A tízparancsolat a nyugati világ egyik legbefolyásosabb erkölcsi irányadása. Sok hívő követi többé-kevésbé, és sok nem hívőre is hatással van. Ha valaki nem is követi, sokszor hivatkozik rá.
Modern világunkban a tízparancsolat több szempontból is elavult, mint ahogy elavult a Biblia tanítása, vagy a keresztény etika, mint olyan. Csak meg kell nézni a tízparancsolat kifejtését az Ószövetségben (Móz. II. 23.)
Itt tényleg olyan dolgok vannak, amik csak az adott korra vonatkoznak, senki sem tagadhatja. És vannak olyan elvek, mint a „szemet szemért”, amit ma már hát azért enyhítenénk. Továbbá a keresztény erkölcs elavulását mutatja, hogy hiába prédikál a pápa az európaiaknak, azok nagyobb részt fütyülnek rá. Még a hívő katolikusok sem mind követik a pápát. A tízparancsolatot sem feltétlenül.
A tízparancsolat első, és legalapvetőbb hibája, hogy valami iszonyatosan vulgárisan tömör. A kifejtést már nem ismerik, de arról már beszéltem, hogy nem sokkal jobb. Egyébként magyarázat helyett inkább további parancsolatok vannak, amelyek nagyrészt a Tízparancsolat alesetei. Ugyanakkor ez a fajta konstrukció ugyebár nem igazán ésszerű: nem példákkal kell valamit kifejteni, megmagyarázni pedig végképp nem elegendő. Igazán mély magyarázatot nem találunk.
A részleteket illetően pedig egyébként is számos értelmezés lehetséges, divergálnak is bőven. Ez pedig azt jelenti, hogy pont azokban az esetekben, amikor valaki kísértésbe esik, akkor van lehetősége kimagyarázkodásra. Hiszen a kísértés pont olyan határesetekben jön elő, ahol a „paradigmatikus definíció” csődöt mond.
Persze a tízparancsolatnak sok értelmezése és sok tárgyalója volt már. Én nem akarok nagyon belemenni a különböző értelmezési lehetőségekbe, mivel ezzel sok újat nem mondanék, és megtalálhatóak ezek. Helyenként fogom jelezni, hogy milyen játéklehetőségek adottak. Azért sem akarom értelmezni, mert szerintem semmiféle helyes vagy helytelen értelmezés nincs. Amikor leírták ezeket a parancsokat, akkor nem jártak el szakszerűen, nem is szakemberek írták, de ha ez így van, akkor ezeket a különböző értelmezési lehetőségeket egyaránt el kell fogadnunk. Másrészt nekem a tízparancsolat amúgy sem tekintély, nem csak, mert ateista vagyok, hanem mert az erkölcsnek nem azon pontjára helyez hangsúlyt, amit fontosnak tartok. Majd kiderül, hogy mit tartok fontosabbnak.
Nos nézzük pontonként.
1. Ne tisztelj más isteneket!
Ez számomra teljesen felesleges. Ateista lévén egy istenben sem hiszek. Ha egy monoteista a más isten tiszteletét akarja tiltani, az számomra megmosolyogtató, mivel csak annak a jelzése, hogy a hit mennyire divergens, és pedig azért, mert alaptalan. Számomra az ide vonatkozó elv az volna, hogy „ne fogadj el igaznak igazolatlan dolgokat!”
2. Ne csinálj faragott képet (bálványt) és ne imádd.
Ez ateistaként megint csak meg mosolyogtató nekem. Azért, mert tulajdonképpen ugye modern értelmezésben az egyik értelmezés, hogy itt az intellektuális függőség ellen lépnek fel. Az ellen, hogy egy szabad gondolkodású egyén magának bálványt faragjon, bálványainak rabjává váljon. Mindezek ellen olyanok lépnek fel, akik e szellemi béklyó egy enyhébb fokozatában, a hitben raboskodnak. Természetesen azzal értek egyet, hogy egyáltalán ne legyél semmiféle hit rabja. Egyrészt csak igazolt dolgokat fogadj el, másrészt pedig légy rugalmas, ne legyél függője semminek! Tehát ez a parancsolat még jó is lenne, ha nem olyanok mondanák, akik maguk is függőek, és ha a függőséget általánosságban mondanák ki. Mert a függőségtől való tartózkodás az egy olyan elv, ami nem vulgáris, általánosabb és fontos.
