Az én fantáziám sem igazol semmit, pozitívan sem.

Multi-univerzumok

Nos, ezek után a hívők még érvelhetnek úgy, hogy az Univerzum miért pont olyan, hogy pont az emberi élet kialakulására alkalmas? A tudomány erre egy olyan magyarázattal szolgálhat, amely a multiuniverzumokat feltételezi. Ez a kvantummechanika bizonyos értelmezésével is harmonizál. E szerint nagyon sok Univerzum keletkezett, a miénk csak az egyik, és a miénk speciel úgy van paramétereve, hogy abban emberek kialakulhatnak. E szerint az elképzelés szerint sok-sok Univerzum van, és mi kézenfekvően éppen abban vagyunk, amely az ember kialakulására alkalmas. E mellett lehet sok Univerzum, amiben valami más élet, valami más intelligencia alakul ki, és vélhetőleg még több, amiben semmi.

A hívők erre azt mondják, hogy ennél egyszerűbb az istenes magyarázat. Nos, a multiuniverzumos magyarázat tudományos elméletekkel harmonizál, és a kvantummechanika bizonyos értelmezésével is. A multiuniverzumos elmélet elég jó leírást ad, és nem hagy semmi misztikumot: a többi Univerzumról tudjuk, hogy hogy működhetnek, akár szimulálhatunk is ilyeneket, ha eljön az ideje. Ebben a magyarázatban nincs semmi misztikus, nincs feltételezve semmi különös létező, csak Univerzumokból van feltételezve nagyon sok. Az istenes magyarázat viszont egy merőben új típusú létezőt vezet be, és hát egyáltalán nem mondja meg, hogy isten hogy is működik, mik a törvényei. Csak annyit mond, hogy isten valamiért pont egy olyan Univerzumot akart teremteni, amelyben élet, és emberi lények alakulnak ki. Semmi magyarázat nincs arra, hogy isten ezt miért akarja, hogyan csinálja, és főleg arra nem, hogy más fajta élet, vagy másfajta intelligencia miért nem jó neki.

Miért akar isten embert?

A dolog akkor is elég gyenge, ha feltételezzük, hogy a mi Univerzumunkban van még más fajta élet, esetleg intelligencia is. Sokan ezt igen valószínűnek tartják. Én személyesen kételkedek benne, de sokan úgy gondolják, hogy ez igen kézenfekvő, és valószínű. Ez esetben az Univerumban nem az földi élet az egyetlen, hanem másfajta élet és intelligencia is van, esetleg életformák tömkelege, és sokfélesége. Ez esetben az ember nincs kitüntetve az Univerzumban. Nem mondhatjuk tehát, hogy isten az Univerzumot az ember létrejöttének céljából teremtette.

Ebben az esetben a mi Univerzumunkban is van az életformáknak egy széles választéka, és más Univerzumokban is lenne. Még kevésbé látszik értelmes magyarázatnak az, hogy isten azért ilyenre teremtette az Univerzumot, mert pont az életformák az a sokszínű halmaza érdekli, ami ebben az Univerzumban van. Ha mondjuk a mi Univerzumunkban van 10 életforma, akkor az, hogy isten miért pont ezt a tizet szereti, magyarázatlan, és 10 önkényes paraméter. Eljutottunk tehát oda, hogy a mi Univerzumunk kb. 5 paraméterét visszavezettük egy olyan elméletre, amely 10 önkényes paraméterből indul ki. Ez rossz magyarázat. Ez igazán nem jó érv isten létezése mellett.

Milyen véletlenek szorulnak magyarázatokra?

Végül az istenérvet az alapoknál fogjuk megtámadni. Adva van az Univerzum öt paramétere, amely annyi, amennyi. Nincs oka. Mondhatjuk hogy véletlen. Nos, magyarázatra szorul ez egyáltalán? Nem feltétlenül. Sokszor elfogadjuk, hogy valami véletlenül pont annyi, amennyi, és nem kell rá különleges magyarázat (még ha egyébként van is). A hívők egyáltalán nem vizsgálták meg, és egyáltalán nem támaszkodhatnak egy olyan elvre, hogy mely véletlen jelenségek szorulnak magyarázatra, és melyek nem.

Vegyünk egy példát: mondjuk vegyünk egy lottósorsolást, és egy olyan esetet vegyünk, amikor valaki, és az egyszerűség kedvéért éppen egyvalaki nyer. Mondjuk éppen Marcsi néni nyer a lottón. Marcsi néni okoskodhat az istenérvhez hasonlóan így: a lottósorsoláson én nyertem. Ennek a valószínűsége igen kicsi, tehát ennek valami különleges oka van, például az, hogy én kiválaszott vagyok, vagy hogy a sorsoláson csaltak. Mert ez véletlenül nem lehet.

