Az erős program azon az fizikalista elgondoláson alapul, hogy az elme,
azaz a kognitív tevékenységünk, az intelligenciánk teljes egészében az
agyunk terméke. Alan Turing, a számítástudomány egyik nagy megalapozója
volt az erős program híve. Tudományos tevékenysége sokat hozzájárult a
ma ismert digitális számítógépek létrejöttéhez. Véleménye szerint ezek
a számítógépek valamikor intelligenssé válnak.
Magam „hiszek” az erős programban. „Hiszek” abban, hogy a fizikalista
elgondolás igaz. Úgy vélem, hogy az az állítás, hogy az intelligenciánk
az agyunk terméke tudományosan igen erősen igazolt állítás. Így tehát
nem hiszek benne, hanem igaznak fogadom el, tudományos módon. Ha
máshogy nem tehát, mesterséges intelligenciát létre kell tudni hozni
egy természetes agy strukturálisan szignifikáns mélységű lemásolásával.
E mellett semmi okunk azt feltételezni, hogy ez az intelligencia ne
volna létrehozható más struktúrával. Tehát valamilyen az agy
felépítésétől eltérő szerkezet is lehet intelligens. Nem biztos, hogy
erre a digitális számítógép praktikus, lehet, hogy a neurális hálózatok
sem elég jó próbálkozások, de valamilyen struktúra alkalmas lehet. Sőt,
egész biztos, hogy a digitális számítógép és a neurális háló is
alkalmas elméletileg, hiszen ezek univerzális szimulátorok. Azaz, ha
máshogy nem, a természetes agy szimulávásával alkalmasak lehetnek
intelligencia létrehozására. Praktikusan azonban ez nem igazán jó út.
Ennyit bevezetőnek, ugyanis tulajdonképpen a Turing tesztről és a Kínai szoba gondolat-kísérlettrő l
szeretném a véleményemet összefoglalni. A Turing teszt az intelligencia
tesztje, amelyet Turing dolgozott ki. E szerint egy gép akkor nevezhető
intelligensnek, ha emberi megfigyelők nem tudják a viselkedését
megkülönböztetni az emberi viselkedéstől egy beszélgetés során. A
legjobb verzió talán az, hogy leültetjük az embereket egy
billentyűzethez és egy chaton keresztül kommunikálhatnak. El kell
dönteniük, hogy egy emberrel beszélnek a másik oldalon, vagy egy géppel.
Sok ilyen chat-robotot próbáltak kidolgozni, egyelőre egyik sem ment
túl ezen a Turing teszten: igen könnyen lelepleződtek, mivel nem
rendelkeztek azzal a mindennapi, általános intelligenciával, amivel
minden normális ember rendelkezik.
Nos John Searle 1980-ban közölte az erős program elleni érvét, amely
egy gondolat-kísérlet. Képzeljünk el egy embert, aki nem tud kínaiul.
Képzeljük el, hogy ezt az embert elhelyezzük egy szobába, és megfelelő
programmal látjuk el (Searle cikkében ez a program különböző részekre
van bontva, ami a filozófiai vizsgálat szempontjából fontos, de aki
erre kíváncsi, nézzen utána a cikknek, mélyedjen el a témában). Ezek
után ez az ember kérdéseket kap kínaiul. Az eredeti leírásban nem chat
szobáról volt szó, de teljesen ekvivalens az, ha úgy képzeljük el, hogy
ez az ember abban a chat-szobában kommunikál kínai kiértékelőkkel.
Tegyük fel, hogy emberünk a programot elég gyorsan és hiba nélkül végre
tudja hajtani. Ez persze irreális, de az érv szempontjából nem érv, az
emberünk tulajdonképpen egy mikroprocesszor szerepét játssza el, és az
érv úgyis számítógépekre fog vonatkozni,amelyben pont mikroprocesszorok
vannak.