Az más kérdés, hogy ugyanennek a parancsolatnak más értelmezése is lehet. Lehet például ez a Jahve hit papjainak küzdelme az akkor még többistenhívő zsidók más istenei ellen, mivelhogy azoknak faragtak képeket inkább. Ez akkor az első parancsolat variációja lenne, rről pedig már szóltam.
3. Isten nevét hiába ne mondd!
Ateistaként isten neve nekem semmi különöset nem jelent. Egyébként pedig értelmezni szokták ezt a káromkodás, csúnya beszéd, átkozódás tiltásaként. Ebben nem vagyok biztos. Az ilyenektől való tartózkodás egy bizonyos alap szinten jelezhet bizonyos szociális képességet. Ugye ha nem szükséges, akkor minek sértegetnénk másokat. Másrészt viszont a csúnya beszéd konvenció kérdése. Bizonyos szavak szinonimái abszolút nem számítanak csúnyának, ami teljesen konvenció kérdése. Az, hogy a „szar” csúnya, a „fekália” viszont szakszerű, csak emberi konvenció kérdése. Lehetne fordítva is. Aki tehát a szavak ilyen anti-konvencionalista hatalmát hirdeti, és emiatt tiltana meg valamit, az szerintem téved. Ha valaki a „fekália” szót használja, akkor az jelezhet szakszerűséget, de nem feltétlenül.
Akárhogy is konvenció, azért bizonyos választékos szóhasználat jelezhet valamit. Jelzi azt, hogy az illető alkalmazkodóképes, képes bizonyos társadalmi konvenciók szabályai szerint játszani. Olyan ez, mint hogy valaki tud-e sakkozni. Ha be tudja tartani a szabályokat, és jól játszik, akkor az jelez valamit. Ha nem tudja, az is jelez valamit.
De önmagában az, hogy valaki betartja-e, nem jelzi, hogy be tudná-e tartani, vagy sem. Lehet, hogy nem akarja. Lehetnek olyan szituációk is, amikor nyugodtan lehet valaki udvariatlan.
Ami pedig a káromkodást illeti, van annak még jó hatása is. Elvégre stresszlevezető hatása van, ami igen fontos. A bibliai időkben erre még nem gondoltak, vagy nem is volt szempont, ez egy emberközpontú szempont.
4. Szenteld meg a hetedik napot!
Nos, ezt megint lehetne humanista szemmel nézni, és akkor azt mondhatnánk, hogy néha egy kis pihenés nem árt, és mondjuk egy kis megállás és körbenézés sem. Ez egy csomó pszichológiai tanácsadóban szerepel, hogy időnként tarts önvizsgálatot, összegezd a dolgokat, állj meg, gondolkozz. A nap végén, vagy a hét végén. Mindkettő jó lehet. Az sem baj, ha ünnepelsz, örülsz a dolgoknak, add meg az értékét az értékeknek!
Az meg kifejezetten praktikus, ha az embereknek egy ilyen egymáshoz igazított, rendszeres ünnepnapja van. A heti ciklus szintén praktikus. De persze mindezt olyan dogmatikus alapon nézni, hogy a vasárnap vagy a szombat szent volna, amit ünnepelni kell, az butaság. Lehetne másképp is. Lehetnének 8 napos ciklusaink, csak a Hold járása 7 napost eredményezett. Lehetne a hétfő is ünnep, csak persze akkor lehet, hogy mégis aszt hívnák „vásárnapnak”.:) Vagy lehetne 13 napos ciklus, amelynek 4. és 9. napja az ünnep. Vagy akármi. Nem az a lényeg, hogy pontosan mi a rendszer . Nem biztos, hogy a mi rendszerünk a legjobb, de ezt fogadtuk el, és átállni most már nehéz volna.
