::Három didaktikus példa az evolúcióhoz

 

A kreacionisták és más evolúció-szkeptikusok között sokan vannak, akik elhiszik, hogy az evolúció képes kis változtatások létrehozására, de nagyobbakra nem.

Előre bocsátom, hogy ebben a cikkben nem célom a teljes kreacionista-evolúcionista vita bemutatása, felölelése, vagy egy teljességre törekvő érvrendszer bemutatása. Nem, csupán három apró kis mozzanatot emelnék ki.

Általában az új fajok kialakulását nem hiszik el, vagy nagyobb változásokat. Általában azt mondják, nem tudják elképzelni.

Mindez rossz gondolkodásra vall, hiszen ha egy elmélet valamilyen általános szinten magyarázat lehet egy bizonyos jelenségre, és nincs másik, jobb magyarázat, akkor mégis csak meg kellene maradni ennél a magyarázatnál. Scherlock Holmes szájába adta Conan Doyle, hogy „ha minden más lehetőséget kizártál, akkor a leghihetetlenebb hipotézist is el kell fogadni igaznak” (nem pontos idézet). Már pedig nincs az élővilág kialakulására más elmélet, a kreacionizmus pedig még akkor is tarthatatlan volna, ha valami iszonyatosan nagy probléma volna az evolúcióval.

Csakhogy nincs ilyen. Az, hogy valakiknek valami elképzelhetetlen, nem érv a dolog ellen. A kreacionisták nem tudnak konkrét érvet mondani a mellett, hogy az evolúció lehetetlen, nem tudják megmondani, hogy mi lehetetlen egész pontosan. Ha pedig nincs ilyen objektív cáfolat, akkor a szubjektív hitetlenség mit sem ér.

Ahhoz a faramuci dologhoz jutunk, hogy kreacionisták, hívők fantáziája tulajdonképpen rosszabb, mint mondjuk ateista tudósoké. Meglepő ez, de igaz lehet, sőt közhely, hogy a valóság sokszor fantasztikusabb, mint egy mese.

A másik furcsának látszó dolog az, hogy a kreacionisták beszűkülten látják a világot, az evolúciót. A legtöbbször fekete-fehéren látnak dolgokat, amelyek folytonosak. Nem látnak fokozatokat ott, ahol vannak. Például a „faj” fogalmát statikusnak látják, holott az legfeljebb a jelen időbeli élőlények osztályozásánál alkalmazható, és ott is csak nagyjából (ld. gyűrűs-fajok). Egyáltalán nem használható ez a fogalom az evolúcióban, ahol populációk változnak, és a fajok egymásba folynak. Meglepő módon Darwin könyvélnek címe, "a fajok eredete" egy igen rossz címadásnak bizonyul utólag, ugyanis pontosan a populációk változása során a "faj" fogalma használhatatlan.

Hasonlóan az összes rendszertani fogalom használhatatlan. Az ember nem a majmokból, hanem majmokkal közös ősből fejlődött ki. Az emlősök nem éppen hüllőkből, hanem a hüllőkkel közös ősökből, dinoszauruszokból fejlődött ki. Kicsit ezek jobban hasonlítanak a hüllőkre külsőleg, de ez megtévesztő. A mai rendszertani fogalmak csak ma érvényesek, nem használhatóak az evolúcióban.

Olyasmi ez, mint ha valaki egy nagy, öreg fát nézne, amelyen a levelek az egyedek. Közel levő leveleket egy fajnak tekintünk, de a határ nem éles. Az élővilágban egy kicsit csomósabb ez a fa, mert tényleg jobban fajokba csoportosulnak az egyedek. Ennek oka az, hogy az egyedeknek szaporodnia kell, amihez kompatibilisnek kell lenniük. Olyan ez, mintha két levélnek össze kellene hajolnia ahhoz, hogy egy új kis ágat növesszenek. Bizonyos levelek összeérhetnek a nélkül, hogy letörnének, mások nem. Nyilván egy ilyen folyamat kicsit összecsoportosítja a faágakat, de a csoport határa még sem éles. Lehet, hogy egyed tud szaporodni egy másikkal, az egy harmadikkal, de az első nem tud a harmadikkal.

Az evolúció és egy fa közötti párhuzamot leginkább azért hoztam fel, hogy észrevegyük a különbséget a fa jelenlegi állapota és fejlődése között. Lehet, hogy a fa két törzse nagyon távol áll egymástól, és elképzelhetetlen, hogy hogy lehetett közös ősük. De amikor a két törzs elvált, akkor az még egy kis dolog volt, kis távolság, két kicsi ág egy kicsit más irányba ágazott el. Akkor nem volt akkora nagy a távolság, és a szétágazás is egy kicsi dolognak tűnt. A kis fa valamennyire hasonlít a nagy fához strukturálisan, de ez nem igaz ez evolúcióra: a jelenlegi törzsfa jobban különbözik a múlttól.