Valójában tudjuk, hogy a lottósorsolás olyan, hogy szükségképpen van egy nyerő szám, és sokszor van is nyertes. A hasonlat ott sántít, hogy ha nem a multiuniverzumos megoldást vesszük, akkor csak egy sorsolás volt, és éppen az emberiség nyert. Nos,d e ha csak egy lottósorsolás lenne,és éppen Marcsi néni nyerne, akkor az valami olyan dolgo volna, ami külön magyarázatra szorul? Nyilván nem.

A tanulság tehát az, hogy amennyiben van egy sorsolással modellezhető eset (egyenletes eloszlású, nagyon sok kimenetelű valószínűségi eloszlás), és annak van nagyon sok kis vallószínűségű kimenetele, akkor szükségképpen egy nagyon kis valószínűségű eset valósul meg, és hogy miért pont egy a sok közül, arra nem kell külön magyarázat.

Vegyünk például egy olyan esetet, amikor egy szakasz egy pontjára véletlenül rámutatunk. Akárhogy is mutatunk, egy olyan eset fog előállni, amelynek a valószínűsége 0. És ennek semmi különleges magyarázata nem kell, hogy legyen. Tehát akár a 0 valószínűségű alap-eseményeknek sem kell külön magyarázat, amennyiben az alternatív alapesemények valószínűsége is 0.

Az istenérv persze nem így szól, hogy miért egy 0 valószínűségű alapeset jött be egy másik 0 valószínűségű alapesemény helyett, hanem úgy, hogy miért a 0 vagy közel 0 valószínűségű eset (az embernek alkalmas paraméterek) az 1 valószínűségú, vagy közel 1 valósznűségű eset (bármi más) helyett. Ez azonban nem alapesetek összehasonlítása, hanem egy alapesetek összehasonlítása más alapesetek egy önkényesen vett nagy halamzával.

Marcsi néni lottónyereményénél is az a bökkenő, hogy Marcsi néni semmivel sem különb, mint bárki más. Ha tehát Marcsi néni nyer, az semmivel sem különösebb, mint ha bárki más nyer, mint alapeset. Marcsi nénit, mint alapesetet össze hasonlíthatjuk Pista bácsival, mint alapesetet és azt találjuk, hogy akármelyikük is nyer, ugyanannyi a valószínúsége, egyiken sincs mit csodálkozni. Hasonlóan, ha az Univerzum paraméterei mások volnának, és abban valamilyen "plazma-amőbák", vagy bármi mások alakulnak ki, ők semmivel sem csodálkozhatnak azon jobban, mint mi azon, hogy éppen mi nyertünk. Azt, hogy egyik eset sem szorul magyarázatra, mutatja, hogy nincs olyan eset, ami kevésbé volna furcsa, mint a valós.

Úgy kérdezni tehát, hogy miért Marcsi néni nyert, és miért nem más, az nem két alapeset összehasonlítása, hanem az alapesetek egy önkényes csoportosítása. Önkényes csoportosítással bármikor létre hozható egy olyan halmaz, amely nagy valószínűségű egy olyannal szemben, amely nem, és amely tartalmazza a megvalósult esetet. Tehát ha az ilyen érvelést elfogadnánk, akkor mindig relytéjt találnánk ott is, ahol nincs. Reductio ad absurdummal oda jutottunk tehát, hogy az önkényes csoportosítás nem jó érv.

Antropocentrizmus

A hívők szerint viszont az emberiség az nem valami közönséges intelligens forma, hanem egy kitüntetett dolog. Semmi alapja sincs azonban ennek, ez nem más, mint a hívők régi emberközpontúsága, antropikus rövidlátása, amely azt hitte, hogy a Föld a Világegyetem központja, és az ember a Világegyetem központja, az értelme. Ez nem más, mint szubjektív elfogultság. Nem logikus érv tehát. Valójában az emberi intelligenciáról nem mondhatjuk, hogy különleges, kitüntetett valami az elképzelhető intelligens formák halmazában, tehát semmi különös nincs abban, ha az emberi létforma nyert a nagy kozmikus lottósorsoláson. Abban meg pláne nem, ha még 10 másik is.