5. Tiszteld apádat és anyádat!
Hát szüleinket, ha jól neveltek, sokat tettek értünk, szeretni kell. Tisztelni? Csak amennyire a szeretetből és az értékeikből adódik. De ez meg nem szülői specialitás. Itt megint arról van szó, hogy egy általánosabb és rugalmasabb elv jobb volna. Tisztelni mindenkit értéke szerint kell, és szeretni is.
6. Ne ölj!
Ez ugye az általános társadalmi törvények egy kiragadott példája. Rendben, nagyon fontos, de igazából arról van szó, hogy a társadalmi törvényeket tartsuk be. Normális embernek ezek a törvények, főleg egy demokratikus társadalomban rendben vannak. Normális embernek nincsenek olyan céljai, amelyeket ezek akadályoznák, tehát érdemes betartani őket. Érdemes, mert a társadalomban való boldogulás ezen múlik. És az emberek általában akarnak a társadalomban boldogulni. Az embertársaink elismerése fontos. Egy gyilkost pedig hát kevesen ismernek el, azt is meg lehet nézni, hogy ki az, aki elismeri. Nem túl boldogok ezek az emberek végül is, az nagyon valószínű. Akármik is a céljaid, valószínűleg be kell a társadalomba illeszkedned olyan fokig, hogy a törvényeit elfogadod.
7. Ne törj házasságot (ne paráználkodj)!
Nos ez intellektuális szempontból nem igazán fontos törvény. Sajnos ez az a törvény, ami a keresztény erkölcsben talán a legtöbbször hangsúlyozott. A keresztény tekintélyek, prédikátorok, intézmények talán semelyik más törvényért nem tettek annyit, mint ennek betartásáért. A keresztény etika hangsúlyosan szexuál-központú, ami szerintem a legnagyobb hülyeség. Ugye egyrészt szó van itt egy nagyon primitív, férfiközpontú, állati parancsolatról. Mert persze a törvény leginkább nőknek szól. Arról van szó, hogy a férfiak a nőket be kellett hogy korlátozzák, hogy az ivadékaikban biztosak legyenek. Ugyanis nagyon nagy pazarlás egy férfinak más gyerekeit felnevelni. A nőnek nincs ekkora kockázat, ő mindenképpen a saját gyerekét neveli, akárhányszor is lép félre a férfi. Ezt sok evolúcióról és szexről vagy erkölcsről szóló könyv megírta,
Nos mindennek tehát állati okai vannak. Jó, de miért nem lehet ezt elmagyarázni? Persze azért, mert erről még mit sem tudtak a Biblia írói. Emiatt ezt is isteni törvények közé kell tenni. Ami a házasság előtti dolgokat illeti, annak meg nem sok köze van ehhez. Ha okos embereket feltételezünk, akkor az ilyen „paráználkodásnak” nincsenek evolúciósan hátrányos következményei, ha a párok védekeznek. Az óvszer véd a betegségektől. Ha mégis gyerek lesz, hát akkor legtöbbször létrejön a házasság. Mindenesetre ez evolúciósan ritkán hátrány. Annyi igaz, hogy túl korán jobb, ha nem lesz valakinek gyereke, de mit mondtam, a védekezéssel ez megoldható. Sokkal fontosabb a védekezés, a meggondoltság tanácsolása, mint a kategorikus tiltás.
Itt nem lehet egy ilyen általános és kategorikus törvényt kimondani, hanem mindenkinek maga kell okosnak lenni, és tudni, mi lesz jó neki hosszabb távon. A teljesen szexmentes élet házasság előtt, durva túlzás. A mai fiatalok ezt a szabályt általában egyáltalán nem fogadják el. És azt kell, hogy mondjam, helyes is. Mindenkinek magának kell eldönteni, mit szeret, mi lesz jó neki. Az fontos lenne, hogy okosan tegye, ez tehát a fontos, és nem holmi dogmatikus erotikaellenes vulgarizmusok.