Nos tehát az emberünk a programmal együtt tökéletes választ ad a
kínaiak kérdéseire. Tehát átmegy a Turing teszten. A Kínaiak nem fogják
tudni megmondani, hogy nem egy kínaiul értővel beszélgetnek. Ugyanakkor
az emberünk egyáltalán nem ért kínaiul. Searle szerint ez azt jelenti,
hogy a rendszer nem ért kínaiul, tehát az erős program bukott. A
gondolatkísérletben az nem lényeges, hogy kínai nyelvről van-e szó,
vagy általában intelligens tudásról, tehát az érv átvihető a
mesterséges intelligencia kérdésére.
Két ellenérvet szeretnék megtárgyalni. Az első a rendszer-ellenérv.
Maga Searle felvetette ezt az ellenérvet. E szerint az emberünk és a
program együtt egy rendszert alkot. Az emberünk maga csak a rendszer
mikroprocesszora. Az ember maga nem ért kínaiul, viszont a rendszer
egésze ért kínaiul. Searle azt írta erre, hogy ez az érv azért nem jó,
mert az ember betanulhatja a szabályokat. Ez esetben az ember maga a
rendszer, de nem tud kínaiul, mégis átmegy a teszten. Nos, nem tudom,
valakinek is eszébe jutott-e, de erre simán lehet azt válaszolni, hogy
ha egyszer az az ember betanulja a kínai nyelv szabályait, és képes azt
real-time alkalmazni, akkor bizony megtanult kínaiul. És ez nem csak
így a gyakorlatba igaz, de ezek után bizony továbbra is mondhatjuk azt,
hogy az a számítógép, amelyben a megfelelő program benne van, és képes
azt real-time alkalmazni úgy, hogy átmegy a Turing teszten, az tud
kínaiul.
Hasonlóan az a számítógép, amelyben megfelelő program van, és képes az
általános intelligencia Turing-tesztjén átmenni az intelligenssé vált.
A második ellenérv szintén igen erős. Ez arról szól, hogy az emberek
maguk hogyan állapítják meg, hogy valaki intelligens, vagy hogy tud-e
kínaiul? Úgy, hogy beszélgetnek vele. Az emberek nem látnak bele mások
agyába, gondolataiba. Bizony az emberek behaviorisztikusan viselkednek.
Azaz aki tökéletesen úgy viselkedik, mint aki tud kínaiul, arról
feltételezik, hogy tud kínaiul. Hasonlóan, aki intelligensen
viselkedik, az intelligens.
Ha tehát a Turing teszt az a mindennapi életben is alkalmazható, sőt, csak ezt
tudjuk alkalmazni, akkor igaz kell, hogy legyen. Ha a Turing teszt hamis volna,
azaz nem volna alkalmas az intelligencia eldöntésére, akkor minden ember, amikor
azt hiszi, hogy más emberek intelligensek, alaptalan dolgot hisz. A Turing teszt
elvetése tehát ahhoz vezet, hogy tulajdonképpen csak a szolipszizmus a megfelelő
világnézet. Tehát hogy nincs más értelmes élőlény a világon, csak mi. Sőt,
tulajdonképpen az is kétséges, hogy mi magunk intelligensek vagyunk, hiszen
amint ezt a kérdést feltesszük, mi is csak megfigyeljük magunkat, és ha
intelligensnek találjuk magunkat, az a Turing teszt miatt van Searle válasza
erre az, hogy nem az a kérdés, hogy hogy döntjük el más emberek intelligenciáját,
hanem az, hogy mit tulajdonítunk nekik. Amiről nem értem, hogy miért volna
egyáltalán ellenérv. Természetesen mindkettő kérdés: az is, hogy hogy döntjük
el, és az is, hogy mit tulajdonítunk más embereknek. A válasz pedig az, hogy a
Turing teszttel ekvivalens módon döntjük el, és sikeresség esetén intelligenciát
(nyelv tudást) tulajdonítunk más embereknek. Tehát a Turing tesztet józan
paraszti ésszel az intelligencia megfelelő tesztjének tekintjük