Valójában még azt sem mondhatjuk, hogy az élőlények kitüntetettek a nem élőkkel szemben. Persze nekünk élőlényeknek szubjektíven közelebb állnak az élőlények, de objektíven semmi ilyen kitüntetettség nincs. Még az sem biztos, hogy a mi Univerzumunkban, vagy más Univerzumokban, nincs valami, amit még mi szubjektíven is fantasztikusabbnak gondolnánk, mint az emberi élet, valami szuper-intelligencia. Ha ilyen mondjuk ebben az UNiverzumban nincs, de másban van, vagy lenne, akkor nem jól áll az istenérv szénája. Simán lehetséges, hogy az Univerzum egy más paraméterezése esetében már rég kialakult volna egy szuperintelligencia, és a mi Univerzumunk ezzel aparaméterezéssel egy ócskánparaméterezett Univerzum (persze teljesen szubjektív szempontból). Ez pedig egyenesen érv volna Isten ellen.

De ismételm, az, hogy az ember valami fantasztikusabb, mint az élőlények, vagy élettelen dolgok, vagy hpgy egy szuper-intelligencia még különlegesebb, maga már nem egy objektív állítás, hanem egy szubjektív dolog, egy élőlény-centrikusság, antropo-centrikusság, vagy intelligencia-centrikusság. Nem olyan, ami külső magyarázatra szorul. Azm, hogy hajlamosak vagyunk ilyen antropo-centrikusak lenni, annak meg megvan a pszichológiai magyarázata.

Az isten-elmélet rosszabb elmélet

Térjünk vissza még egy kicsit az istenérvhez, és az eddigi ellenérveket elfelejtve, hasonlítsuk üssze a tudományos magyarázatot az istenivel. A tudományos magyarázat szerint az Univerzum az emberi élet kialakulására alkalmas, rendelkezik néhány alapparaméterrel, ami annyi, amennyi, ezt az elmélet nem magyarázza. A tudományos elmélet konstatálja, hogy ezek annyiak, amennyiek, és belátja, hogy ezeket a paramétereket legfeljebb tovább lehetne redukálni, de eliminálni nem. Amennyiben tovább tudjuk redukálni, örülünk, de tudjuk, hogy a magyarázatban a végső magyarázat is tartalmana ilyeneket, tehát ez az a határ, ameddig a magyárzat el tud menni. Valamiből ki kell indulnia, valamit feltételeznie kell, ezek pedig törvények, és paraméterek. Olyan magyarázat nem lehetséges, ami ilyen alapfeltevéseket és paramétereket nem tartalmaz. Aki ilyet kér, az logikai lehetetlent akar.

Ha az isteni magyarázatot szigorúan vesszük, és egy kicsit formalizáljuk, akkor az sem szól másról, minthogy az Univerzum fizikai állandóit egy teleologikus csavarral visszavezettük bizonyos elméleti összefüggésekkel az emberre. Ennek az elméletnek az alapfeltevése az, hogy "az Univerzumba ember kell, slussz passz", ez egyben egy paramétert is tartalmaz, az embert. Lehet ezt az érvet isten nélkül is elmondani, ez pedig az antropikus elvhez hasonló lenne, de komolyan magyarázandónak gondolná a kérdést, és elméletként tálalná az elvet. E szerint volna egy olyan természettörvény, hogy az Univerzumba ember kell. Ez mondjuk egy alaptörvény volna.

Nem jók az ilyen elméletek, mert teleologikusak, nem igazán jól formalizálhatóak, nem illeszkedik bele a fizikai törvényeink formájába, rosszul kezelhetőek. A többi, jól ismert fizikai törvény mind térdiő koordinátákról, testekről, erőkről, kölcsönhatásokról szól, és univerzális, kvatnitatív állítások formájában van leírva. A paraméterek pedig számszerű paraméterek. Egy ilyen rendszerbe egy olyan törvény, mint amiről szó van, igazán belepiszkítana, lerontaná. Ráadásul, az ember, mint komplex paraméter felér ki tudja hány fizikai állandóval, szóval még csak nem is egyszerűbb, hanem bonyolultabb lett az elmélet.

Arról van szó tehát, hogy egy kvantitatív, néhány paramétert tartalmazó elmélet-rendszert meg akartunk magyarázni azzal, hogy egy nem kvantitatív, nem formális, bonyolultabb elméletet tettünk mögé. Ez nem előrehaladús a megismerésben, hanem visszalépés.

Eme nem teista jellegű elmélethez az isteni elmélet nem tenne hozzá semmit, csupán megszemélyesíti ezt a törvényt. A helyett, hogy "az Univerzumba ember kell", azt mondja, hogy "Istennek ember kell". Nem sokat változtat ezen a dolog technikai problematikáján, és a misztikus interpretáció teljesen felesleges. Mint tudományos törvény pedig láttuk, hogy nem előrelépés.