Ami pedig a szex élvezeti jellegét illeti, azt teljesen jogosan követeli magának mind férfi, mind nő. Ez ellen ne is irányuljon etikai parancs! Hogy mennyi élvezet, és hogyan jó, az meg egyéni dolog megint.
Ha valaki túl sok pornót néz, és kiég, akkor hát így járt. Majd visszazökken egy kis szünet után. Ha valaki mondjuk túlhajszolta magát a szexben, egymás után habzsolta az egyéjszakás kalandokat, és kiég, akkor megint ugyanaz. Vár egy kicsit, visszazökken, gondolkodik. De ez mindenkinek a maga dolga, nem lehet ebben parancsot adni. Tanácsot lehet, de annak meg sokkal finomabbnak, rugalmasabbnak, körültekintőbbnek kellene lenni, és összefüggéseket bemutatni, nem pedig kategorikus tiltásokat tenni.
8. Ne lopj!
Nos ez persze megint a társadalmi törvények egy része. Ez is fontos, de kiemelni leegyszerűsítés. És persze a törvény maga is. A BTK. persze lehet, hogy kimondja ugyanezt, de azért a pontosabb határokat szab meg. Mi számít lopásnak? Ugyanis sok minden ide tartozik amit régen talán nem is gondoltak annak, mint például a plágium. Mindenesetre jobb ma már itt a BTK.-ra hivatkozni és kész. Ami pedig a törvény mögött áll. Ha megint nem isteni parancsolatra gondolunk, akkor megint mélyebb dolgokhoz jutunk el. Ugyanis a lopás egyrészt felborítja a társadalmat, azért küzd ellene. Erről sok könyv írt, nem túl érdekes nekem fejtegetni ezt most.
Ami jobban érdekel, az az, hogy ezt az elvet fel lehet-e építeni egyéni pszichológiára, a társadalom javának említése nélkül. Nos, szerintem fel lehet.
Egyéni szemmel is mondhatjuk azt, hogy egy bizonyos színvonal felett a lopás azért nem jó, mert felesleges: nem ad elégedettséget az, ha valamit úgy szerzünk meg, hogy loptuk. Sokkal jobban járna a társadalmunk, ha így értelmezné e parancsolatot, és nem isteni alapon. Emberi alapon sokkal mélyebb és hasznosabb. Ezt a gondolatot akkor fogalmaztam meg magamban, amikor a Csíkszentmihályi „Flow”című könyvét olvastam. Valamennyi idő mulkltán, amikor a lopásról és hazugságról gondolkodtam, rájöttem, hogy a flow-pszichológia tökéletesen alkalmas egy egyéni szintről felépített humanista etika kidolgozására. A flow-elmélet azt mondja, akkor vagyunk boldogok, ha megfelelően nagy kihívásokba vágunk bele, de sikeresek is vagyunk. A lopás pedig egy bzonyos színvonal felett nem elég kihívás az embernek.
9. Ne tégy hamis tanúságot!
Itt is általánosabban is szoktak fogalmazni, a hazugságról volna szó. Persze törvényileg csak a hamis tanúság büntetendő, meg még a nyilvános rágalom, meg ilyenek. Az otthoni privát hazugságok nem. Nem hinném, hogy a parancsolat ilyen vagy olyan megfogalmazása az oka, de az emberek általában mentik is a hazugságot. Szerintük például van kegyes hazugság. Nos, nincs. Mindig jobb hosszabb távon szembe nézni mindennel, mint nem tudni róla. Továbbá itt is igaz az, amit az előző pontra mondtam. A hazugság túl olcsó módon juttat minket hozzá valamihez. Nem lehetünk vele elégedettek,. Ha egy bizonyos színvonal fölött vagyunk. Megint a flow-elméletre hivatkoznék vissza.