Mint említettem, sok kreacionista azt nem tudja elképzelni, hogy hogy tudott az evolúció „átmeneti fajokat” létrehozni. Persze már a kérdés feltevése is téves elképzelésen alapul, ugyanis minden egyed átmeneti valahonnan valahova. Mint mondtam, fajokról nem beszélhetünk az evolúcióban, legfeljebb egyedek olyan csoportjáról, amelyek többé kevésbé egy szaporodási csoportot, azaz populációt képeznek. De ezen populációk között lehet keveredés. Amit ma mondjuk emlősök osztályának nevezünk, az hajdan a dinoszauruszok egy kis csoportja volt. A mai osztályozás nem érvényes a múltra.

Mégis, volt például valami olyasmi, hogy vízben élő állatokból szárazföldi állatok fejlődtek ki. Az „átmeneti fajok” alatt itt olyanokat értenek, amelyek a víz határán élnek. Ezek a „fajok” persze semmiben sem átmenetibbek, mint egy mai halfaj vagy kétéltű faj, de abban valóba speciálisak, hogy olyan életkörülmények között élnek, amelyek problémásnak tűnnek.

Ha követelnének tőlem egy olyan példát, ami ennek lehetőségét megvilágítja, akkor persze sok mostani „átmeneti fajt” lehetne megnevezni, mint az Afrika kiszáradó pocsolyáiban élő halakat, vagy olyanokat, amelyeknek majdnem lábuk van. Vagy a vízben élő emlősök, amelyek persze emlősök, mivelhogy tüdőjük van, tehát egyetlen kreacionista sem ismerné el jó példának.

Van viszont egy igen jó, demonstratív példa: az ebihal. Az ebihal folytonosan fejlődik békává, fokozatosan megy ki a szárazföldre, és közben minden pillanatban életképes. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy pontosan ugyanígy történt hajdan, de lehetett valami hasonló is. Ha jól tudom, akkor a bőrlégzés fontos szerephez jut itt, és minden bizonnyal fontos volt hajdan is. A viszonylag oxigénszegény vízből a halak az oxigéndús levegőn megfulladnak, ha nincsenek felkészülve. De az oxigén olyan sok a levegőben, hogy még bőrlégzéssel is elboldogulhatnak. Legalábbis az ebihal rövid időre, illetve az első szárazföldi lények, amíg nemvolt sok vetélytárs. Ne feledjük, annak a bizonyos első szárazföldi állatnak nem kellett a gólya elől menekülnie.

Az utolsó példám az evolúcióval kapcsolatban a nyelvek. Ez egy sokszor felhozott példa, de igen jó. A nyelvekről ugyanis elfogadjuk, hogy fejlődés, egyfajta evolúció termékei. Pedig hasonlóan furcsának tűnik, hogy az angolnak és a finnek mondjuk közös őse lehet. Egy ragozós és egy nem ragozós nyelv hogy fejlődhetett ki közös ősből? Mivel nyelvekkel minden nap találkozunk, tudjuk, hogy különböző dialektusok el vannak, és elboldogulnak egymással. Hasonló ez különböző populáción belüli szaporodással. Az élőlények szaporodása és két nyelvbeszélő kölcsönös megértése hasonló reláció: hasonlóan hasonlósági reláció.

Az érdekes dolog, hogy a nyelvek esetében ezen kompatibilitás szerinti osztályozás még kevésbé működik, mint a fajok esetében. A nyelveknél az országhatárok tűnnek éles határnak lenni, különösen, amióta az országhatárok élesek. Ugyanakkor ettől még vannak kontinuumok, sőt, még több is, mint a fajok esetében.

Az egyik híres példa az u.n. Nyugat-román-dialektus-kontinuum. Ha az ember végigmegy Nápolytól Barcelónáig a tengerparton, akkor két ember két szomszédos faluból mindig megérti egymást a helyi nyelvjárásban. Bármilyen különös, de az országhatáron is csak a hivatalos nyelv változik nagyot, a helyi nyelvjárás nem.

Ez a példa jól mutatja, hogy hogy lehet folytonos változás az evolúcióban, hogy lehet kis fokozatokban nagy változásig eljutni. És azt is, hogy felületesen nézve, vagy az emberi osztályozással hogyan lesz ebből éles csoportok. Az, hogy egy evolúciós folyamatban mennyire alakulnak ki ilyen csoportok, attól is függ, hogy milyen más körülmények játszanak közre a folyamatban. A nyelvek esetében a politikai, mesterséges határok elősegítik ezt. E nélkül is csoportosulnak valamennyire a nyelvek, mivel az embereknek meg kell érteniük egymást. De a biológiai evolúcióban a szaporodási kompatibilitása jobban szétválasztja az egyedeket fajokká. De nem tökéletesen.

A nyelvek fejlődésének tanulmányozásával sokat tanulhatunk a biológiai evolúcióról is. Persze a különbségeket is figyelembe kell venni. Ezzel nem mondtam semmi nagyot, mivel ilyen fajta interdisziplináris kommunikáció létezik. Itt csupán didaktikus példának hoztam fel.