10. Ne kívánd, ami embertársadé.
Nem is tudom, ez a lopáson kívül mit jelent. Talán a paráználkodásra vonatkozik, de hét az is meg volt már fogalmazva. Amúgy viszont az, hogy valaki mondjuk akar magának egy Beethoven lemezt, mert a szomszédban hallotta, nem tudom, miért volna gond.
Összefoglaló
Összességében eme parancsokkal sok gond van. Az egyik, hogy durván vannak megfogalmazva. A társadalmi törvényeink sokkal többet mondanak, sokkal jobban szabályozzák az életünket. A tízparancsolat egy olyan korból származik, ahol az élet egyszerű volt, és ennyi parancs majdnem elég volt. Azért azt gondolom, hogy némi interpolációra akkor is szükség volt, hogy bizonyos más esteket is meg lehessen ítélni. Nem hiába van a Bibliában utánatoldva egy pár fejezet, ami felsorol aleseteket, biztos, ami biztos.
A parancsolatokban van pár kifejezetten csak vallásos, ami teljesen felesleges és van egy szexuális, ami szintén nem fontos, legalábbis abban a formájában biztos nem fontos. Egyedül a férfiak állatias érdekeit nézve fontos.
Sok társadalom működött poligám módon és semmi gond nem volt vele. A dolog evolúciós finomhangoláson múlik és a patriarchális társadalom egyik eredménye ez a változat, különösen ennek a nőkre jobban vonatkozó értelmezése. Ugyanígy élhetnénk poligám társadalomban is. Hogy ez evolúciósan jobb lenne-e, az jó kérdés, de társadalmilag nem volna rosszabb.
A házasság előtti szexre vonatkoztatva pedig kifejezetten káros ez a törvény. Jobban jártunk volna a történelem folyamán, ha ez a törvény nem lett volna. Szexuális ismeretek, egymás méltó tisztelete a kapcsolatban, az összefüggések ismerete, az volna a fontos, de ennek semmiköze eme parancsolathoz.
Jobb volna az is, ha a parancsolatok sokkal intellektuálisabb hangsúlyt kapnának. A „ne hazudj” elve egy ilyen, de ez édes kevés. Sokkal több „légy okos”, „légy meggondolt”, „légy fair” jellegű erkölcsi parancsolatra volna szükség, mert ezek az erkölcs fontosabb részei, mint például a szexualitás. Egyébként is egy értelmes ember a bűnözés, a szex és minden téren jól meg tudja ismerni a megfelelő elveket. Míg egy szexuálisan erkölcsös, de intellektuálisan rendezetlen egyén igen katasztrofális életet él.
Meg van annak is a kára, hogy eme parancsolatok vallásos formában vannak. Az isteni eredet felszínessé teszi őket. Sokkal jobb lenne, ha emberi, evilági okaikat ismernék az emberek. Ezekre utaltam.
Jobb lenne, ha e parancsolatok ismerete helyett a szociológia, pszichológia területén járatosak volnának az emberek. Ha a „ne paráználkodj” elve helyett azt ismernék, hogy mik az isteni helyett az evolúciós alapjai egy ilyen elvnek. Ez esetben nem alkalmazná olyan meggondolatlanul, hanem tudatában lenne. Jobb lenne, ha a telítődés folyamataival volna tisztában, és értené, hogy a túl frekventált szexualitás esetleg milyen folyamatokat indíthat be. Az is jó volna, hogy ha tudná, hogy milyen orvosi veszélyek vannak.
Jobb volna, ha az emberek szociálisan tájékozottak volnának, és tudnák, hogy a társadalmi törvények betartása milyen szempontból és miért fontos. Jó volna, ha pszichológiai ismereteik jobbak volnának, hogy azt is tudják, hogy a tolvajok, hazugok életmódja valószínűleg nem vezet boldogsághoz. Nem isteni okból, hanem pszichológiai okból.
Jobb. Mélyebb életet élnénk, ha az emberek vallásosság helyett tudományosan volnának tájékozottak. Erkölcsi vulgarizmusok helyett pedig összefüggéseket ismernének.